Tapolca Város Önkormányzatának Képviselõ-testülete fájdalommal emlékezik Ács János polgármesterre. Arra az emberre, akit a szeretetet és az önzetlenség vezérelt, akinél az adományozás és az állandó jót tenni akarás nemcsak kimondott szó maradt. Arra a városvezetõre, akinek vezérlõelve volt az Istenbe és a Nemzetbe vetett hit, akinek minden napját áthatotta a városa iránt érzett rajongó szeretet. Akiben megvolt a nemes célok megvalósulásáért kötött kompromisszumkészség, de aki nem szégyellte kimondani a megbocsátást kérõ szavakat sem. Kért és viszonzott, adott és szerényen háttérbe vonult, imádkozott és lelkiismeretétõl vezérelve harcolt mindig és mindenkor a városért!


Polgármesterségének 10 éve alatt soha nem látott fejlõdésen ment keresztül Tapolca. Neki köszönhetjük a 2004-ben kapott Hild János díjat, amellyel a mi kisvárosunk is felkerült a számon tartott és elismert települések közé. Az elmúlt években a város csaknem valamennyi utcája új burkolatot kapott, miután elkészült a szennyvíz- és csapadékelvezetés,  körforgalmak, elkerülõút épült. Megújultak a járdák, terek, új, méltó külsõt kapott a Malom-tó. Az õ tárgyalásainak köszönhetõen épülhetett a városban négycsillagos szálloda, létesültek munkahelyek kereskedelmi és egyéb vállalkozásoknak köszönhetõen. Megújult a városi mozi, és egy önkormányzati beruházással Tapolca hosszú idõ után saját mûvelõdési központhoz jutott. Felépült egy olyan közösségi létesítmény, a Városi Rendezvénycsarnok, amely nyitása óta többtízezer ember sportolását, szórakozását tette lehetõvé. Építési telkek kialakításával próbálta helyben tartani a fiatalokat. Segített az otthonteremtésben a szociális bérlakások és a fecskeház, a költségelvû bérlakások átadásával is. Különös figyelmet szentelt mindig a gyermekeknek. Büszke volt a tornatermek, az intézmények felújítására, a Bárdos iskola tetõtér építésére. Hihetetlen elszántsággal küzdött a Kazinczy iskola akadálymentesítéséért és felújításáért. Ennek a tervnek a megvalósítása már az utána következõk feladata lesz. Fontos feladatának tartotta a város vagyonának gyarapítását, amelyenek eszköze az utóbbi években a pályázatok írása volt elsõsorban. Mindig hálás volt munkatársainak az ezekhez nyújtott segítségért. Nagy-nagy izgalommal várta a hírt a város eddigi legjelentõsebb hatású, városrehabilitációs pályázatáról. Ha sikerrel járunk, akkor minden felújított épület az õ emlékét idézi majd.
Szívén viselte az egészségügyi intézmények sorsát. Diszelben orvosi rendelõt adott át, Tapolcán Központi Orvosi Ügyeletet, de õ vágta át a szalagot az új rendelõintézet átadó ünnepségén is. Partner volt az orvosi eszközök, mûszerek beszerzésében.
Fontosnak tartotta a kapcsolatot a civil szervezetekkel, a testvér- és partnervárosokkal. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetõen gazdagodott Tapolca maradandó kulturális-, sport- és gazdasági értékekkel. Boldog volt, és öröme mindenkire átragadt akkor, amikor átvette a ma már városi jelképnek számító ajándékot, a székelykaput. Nemcsak a kapu, de az õ személyes védelmét is élvezte a Trianon emlékhely, amelynél a vendégül látott határon túli polgármesterekkel együtt vallotta, ilyen igazságtalanságnak nem szabad újra megtörténnie.
Az õ vezetése alatt vált a város balatoni háttértelepülésbõl idegenforgalmi célponttá. A rendezett, tiszta utcák, virágos közterek hírét messzire elvitték a hozzánk érkezõk. Talán ha az itt élõk elõször nem is, de õ a kezdetektõl tudta, milyen fontos az, hogy szép arcát mutassa a város a külvilág felé. Mindemellett munkásságának vezérlõ elve volt, hogy a városlakók megtanulják újra magukénak érezni Tapolcát. 10 év alatt elérte, hogy a hagyományok ápolásával és új tradíciók teremtésével százak-ezrek vegyenek részt a nemzeti ünnepeken, városi eseményeken. Hosszú ideje nem múlt el úgy augusztus 20-a, hogy meg ne szegte volna a város megszentelt kenyerét, amelybõl talán sokak nem is tudják, hogy évente elrakott magának+ egy kis darabot, amelyet nagy szeretettel õrzött otthonában. Hívõ református ember lévén fontosnak tartotta az egyházak részvételét a társadalmi eseményeken, ünnepeken az ökumené jegyében.
Számos díj és kitüntetés birtokosa, melyek közül a legjelentõsebb a 2005-ben neki adományozott Polgármesteri Ezüstlánc.
Legnagyobb elismerés és kitüntetés számára mégis az volt, hogy örülni látta az embereket.
Boldog volt, ha adhatott. Utolsó útja is errõl szólt.
Örömmel vette és izgalommal készült a városi adventi eseményekre, régi vágya volt a Betlehem megvalósítása is. Ez a vágya beteljesült.  Az idei Mindenki Karácsonya lesz az elsõ, amit már nem velünk ünnepel. Az Úristen úgy látta jónak, hogy ezt a karácsonyt már vele töltse. Nélkülünk.