– Mikor kezdett el a politikai, képviselõi pályaváltás gondolatával foglalkozni?
– Csak a bevezetõre hadd mondjam: a gyermeknevelésnél nincs áldozatosabb, és hálásabb munka. Abban viszont egyetértünk, hogy a polgármesteri tevékenység sokrétûbb, szerteágazóbb, és még több idõt igényel. Pályaváltásról azonban csak részben van szó. Iskolai osztályomat megtartottam, mert nem akarom félbehagyni a munkát, és a gyermekek, szülõk is számítanak rám. 2002-ben, a választások alakulását látva gondolkodtunk el otthon, hogy a voksoláson túl talán többet is tehetnénk az országunkért, a városunkért, a bennünket körül vevõ közösségért? És dolgozni kezdtünk. A következõ helyhatósági választások alkalmával szavaztak meg Fejér Megye Képviselõtestületének tagjává, és jutottam be Bicske város önkormányzati testületébe is. Ekkor, az elsõ polgármesteri megmérettetésem alkalmával a városban a polgárok 44%-a már támogatásáról biztosított, és ez felelõsséget, de bizalmat is jelentett. Azt mondják rám, szorgalmas ember vagyok, úgyhogy megintcsak munkába, képviselõi munkába kezdtem. Jártam a kerületemet, beszélgettem az emberekkel, vállalkozókkal, körorvosokkal, s láttam, látom, hogy hol szorít a cipõ, hol kell változtatni, és hol továbbvinni az „örökséget”.

– Melyek a legfõbb tennivalók a városban?
– Jó és rossz hírek egyaránt fogadtak a Városházán, bár a fél éves „gazdátlanság” azért feltûnt. Jó hír, hogy nem esett szét a közösség és a testület sem. Jó hír, hogy máködõképes a város, az intézményei, óvodák, iskolák, rendelõk, idõsek otthona. Rossz hír volt viszont, hogy az önkormányzat súlyosan eladósodott, és mindezt szabálytalanságok során keresztül érte el. Kétes dicsõség, ha egy ekkora hivatal több mint két milliárd forint adósságot halmoz fel. Tudva azt is, hogy Bicske jó adottságokkal rendelkezik, csak nem használták ki ezeket az esélyeket. A legfõbb cél most a fizetésképtelenség elkerülése, és a jövõ pontos megtervezése. A pályázatok elkészítése, a már folyó fejlesztések, pl. az uszoda építésének rendbetétele, mert ott is nagy volt a bizonytalanság. És persze azonnal cselekedni kellett a hivatal mûködésének kiigazításában is. Már látszik, hogy találkozott a helyiek igényével a hivatali hosszított nyitvatartás bevezetése, mert így kényelmesebb, kevésbé idegölõ az ügyintézés. A bicskeieknek annyira megtetszett ez a gesztus értékû, de hasznos változtatás, hogy kértem a helyi pénzintézeteket és postát, hogy õk is igazítsák ügyfélfogadásukat legalább a hét egyetlen, szerdai napján a hivataléhoz. Ezzel a másutt dolgozóknak nem kell szabadnapot vagy szabadságot pazarolni egy-egy apró dolog elintézéséhez. Nem pénz ez, hanem figyelem kérdése.
Fontos, és megint csak odafigyelést kívánó intézkedést jelent a város közbiztonságának javításáért a városi rendõrkapitánnyal történt egyeztetés, amely eredményeként a megerõsítették a járõrszolgálatot, és hetente többször kutyás járõr is teljesít szolgálatot. Innen is köszönöm a Kapitány Úr pozitív hozzáállását. És persze kezeljük a mindennapossá vált problémákat: a játszóterek felújítását és a vasútállomás elhanyagolt környékének megtisztítását, s jómagam bõvítettem a polgárõrség eszközállományát, többek között új kézikamerával.

– Néhány hónap polgármesteri tapasztalat után erre számított?
– Igen, nagyjából így képzeltem a felelõsséget és a terheket. Ellenben nagyon kellemes meglepetés volt – és ezért hálás is vagyok – a sok-sok támogatásért, amit a bicskeiektõl nap mint nap kapok. Olyan ez, mint a c-vitamin. Segít frissnek maradni, és segít, lökést ad a napi munkában. Ezt a jóindulatot pedig meg kell szolgálni. Számomra ma a rangsor a következõ: az elsõ helyen áll Bicske, a másodikon Bicske és a harmadik hely Bicskéé, és csak ezután következik bármi más.

– Hosszú távon hogyan képzeli el a város jövõjét?
– A cél, hogy a bicskeiek békésen, biztonságban, nyugalomban éljenek, s ilyennek lássák a jövõjüket is. Ehhez eszközként van szükség a város és az emberek bevételét növelõ beruházásokra, amelyben a város földrajzi, közlekedési helyzete nagy könnyebbséget jelent. A Bicske-M1 Ipari Park vezetésével történt egyeztetés után úgy látjuk, egy éven alatt végre kialakításra kerülhet az ipari park közvetlen autópálya-lehajtója, míg a terület egyik része önálló vasúti kapcsolattal is rendelkezik. Az itt meglévõ épület pedig, amely a bánya irodaháza volt, alkalmas inkubátorháznak amely a kis- és közepes vállalkozásoknak nyújt lehetõséget, ami ugye munkahelyeket, megélhetést jelent.
A város életében elkezdõdött óriásberuházás, a golfpálya és lakóövezet felépítése esetében a belterületbe vonás utolsó fázisában tartunk, amely után a beruházó hitelképessége jelentõsen javul, és ez végsõ soron elõsegíti a tervek megvalósulását. A megállapodást néhány részletében újra kell tárgyalnunk a beruházóval, mert egy ekkora komplexum olyan terheket ró a városra oktatási, egészségügyi és közlekedési területen, amelynek költségei nem jelennek meg arányosan az együttmûködésben. Átlátja ezt a beruházó is, így nyitott az együttmáködésre.
Emellett a városban szükségessé vált új lakóingatlanok kialakítása, amelyre a mezõvárosi szerkezet új tömbfeltárással jó lehetõséget nyújt. Így azon túl, hogy bevételt kerül a város kasszájába, letelepedésre ösztönzi a fiatalokat. Mindezeket úgy kell megtennünk, hogy õszintén beszélünk az itt élõ emberekkel, és nemcsak beszélünk, hanem közösen cselekszünk is. Én az együttmáködésben hiszek, és nem a nagypolitikában. Ha valakinek jó ötlete van, nyitott mások véleményére, akkor én nem kérdezem, honnan jött, hanem azt figyelem, merre mehetünk együtt.