Döntsenek a helybeli polgárok!

A közelmúltban Hegedûs Zsuzsa szociológus volt Komárom-Esztergom megye székhelyének vendége a KPVDSZ Mûvelõdési Házban. A nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezõ, egyébként kettõs, azaz magyar-francia állampolgárságú professzor valóban olyan gondolatokat hozott magával, amelyek hazánkban meglehetõsen szokatlanok, ám mindenképpen megszívlelendõek.

A szociológus egyébként négy civil szervezet meghívására érkezett Tatabányára. Helyet foglaltak a széksorokban a Mosolygós Gyermekekért Alapítvány, a Tatabánya Városi Szabadidõs Szövetség, a Mozgáskorlátozottak Komárom-Esztergom Megyei Egyesülete valamint a Tájak, Emberek, Környezet Egyesület vezetõi – no és rengeteg érdeklõdõ. A mûvelõdési házban zsúfolt ház elõtt osztotta meg gondolatait a közösséggel, Köszöntötte õt Bencsik János polgármester, aki szerint a közös problémák megoldására már korábban is keresték a párbeszédet a lakossággal. Csaknem két évtizeddel ezelõtt a város is olyan kihívóhelyzetbe került, amely próbára tette a város közösségét. S az évek során folyamatosan újabb igények merültek fel a problémák orvoslására.

Hegedûs Zsuzsa elmondta: nem elõadást kíván tartani, hanem párbeszédre hívja ezen a találkozón ugyanúgy, mint országjárása során a többi településen is a helybeli lakosságot. Az alapkérdés, amely a találkozó címe, mottója is: Merre tovább, Magyarország? Véleménye szerint ma már eljutott odáig a világ, Nyugaton ez már bevált gyakorlat, hogy az emberek – értsd, helybeli polgárok – veszik kezükbe sorsuk irányítását. Ma már nagyon sok helyen belátták, mondta a szociológus – hogy a nagypolitika nem irányíthatja helyi közösségek sorsát. Valaki, egy „nagy ember”, aki ki sem lát hatalmas íróasztala mögül, nem képes eldönteni, hogy mi a helyes döntés egy adott, szûkebb közönségben. Be kell látni, hogy ez a gyakorlat régen becsõdölt világszerte. Itthon is észre kell ezt venni.

Annak egyébként, hogy az emberek saját kezükbe szeretnék venni a sorsukat, ékes példája volt a tavaszi népszavazás. Hegedûs Zsuzsa szerint nem csupán a voksolás eredménye volt a nagy fegyvertény, hanem a magas részvételi arány. Bebizonyosodott, hogy az állampolgárok végre valóban szeretnék saját kezükbe venni a döntési jogot, illetve lehetõséget. És ez ugyanúgy érvényes a kisebb közösségekre is. A nagypolitika óriási hibája, vélekedett a társadalomtudós, hogy – példaként említve – autópályák tranzitforgalmából remélik, várják a hasznot. Sokkal inkább fontos a megszerzett képesség, a tudásalapú társadalom megalkotása, vélekedett a professzor asszony. Minden fiatalnak meg kell, azaz meg kellene kapnia az esélyt, hogy legjobb képességeit bontakoztassa ki. A gyerekeket ezért úgy kell pátyolgatni, mint a szemünk fényét.

Azért már hazánkba is van arra példa, mesélte Hegedûs Zsuzsa, hogy helyi kezdeményezések látványos eredményt szülnek. Egy falusi iskolában például bezárás fenyegette az intézményt. Pénzügyi okokra hivatkoztak a vezetõk. A szülõk nem hagyták annyiban. Közös erõvel elõteremtették a hiányzó hárommillió forintot. Az iskola mûködik, nem kell ingázniuk a gyerekeknek. Szóval, nem kormányzat, nem önkormányzat a kulcsa a helybeli problémák megoldásának. A lakosság érzékenyebb, nyitottabb arra, hogy meglássa a kisebb nagyobb gondokat az adott településen.

Nos, ezen a tatabányai fórumon is számos probléma merült fel. Néhányan példát mondtak arra, hogy korábban milyen közös problémákat sikerült megoldaniuk. Elmondták, bizonyos ellátatlan területeken milyen változást látnának jónak, s abban milyen szerepet tudnának vállalni. Képzésen részt vett nyugdíjasok például elvállalnák kisiskolások írás-olvasás korrepetálását. Szóba került továbbá állatmenhely korszerûsítése, hátrányos helyzetû diákok ösztöndíj-támogatása. De terítéken volt ezen az estén a sportolási lehetõségek kibõvítése, magyar termékek védelme ugyanúgy, mint felhívás a szép magyar beszéd fontosságára.

Mindezek – bár a felsorolás a teljesség igénye nélkül készült – azt mutatják, hogy a helyi polgárok valóban odafigyelnek a városi közösség legapróbb problémáira is. Hegedûs Zsuzsa errõl úgy vélekedik: mindegy, hogy öten, ötvenen vagy ötszázan vannak a jobbító szándékú lakosok. Lényeg, hogy találják meg egymást, üljenek le közös párbeszédre. Ennek pedig minden lehetõsége megvan. A jelenlévõk ugyanis megállapodtak: a jövõben minden csütörtökön délután négy és hat óra között találkoznak egymással a mûvelõdési házban, hogy ezek a párbeszédek valóban élõk maradjanak. Bencsi János polgármester felajánlotta, hogy a szervezésben a városháza is segít. A találkozókon minden alakalommal részt vesz egy közvetlen munkatársa. Hetényi Mária, a KPVDSZ Mûvelõdési Ház igazgatónõje megígérte, hogy biztosítja a termet a résztvevõknek a heti összejövetelekre.
M. Tóth Sándor