Környe-Bokod Takarékszövetkezet
Egyesült a két Takarék
Több mint harminc éve annak, hogy elõször felvetõdött a Környe és Vidéke, valamint a Bokod és Vidéke Takarékszövetkezetek egyesülése. Akkor azonban nem sikerült közös nevezõre jutni. A több évtizedes önálló gazdálkodás után csak most került ismét komolyan szóba a két Takarék összeolvadása. Az átalakulás részleteibe Wéber Ferencné ügyvezetõ igazgató avatott be bennünket.
– Miért pont most került elõ ismét ez a téma?
– Az egyesülés gondolata tavaly novemberben fogalmazódott meg elõször, éppen azért, mert most több szempontból is elõnyösnek tûnt. Az alapindíttatást az adta meg, hogy a Bokod és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezetõje – aki már addig is több éve nyugdíj mellett dolgozott –, ez év júniusától ténylegesen is szeretett volna visszavonulni. Ezzel párhuzamosan az ún. Basel II – amely új európai uniós szabályozási normákat írt elõ a pénzintézeteknek – rengeteg változást jelentett mindkét takaréknak, de különösen érzékenyen érintette a bokodiakat. Aránytalanul nagy befektetés lett volna – az õ nagyságrendjükhöz képest – az új elvárásoknak való megfelelés, a létszámbõvítés, infrastruktúra-fejlesztés. Ugyanezek a szabályok természetesen nálunk is megkövetelték új munkakörök kialakítását. Felismertük, hogy ha az egyesülés megtörténik – és két központra már nem lesz szükség – az új, most kialakítandó munkahelyeken el tudjuk helyezni a bokodi kollégákat is. Mindemellett néhány, addig nyugdíj mellett dolgozó munkatársunk státusza is felszabadult, így gyakorlatilag az egyesülésbõl adódó személyi problémák is megoldhatónak tûntek.
– A döntés végül 2007. december 20-án született meg, hogy a két takarékszövetkezet egyesül, ekkor írtuk alá azt az együttmûködési megállapodást, amely rögzítette a tényt, illetve azokat a feladatokat, amelyek a végrehajtáshoz szükségesek voltak.
– Hogyan zajlik egy ilyen egyesülés?
– Az elsõ lépés természetesen a két takarékszövetkezet taggyûlésének egybehangzó nyilatkozata volt, s ezt követe az elõbb említett megállapodás, melynek keretében vállaltuk, hogy összehangoljuk a hitelezési és forrásgyûjtési tevékenységünket, egységesítjük a szolgáltatásainkat. A szövetkezeti törvény elõírásának megfelelõen az elsõ feladatunk az volt, hogy a részjegyeket egységes szintre hoztuk. Ehhez a Bokod és Vidéke Takarékszövetkezet tagjainál januárban ötvenezer forintra fel kellett emelnünk az egy tag által jegyezhetõ minimum részjegyeket. Számos feladatot egyeztetve, elvégezve, végül április 21-e volt, amikor ténylegesen – mindkét helyszínen egyszerre – kimondta a közgyûlés az egyesülést. Ehhez természetesen a felügyelet hozzájárulását is meg kellett kérnünk, s be kellett adnunk a szükséges okiratokat a Cégbíróságra, ahol a Környe-Bokod Takarékszövetkezetet 2008. június 30-i hatállyal be is jegyezték.
– Mit mutatnak a számok az egyesülést követõen?
– Az új felállással a takarékok között a középmezõnyben helyezkedünk el, a megyében pedig a harmadikak vagyunk. A mérlegfõösszegünk közel 14 milliárd lett, a saját tõkénk pedig több mint egymilliárd forint. Ez többek között azért is nagyon fontos, mert ezektõl az összegektõl függ a nyújtható szolgáltatások egy része, mint például az ügyfeleknek folyósítható hitel. A taglétszámunk 473 fõre növekedett, a küldötteink száma pedig 70-re. A felügyelõ bizottságunknak 7, az igazgatóságunknak pedig 12 tagja van, akik közül az egyikük a társadalmi elnöki funkciót is ellátja. A takarékszövetkezet maga pedig továbbra is hármas ügyvezetéssel mûködik.
– Az elmúlt egy-másfél hónap alatt mennyire sikerült beindítani az új „gépezetet”?
– Az átalakítás kapcsán több területen is lehetõségünk nyílt a racionalizálásra. Az egyik ilyen a személyi kérdésekkel függött össze. Most meg tudtuk valósítani azt, hogy a kollégák munkahelyét és lakóhelyét összhangba hozzuk. A két legkisebb fiókunk kivételével az összes kirendeltségünket érintette ez a változás, ami hosszú távon mindenkinek csak elõnyöket hozhat.
– Komoly feladatot jelentett az egységes szabályzatok megismerése, hiszen korábban mindkét takarékszövetkezetnél másképpen dolgoztak. Ezt úgy tudtuk áthidalni, hogy egy belsõ oktatást tartottunk az új munkatársak számára. A tudnivalókat a kollégáink saját maguk állították össze, s õk is oktatták a többieket. Így gyakorlatilag egy közös tudásszintre sikerült felhoznunk valamennyi dolgozónkat, hiszen a régieknek ez egy kis frissítést jelentett, az újaknak pedig megkönnyítette a beilleszkedést.
– Az ügyfelek mit érzékeltek az átállásból?
– Nagyon alaposan igyekeztünk mindent elõkészíteni, hogy az ügyfeleinknek ne okozzunk problémákat. Ennek érdekében már hónapokkal elõre jeleztük valamennyi partnerünknek a számlaváltozásokat, a módosításokat. Ennek ellenére sajnos a szolgáltatók egy része hihetetlenül rosszul állt a dologhoz, s ebbõl bizony adódtak kellemetlenségek. Mára szerencsére ezek már rendezõdtek, s azt mondhatjuk, hogy zökkenõmentesek a mindennapjaink.
Cseh Teréz