Új vezérigazgató az oktatási intézmény élén

A Királyi Régió nõi vezetõit bemutató sorozatomban ezúttal igazán kitûnõ apropót kínált Darits Ágnes közelmúltban történt kinevezése. A jól ismert oktatási intézmény, az Oktáv Zrt. eddigi oktatási igazgatóját ugyanis új munkakörében, immáron a cég elsõ számú vezetõjeként van szerencsém bemutatni önöknek. Ismerjék meg õt kicsit közelebbrõl szakemberként, vezetõként, nõként!

– Mindenekelõtt meséljen nekünk a múltról! Hol született, mit tanult és miért pont ezt a szakmát választotta?
– Budapesten születtem édesapám lakatosként, édesanyám pedig titkárnõként dolgozott. Nagyon sokat köszönhetek a szülõi háttérnek, õk biztosították, hogy kitûnõ iskolákba járhattam. Fontosnak tartották, hogy gyerekeik képzettek legyenek, nyelveket beszéljenek.
Általános iskolába a XI. kerületben, egy igazán jó szellemiségû intézménybe jártam, középiskolámat pedig a nagyhírû Fazekas Gimnáziumban – mely a matematikaképzés specialistájának számított – végeztem. Kitûnõ tanáraim, osztálytársaim voltak, egy életre szóló világlátást, értékrendet, gondolkodási módot kaptam itt.

Felsõfokú tanulmányaimat a Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem. Addigra több nyelvet – angolt és franciát – is jól beszéltem, így külker szakra jelentkeztem, bár nem akartam ezen a területen dolgozni. Alapvetõen az Iparmûvészeti Egyetemre vágytam volna, de lebeszéltek róla. Az élet furcsasága, hogy késõbb tanárként végül odakerültem. Az egyetemet befejezve elemzõ közgazdászként a 43-as számú Állami Építõipari Vállalatnál helyezkedtem el. Az ipari tapasztalat megszerzése után végül kutató lettem. Az Ipargazdasági Intézetbe kerültem az ipari formatervezési team-be, és a munkahelyi, tárgyi környezettel kapcsolatos kutatásokat végeztem, egészen pontosan ezek szociológiai vonatkozásaival foglalkoztam. Idõközben megszereztem a másoddiplomámat, elvégeztem az ELTE szociológiai szakát is. A kultúrával, mindennapi kultúrával, tárgyi kultúrával, mûvészettel, mûvészetszociológiával, illetve ezek kérdéseivel foglalkoztam hosszú idõn keresztül. Így kerültem késõbb – a 90-es években az Iparmûvészeti Egyetemre is félállásban tanítani. A rendszerváltás idején kaptam egy British Council ösztöndíjat, melynek köszönhetõen a Londoni Egyetemen lehettem vendégkutató. Az angolt ekkor gyakorlatilag már anyanyelvi szinten beszéltem. Az Angliában töltött egy év igazán meghatározó volt a számomra, emberileg és szakmailag is nagyon sokat tanultam az ott töltött hónapok alatt. Anglia után szociológusként is egészen más kérdések foglalkoztattak, mint annak elõtte. Itthon minden átrendezõdött – a gazdaság, az ipar, a vállalati szektor –, s ennek eredményeként rengeteg ember életkilátása megváltozott. Emberek tömegeit bocsátották el.

Ilyen körülmények között tértem haza az Ipargazdasági Intézetbe, ahol akkoriban felnõttképzéssel is elkezdtünk foglalkozni. Így aktív szereplõje lettem a felnõttek számára szóló szakképzés kialakításának. Újfajta kísérleti programokat állíthattunk össze, amelyekben nem csak a szakképzést adtuk, hanem kiegészítõ képességfejlesztõ ismereteket is beépítettünk. Így kezdtem felnõttképzéssel foglalkozni. Mi akkoriban úttörõi voltunk ennek a munkának. A sors iróniája, hogy amit mi lelkesen, hittel elkezdtünk felépíteni, az mostanra államilag megfogalmazott rideg elõírássá változott, s gyakran a merev szabályok betartása igencsak megnehezíti a mindennapjainkat. A múltbéli tapasztalatok komoly muníciót jelentettek ahhoz, hogy ezt a szakmát jól tudjam csinálni, de emellett folyamatosan képeztem is magam. Elkezdtem az ún. NLP-vel (Neuro-Lingvisztikus Programozás) foglalkozni, s ezen a téren mester fokozatot szereztem. Az NLP azt modellezi, hogyan is mûködik az ember belülrõl. Mentális technikákat, gyakorlatokat tartalmaz, amelyek lehetõvé teszik a belsõ folyamatok megismerését, s a kitûzött céloknak megfelelõen akár a megváltoztatását is.
Késõbb elkezdtem foglalkozni a vezetõi képességekkel is. Több nagyobb anyag összeállításában és tanításában is részt vettem. Az Oxford Brookes University magyarországi MBA képzésén vállaltam oktatói teendõket, ahová késõbb oktatási igazgatónak is meghívtak. Hét évig ezt csináltam. Itt is nagyon sok mindent taníthattam: üzleti stratégiát, kommunikációt, kutatásmódszertant, a disszertáció – vagy másképpen a szakdolgozatkészítés vezetõ tanára voltam. Innen – egy rövid kitérõvel – a magyarországi szervezetfejlesztés zászlóshajójához, a Concordia Szervezet és Vezetésfejlesztési Társasághoz kerültem. A készség- és attitûdfejlesztõ üzletág vezetõje lettem, ahol alapvetõen annak kiépítése volt a feladatom. Vállalati tanácsadással foglalkoztunk, szervezet- és vezetõfejlesztéssel.

– Mikor került az Oktávhoz, és miért pont õket választotta?
– 2004-ben meghívásos pályázaton nyertem el az oktatási igazgatói posztot. Az Oktáv Zrt. legfontosabb tevékenységi köre a felnõtt szakképzés. 250 féle OKJ-s szakmát lehet itt elsajátítani, s évente 7-8 ezer fõt képzünk. Oktatási igazgatóként ennek a területnek a vezetése volt a feladatom.
– Általában amúgy is szeretek egy helyen hoszszú ideig dolgozni, mert az én területem igényli, hogy bele tudjam ásni magam az ismeretekbe ahhoz, hogy a késõbbiekben jó ötletekkel tudjam gazdagítani a szervezetet. Persze mindig van újdonság is benne, itt például igazi kihívás volt a rengeteg szabály megismerése és mindezek összehangolása a nyereségorientált mûködéssel. Vezetõként az is fontos volt számomra, hogy megismerjem az itt dolgozó embereket, tudjam mi motiválja, mi hajtja õket, s hogyan lehet segíteni a munkájukat, hogy minél magasabb szintû tevékenységre legyenek képesek. A nyár elején ért az a megtiszteltetés, hogy a vállalat korábbi vezérigazgatója, Balogh Péter – miután õ nyugdíjba vonult – engem javasolt a vezérigazgatói posztra, s ezt a tulajdonosok el is fogadták.

– Hogyan tovább? Milyen tervei vannak a jövõre vonatkozóan?
– Az Oktáv Zrt. az elmúlt években egy igen sikeresen mûködõ, szép eredményeket elérõ társaság volt. Azt szeretném elérni, hogy mindez a jövõben is így legyen. Az elõdömhöz hasonló értékrend alapján tervezem vezetni a céget.
Célom, hogy azt a jó hírnevet, amit az oktatási piacon megszereztünk, meg is tudjuk tartani, illetve meg tudjuk erõsíteni. Bár a verseny nagyon erõs, mégsem a legolcsóbbat szeretnénk kínálni. Inkább a megfizethetõ, ám jó minõséget biztosító képzéseket nyújtó cégként szeretnénk a piacon jelen lenni. Aki hozzánk beiratkozik, az számíthasson arra, hogy amit ígértünk, azt be is tartjuk. Itt olyan képzést kaphat, aminek a birtokában jó eséllyel át fog menni a vizsgákon, és a választott szakmában is megállja majd a helyét. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy pályázatok, projektek keretében azoknak a hátrányos helyzetû embereknek is elérhetõvé tegyük a jó minõségû képzéseket, akik saját erejükbõl nem lennének képesek megfizetni a piaci árat. Éppen most indítottunk egy kampányt – ezt most saját forrásainkra támaszkodva –, a három évesnél kisebb gyermekeket nevelõknek árkedvezményt biztosítunk a tanfolyami díjakból. Végül, a magánembereknek szervezett nyílt képzések mellett kiemelten fontosnak tartom a vállalatok részére összeállított tanfolyamainkat. Ilyenek például a mûvezetõképzés, vagy az ügyfélszolgálatban dolgozók számára kialakított képzés, stb.
Külön szeretném kiemelni az EBDL (Europian Business Driving License) tanfolyamunkat, amely az üzletvitellel kapcsolatos alapvetõ gazdasági, jogi, pénzügyi ismeretekben ad eligazítást és angol nyelvû, az Európai Unióban is elismert bizonyítványt.

– Vezetõként – mit gondol –, elõny, vagy hátrány az, hogy ön nõ?
– Elsõsorban ember vagyok. Mindegy, hogy ezt a céget férfi, vagy nõ vezeti, a célok ettõl nem változnak. Életem során szakmai téren nem nagyon találkoztam sem hátránnyal, sem pedig elõnnyel abból adódóan, hogy nõ vagyok. Szeretem azt gondolni, hogy azért kértek fel különbözõ munkakörök betöltésére, vagy éppen vezetõi pozícióba, mert a készségeim, képességeim erre alkalmassá tettek.
– Vezetõként a munkatársak értéke nálam a teljesítménytõl függ. Persze azt én is látom, hogy vannak olyan munkakörök, amiket elsõsorban nõk vagy férfiak szoktak betölteni, de úgy vélem, az az ideális, ha vannak nõk, férfiak, fiatalok, idõsek, középkorúak egyaránt. Már önmagában a különbözõség, a sokszínûség javára válik a szervezetnek.

– Hogyan szokott pihenni, mi jelenti önnek a kikapcsolódást?
– Szeretek a szabadidõmben operába, múzeumba járni, emellett festek, rajzolok, kerámiákat készítek, mûvésztelepre azonban már egyre ritkábban jutok el az idõ szûke miatt. Az ülõ életmódom jó kiegészítõje, hogy a párommal idõnként kirándulunk, és kertészkedni is nagyon szeretek. Érdekel a reform életmód témaköre is. Bár azt nem állíthatom, hogy száz százalékban sikerült is kialakítanom, de törekszem rá.

Cseh Teréz