A vitorlás hajó tökéletes találmány, vízen lenni pedig akár szélcsendben, akár friss szélben csodálatos élmény: pihenés és kaland együttesen. Bár lehet ûzni egyedül is, a vitorlázás mégis inkább társas tevékenység, mely a változó idõjárás segítségével csapattá kovácsolja a hajón lévõket.

A vitorlázás életre hívásában Balatonfûzfõn döntõ szerepet játszott a Nitrokémia Ipartelepek Rt. Az úgynevezett vízkivételi mû, illetve a csatorna ugyanis elsõsorban ipari célokat szolgált, kiváló környezetet teremtett a vitorlázó sport felvirágoztatásához.
A vízkivételi mû 1920 és 1928 között épült, s lelkes sportemberek a harmincas évek ele-jétõl egyre inkább alkalmassá tették a vízi sportok befogadására. A mai kikötõben 1935 körül épült a páratlan szépségû csónaktároló hangár. Fiatal versenyzõk keze munkáját dicséri az ötvenes években társadalmi munkával épített klubház.
Az egyesület megalakulása óta kettõs tevékenységet folytat. Egyrészt mûködteti a kikötõt és megszervezi a vitorlás oktatást. Másrészt sportprogramokat és versenyeket szervez, elsõsorban az ifjúság számára. A klub már kezdettõl fogva segítette a tehetséges ifjú versenyzõk szárnypróbálgatásait. A 60-as években a kalózmezõny szinte rettegte Király Ferenc nevét, aki többször tört sikerre az ifjúsági bajnoki címért.

A Nitrokémia Vitorlás Klub megalakulásáról Berki Kálmán, a Klub elnöke mesél: A kilencvenes évekig a Fûzfõi Atlétika Klubnak voltunk a szakosztálya. Ez kényelmes volt, hiszen a szakosztály részesült a központi pénzbõl, amibõl a hajókat és eszközöket vette. A nyomó erõ a kiválásra a rendszerváltás volt. A rendszerváltáskor hangzik el, hogy a sportnak meg kell élni a maga lábán: nyissuk meg lehetõség szerint a pénzügyi csatornákat, és próbáljuk meg fenntartani magunkat. Úgy éreztük, saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, ezért létrehoztunk egy egyesültet, ami a Nitrokémia Vitorlás Klub nevet kapta.
Meg kell jegyeznem, ez nem volt egyszerû. Akkoriban eretnekségnek számított egy ilyen lépés: miért bontjuk fel azt a tradíciót, ami hosszú-hosszú éveken át élt? De anyagi nehézségek keletkeztek a Fûzfõi Atlétika Klubban, és úgy éreztük, önállósodnunk kellett, különben megsemmisülünk.
– 1993-ban jött a lehetõség. Réti Tamással a Nitrokémia  elnök vezérigazgatójával tudtunk kötni egy olyan szerzõdést, amely szerint béreljük a kikötõt: üzemeltetjük, gondját, baját, és hasznát felvállaljuk, és ha marad pénzünk, azt az ifjúsági nevelésre, valamint a minõségi sportra fogjuk fordítani.
– Azóta is így mûködünk: bérleti díjat fizetünk, amit a hajótállási díjból gazdálkodunk ki. Bérlõink meg vannak elégedve a teleppel, mert a terület több funkciójú: horgászterület, vitorlás kikötõ, és szabadidõ központ. Minden részéhez tartozik vízpart, amitõl kényelmes és nagyon családias.

– Hogyan látja a Klub jövõjét?
– A Klub olyan értelemben ki van téve veszélynek, hogy nem hosszú távú szerzõdéseket kötnek velünk. Így attól függõen, hogy éppen ki a tulajdonos vagy kezelõ, olyan szerzõdést kötnek velünk, amilyet jónak látnak. Egyébként is nagyon értékes terültrõl van szó: a Balaton-parti ingatlanok nagyon értékesek, ezért a pénzhatalmak ráfókuszálnak.
– Nekünk azért fontos ez a terület, mert a vitorlázás Balatonhoz kötött, hiszen egyik eszköze a sportnak. Mi nem tudunk Budapesten a Kossuth utcában szárazföldön tevékenykedni, nekünk kell a Balaton-part.
– Ha eladják a kikötõt, nem tudni, mi lesz a célja az új tulajdonosnak a területtel. Én nagyon félek attól, hogy ezek a tradíciók, eredmények, ez a sportmúlt veszélyben van. Fûzfõn 60 éve folyik a vitorlázás. Minden évben fiatalok százait képeztük, neveltük. Ezek a gyerekek valami hasznosat csináltak, valamihez értenek. Nem szólva arról a tudományról, ami a vitorlázáshoz kötõdik: a természeti erõk ismerete, a széljárások, a technika: hogyan kell egy vitorlát beállítani, hogyan mûködnek az erõvektorok, amik elõre viszik a hajót, hogyan lehet széllel bizonyos szöget bezárva vitorlázni. És õk ezeket a bonyolult eszközöket megtanulták használni. Bizonyára az önkormányzatnak is fontos az egyesületünk, hiszen ha egy vízparti városban megszûnne egy ilyen sporttevékenység, csak szegényebb lenne tõle az a város.

Kovács Erika