Az „összetartás ad erõt”

Balatonfûzfõ legelsõ és egyben legrégebbi sportegyesülete a FAK. A több évtizedes múlt, az eredmények ünneplésre adnak okot, ám az immáron húsz esztendeje – a fennmaradásért, a mûködõképességért – folytatott küzdelem mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A figyelemre méltó évforduló kapcsán mindezekrõl Marton Béla, az egyesület elnöke mesélt nekünk.

Az alapítás évei
A Fûzfõi Atlétikai Klubot 1928-ban ala-pították. A Nitrokémia akkori vezetése felismerte, hogy fontos megfelelõ szabadidõs tevékenységet biztosítani a dolgozóinak. Az elsõ pálya még lejtõs volt, patak csordogált keresztül rajta, de az egyesület jelmondata az „Összefogás ad erõt!” már akkor megfogalmazódott. Elindultunk elsõként a labdarúgókkal, majd késõbb lettek birkózóink, atlétáink, kosarasaink, vitorlásaink, úszóink, lövészeink – országos szinten is elismertté vált az egyesület. A háborúk, az ’56-os események ugyan átmeneti gyengülést hoztak, de mindig hatalmas volt ez klub, még ma is 250 taggal mûködünk. Számos olimpikont is adtunk az országnak, mint például Holényi Imrét, Kucserka Máriát, Putz Istvánt, Grúber Györgyöt, vagy Gerebics Rolandot, de Európa-bajnokokban és korosztályos magyar bajnokokban is mindig bõvelkedhettünk. Ugyan így élen jártunk az utánpótlásnevelésben is, az itteni vezetõk országos és megyei szövetségekben töltöttek be különféle funkciókat, épp úgy, ahogy most is.

A rendszerváltás
A megtorpanás a rendszerváltás után következett be, amikor a fõszponzorunkat gyakorlatilag elveszítettük. Itt maradtak a sportlétesítmények fenntartó, finanszírozó nélkül. A Nitrokémia felajánlotta cserére az önkormányzatnak az ingatlanokat, de kikötötte, hogy azokat továbbra is sportlétesítményként kell üzemeltetni. Ezt követõen hosszú éveken át maga a sportegyesület mûködtette – példaértékûen – a klubot. Hasznosítottuk az ingatlanokat, s ebbõl tudtuk finanszírozni a mûködést.

Évrõl évre romló körülmények
A mûködési feltételek folyamatosan romlottak. Az elõzõ ciklusokban az egyesület mindig kiemelten támogatott volt, fix tervezhetõ költségvetés mellett dolgozhattunk. A Nitrokémia ugyan visszavonult, mint fõszponzor, de továbbra is támogatta a munkánkat. A mûködéshez természetesen az önkormányzat is hozzájárult annak fejében, hogy a sportlétesítményeket az egyesületi tagok, a települési intézmények, iskolák, óvodák ingyen használhatják.
Elõbb-utóbb elkerülhetetlenné vált, hogy fel kellett újítani az épületeket, a pályákat. A munkát egy helyi önkormányzati tulajdonú vállalkozás, a Sal-X Kft. kapta meg, akik saját forrásból rendbe hozták az ingatlant.

Tényleg csak az elsõ 70 év nehéz?
A felújítások lassan ismét aktuálissá válnak – a harmincfõs turistaszálló például idejétmúlt, „szocreál” típusú, minimális komforttal, így nem nagyon lehet ma már hasznosítani. A sportpálya gyepét is ideje lenne megújítani, a bitumenes pálya olyan rossz állapotban van, hogy játékengedélyt már nem kaptak. Az önkormányzat tervezi a létesítmények felújítását, ehhez azonban pályázati forrást kell találniuk.
Az egyesület legnagyobb erénye azonban ma is az, hogy az összetartás megvan, bár ezt gyengítette, hogy több szakosztályunk kivált, mert úgy gondolták, hogy egyedül nagyobb támogatottságra tehetnek szert. Önállóan mûködik a Lövész Egylet, a Vitorlázó Klub, az Angyal József Tenisz Sportegyesület, és három éve már az úszók is.
Megmaradtak labdarúgóink, kosarasaink, kézilabdásaink, és igen népes természetbarát szakosztályunk.
Örömre ad okot, hogy amióta elnökként tevékenykedek, nincs egy fillér tartozásunk sem. De öröm az is, hogy egyáltalán va-gyunk, s ez így megy már húsz éve. Az edzõink, az elnökség tagjai tiszteletdíj nélkül végzik munkájukat, s úgy érezzük, az egyesület elérte finanszírozhatóságának határát. Egyre szûkülnek ugyanis az anyagi források – az önkormányzati támogatás az évek alatt a negyedére csökkent –, úgy kell pályáznunk a rendezvényekre, illetve a fenntartásra. Igyekszünk a lehetõ legjobban takarékoskodni. A 70 éves évfordulónkra megjelent egy könyv, aminek azt a címet adtuk: Csak az elsõ 70 év nehéz, de be kell lássuk tévedtünk, újabb tíz év tapasztalata azt mutatja, ma sem könnyebb.
Mégis most szeretném megragadni az al-kalmat és megköszönni az együttmûködést fõ támogatónknak Balatonfûzfõ Város Önkormányzatának, az alapítónknak, a Nitrokémiának, valamint a Dow Hungary.-nek, a Celsius Therm Kft.-nek, a BauTrade Kft.-nek – akik a 80 éves évforduló megünneplését is lehetõvé tették –, és nem utolsó sorban a szülõknek, akik gyermekeik tagdíjának befizetésével járulnak hozzá közös sikereinkhez.

Mégis bíznak a jövõben
A 80. évfordulót a Fûzfõi Sportkrónika kiadásával ünnepeltük, melyet támogatók segítségével tudtunk kiadni. Óriási sikernek bizonyult, hiszen a könyv nem csak az egyesületrõl, hanem a település más sportolóiról is megemlékezik.
Kosárlabda-szakosztályunk élére nemrégiben egy új, harminc év körüli szakember került, s a fiatalítás hatása máris érezhetõ. A negyvenedik alkalommal megrendezett Balaton Kupa, úgy tûnik, ismét életre kelt, új lendületet kapott.
Büszkék vagyunk arra is, hogy az elnökség tagjai közül hármat kitüntettek. Tóth János  ügyvezetõ elnök úr, Mihályfi István elnökségi tag – az úszószakosztály vezetõje –, és Oszvald Sándor a kézilabda-szakosztály vezetõje megkapták a Balatonfûzfõért kitüntetést.
Örömteli továbbá az is, hogy a helyi Irinyi János Általános Iskolában – az egyesületre támaszkodva – a kosárlabda és a labdarúgás sportiskolai tantárgyként szerepel.
Külön szeretném kiemelni Király István munkáját, a természetbarát-szakosztály vezetõjét, aki közel 80 évesen szinte egész napját az egyesületnek szenteli. Szentantalfán van ugyanis egy kulcsosházunk, melyet a sok-sok év alatt – a romos állapotból – a saját költségén, szabadidejében hozott rendbe. De ugyan így említhetném Nemere Géza bácsit, aki több mint 90 évesen heti három túrán biztosan részt vesz.
Büszke vagyok ezekre az emberekre, és szeretném, ha a fiataloknak õk lennének a követendõ példaképeik.
Cseh Teréz