Úgy látszik, a fûzfõiek igazán tudják, hogyan kell idõzíteni. A település ötven éves, egyenként jubilálnak a nagy múltú sportegyesületek, emellett jónéhány gazdasági társaság is, ráadásul éppen 15 éve, hogy Gerebics Roland elõször látogatott a lõtérre. Ami azóta volt, az már történelem.

– Vegyük át a történelmi részeket, hogy biztosan minden olvasónk megismerje az eredményeid.
– 1993-ban kezdtem a lövészetet Székely Dénes és Putz István keze alatt, ’94-ben a Balatonfûzfõi Koronglövõ Klub igazolt versenyzõje voltam. Innen, Fûzfõrõl jutottam ki 2000-ben Sidney-be, ahol olimpiai 5. helyezést értem el.

– Majd másik egyesületnél folytattad…
– 2001. január 1-jétõl váltottam, a mentoromnak köszönhetõen kifejezetten rám szabottan épült Sarlóspusztán egy lõtér, illetve megalapítottuk a Sarlóspuszta Olimpiai Sport Egyesületet, amelynek ma már átlagosan 40-60 fõ igazolt versenyzõ tagja. Így Vasvári Erzsébet szövetségi kapitány edzésével, Putz István felkészítésével dolgozom. A mentorom és ez az egyesület olyan feltételeket biztosított és biztosít számomra, amelyet sajnos fûzfõi lövész-sportegyesület nem teljesíthetett volna, de igazán sosem hagytam el a várost. A mai napig itt élek, felváltva edzek Sarlóspusztán és Balatonfûzfõn is, ami kifejezett jó, hiszen nem szokom hozzá egy lõtérhez, így nem jelent gondot idegen helyen lõni. Egyedül a lõszer ugyanaz mindig, amit a Nike-Fiocchi Kft. biztosít.

– Pekingben mindenki dobogóra várt.
– Peking nem az én olimpiám volt. Döntõesélyes voltam, és ha az ember bejut a döntõbe, az érem már igazán kevésen múlik.

– Mit vártál önmagadtól?
– Az elsõ hat hely közé vártam magam. Mindössze egy korongon múlott, hogy nem kerültem döntõbe. A vége a 9. helyezés lett.

– Hogyan tud magával elszámolni ilyenkor egy élsportoló?
– Nagyon nehezen lehet feldolgozni. 2006. júniusában szereztem meg a kvalifikációt az olimpiára, azóta minden egyes nap erre készültem, ezzel keltem, ezzel feküdtem. Úgy gondolom, a szakmai tudásom megvan ahhoz, hogy olimpián versenyezzek. Azt azonban látnunk kell, hogy milyen tényezõk befolyásolják egy sportoló életét, és egy-egy versenyen hozott pillanatnyi formáját. A koronglövészetet leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az ember felül egy biciklire, egy széles, sima úton felgyorsít amennyire csak tud. Az út azonban beletorkollik egy olyan keskeny hídba, amelynek korlátai között éppen hogy elfér a bicikli kereke. A híd 5 méter hosszú, végig maximum sebességet kell hozni, és egyszer sem lehet félrekapni a kormányt, mert a mélybe zuhan. Ilyen a koronglövészetben egy lövés. Egy sorozat 200 lövésbõl áll. 200-szor kell hibátlanul végigszáguldani a hídon.
Talán sikerült érzékeltetnem, mit jelent kiállni, versenyezni. Az már nagyon nagy munka, hogy ha az ember egyszer hibázik, ne vonja el a figyelmét, ne legyen ideges, és többször ne vétsen. Itt mindig 100 %-ot kell nyújtani, ez nem csapatsport, mint például a vízilabda, ahol ha az egyik sportoló csak 60 %-ot ad, de a csapata jó, akkor ez az egy, gyengébb játékos is olimpiai bajnok. Egyéni sportban ha egyet hibázol, már nem vagy bajnok.
Sajnos ma Magyarországon egy-egy bajnoki cím tétje az, hogy tudod-e folytatni a sportot, tudod-e finanszírozni a következõ versenyt. A koronglövõk, bármennyire is jók, bármekkora hírnevet szerzett is mondjuk Igaly Diána a magyar lövõknek, nem a szponzorok elsõ számú célpontja. Állami támogatás Peking elõtt is mindössze a felkészülés évében, az utolsó öt hónapban volt, ráadásul feltételezések szerint sokhelyütt a pénz 50 %-a azokhoz kerül, akik csak élnek a sportból, nem magukhoz a sportolókhoz. Az évközi versenyek és az olimpia között pedig idõben is nagy a távolság, amit pénzügyileg nehéz átvészelni. Saját tapasztalat, hogy ez a fajta bizonytalanság rossz hatással van a versenyzõre, elvonja a figyelmét a felkészüléstõl. Ez jócskán meglátszott a pekingi magyar eredményeken is.

– Úgy látom, Te magad vagy a saját marketingesed, ügyvezetõd, könyvelõd is. Hogyan tovább?
– Ez az egyetlen lehetõségem a profi szint megtartására. Ha sportolóként akarok élni, fel kell vennem a pléhpofát, és be kell kopogtatnom cégekhez, szponzorokat kell szerveznem. Terveim közt szerepel egy saját sport egyesület megalakításának ötlete, és természetesen az, hogy 2012-ben Londonban végigmenjek 200-szor hibátlanul azon a hídon.