Az oroszlányi szennyvíztelepet 1988-ban bõvítette utoljára az akkori üzemeltetõ, az ÉDV Rt. Az ACTIFLOC-nak elnevezett teljesen új hibrid módszer az addig alkalmazott eljáráshoz képest négy helyen tartalmazott új elemet, de a bõvítés során figyelmen kívül hagyták, hogy a beüzemelt technológia a nitrogénszennyezés eltávolítására szolgáló denitrifikálást nem is tartalmazza. Mind a négy, a döntéshozók által favorizált újítás hatékonyságát, mûködõképességét már a megvalósulás elõtt vitatta a szakma, mely sajnos az 1991. évi próbaüzem alatt igazolódni látszott. Valamennyi technológiai hiba az említett új, kiforratlan eljárások körül jelentkezett, és bebizonyosodott, hogy a mintegy 350 millió forintos invesztíció ellenére a telep soha sem lesz képes a minõségi elõírásoknak megfelelni.

Ennek ellenére mûködött egészen 2003. tavaszáig, amikor is bekövetkezett a katasztrófa.
Azon a télen kevés csapadék volt, és a hosszú kemény fagyok hatására a környei tavat február végén még egybefüggõ jégtakaró borította. Ezt követte a tavasz meleg, aszályos, szélmentes idõjárása. Az oroszlányi ipari parkba települt cégek termelése következtében akkorra megnõtt az ipari víz mennyisége, miközben a lakossági szennyvíz a harmadára csökkent, megnövelve annak töménységét. Mindennek következtében a vízfolyások nem öblítõdtek át, így a hirtelen bekövetkezett melegedés hatására a szerves-anyagban dús vizekben hirtelen elszaporodtak az algák és csökkent a víz oxigén oldó képessége. Tetézte a gondokat, hogy az Oroszlány-kecskédi vízfolyásban a folyamatosan harminc fok feletti kánikula hatására az évek során lerakódott szerves iszap is bomlásnak indult. A város önkormányzata már évek óta foglalkozott a telep teljes rekonstrukciójának tervével, de a közel egymilliárdosra becsült munkára egyedül nem vállalkozhatott. Tavaly májusban aztán a közbeszerzési eljárást követõen megköttetett a szerzõdés a kivitelezõvel, a Purátor Hungária Kft-vel.
Júniusban az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a legmagasabb, hármas fokozatú vízminõség-védelmi intézkedéseket vezetett be, melynek keretében az un. Strand-kútból napi 400 köbméter, míg a Vértesi Erõmû egyik vízaknájából 10 m3/perc hígító vizet kellett táplálni az Oroszlány-kecskédi vízfolyásba és az Által-érbe. A szakemberek tehát túl azon, hogy minden erejüket a telepet elhagyó víz minõségének javítására összpontosították, arra is figyelemmel kellett lenniük, hogy komoly lendülettel beindult a beruházás. A megtett intézkedések hatására a szakhatóság folyamatosan csökkentette a készültségi szintet, s a beruházás az idén nyáron befejezõdött. A július 14-e óta tartó próbaüzem során bebizonyosodott, hogy jó technológiát választottak, s teljes terhelés mellett is minden határérték az elõírt szint alatt van. Magyarországon a kommunális víztisztításban elõször alkalmazott módszert a település ipari parkjának egyik meghatározó cége, a Zenon fejlesztette ki, s nem tudományos megfogalmazású lényege, hogy mûanyag szálak kötegeit merítik a tisztítandó vízbe. A szálakon mikropólus méretû lyukak vannak, melyek a vízmolekulákat átengedik, de a baktériumokat, és a vírusok döntõ többségét, valamint az egyéb lebegõ szennyezõ anyagokat nem. Mûködés közben a szálakban vákuum keletkezik, és a víz megtisztítva hagyja el azokat.
Csütörtökön délelõtt utolsó fejezetéhez érkezik az évtizedes történet, amikor is a szakembereknek bemutatják hazánk egyik legmodernebb szennyvíztelepét. Az eseményen részt vesz Dr. Persányi Miklós a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium elsõ embere is.