A temetõkben még nem hunytak ki a halottainkra emlékezõ gyertyák fényei – a táti Kultúrházban ismét gyertyákat gyújtottak. A megemlékezés hangjai csend-ültek fel 2008. november 16-án, este hat órakor a táti Kultúrházban, a Táti Német Nemzetiségi fúvószenekar hangszereibõl. Vasárnap este a muzsika Bul-hardt Vilmosért – aki a zenekar elsõ karmestere volt – és Hauber Ferencért – az 1985-ben alakult együttes egyik megalapítójáért csendült fel. De megemlékeztek a táti zenészek a 23 éve alakult együttes azóta elhunyt tagjairól is kiknek névsora: Fischer János, Hám János, Parti József, Schreck József, Lencsés Lajos, Schillig Attila, Szabó Mihály, Petrás Tibor, Sasvári Rudolf , Maklári Gábor, Pothorszki Lászlóné.

A több, mint 800 éves Kis-Duna menti nagy-község, – mely szívesen használja „Dunak-anyar Nyugati Kapuja” nevet és a „Magyar Vatikán” kisöccsének is szívesen nevezi ma-gát – sváb hagyományokra épülõ zenei élete mindig is híres volt a környéken. A jelenlegi zenekar elõdei a politikai élet hullámzásai miatt hol mûködtek, hol pedig hallgatásra kényszerültek. A második világháború elõtt a híres táti fúvószenekar a „Nagy-Banda” – még szekereken utazva – a távoli falvakban is fellépett. Vezetõje Keil Mihály is volt.
A háború után különösen nehéz idõk jártak a sváb falvakra. Így nem csoda, hogy 1958-ban az együttes feloszlott. Késõbb, 1963-ban „Sramli zenekar” néven újra szervezõdött. Sajnos 1970-ben ez a fúvós együttes is megszûnt. A feloszláskor összeültek öten, zenészek. A régi – sok évtized alatt össze-gyûlt – kottákat titkos helyre elzárták, Tisch Márton és Hauber Ferenc vezetésével. Meg-egyeztek, hogy csak akkor nyitják fel a ládát, ha látják, hogy a táti dalok tolmácsolására alkalmas az idõ, és zenekar is alakulhat már a faluban. Ez az idõ 1985-ben érkezett el. A szétszóródástól féltett táti kották Hauber Fe-renc segítségével kerültek elõ a még élõ régi zenésztársak beleegyezésével.
Szerencsére az értékes zenei anyag az új táti zenekar karmesterének Bulhardt Vilmosnak kezébe jutott. 1985 karácsonyán elindult a máig is sikeres Táti Német Nemzetiségi Fú-vószenekar története.
Bulhardt Vilmos lett az új zenekar elsõ kar-mestere. A legendás zeneszerzõ, karmester, tanár a „Szõke lány” dallamára írt szignállal indította útjára a táti zenekart 1985-ben. Személyisége meghatározója volt a dorogi szénmedence zenei életének, annak vala-mennyi zenekara magáénak tekintette õt. A környéken nem volt olyan együttes, ahol nem dolgozott volna. A villanyszerelõ szakmun-kás fiatalemberbõl a zenemûvészeti fõiskola harsona tanszakán végzett diplomás mûvész lett. A fõiskola befejezése után a Budapesti Jégrevüvel járta a világot. De nem szédítet-ték meg a sikerek. Visszatért szülõfalujába – Dorogra – és mint kiváló zenetanár egész életében azon fáradozott, hogy fiatal tanít-ványai mielõbb a zenekarok tagjaivá érjenek. Zenetanárként Dorogon, Csolnokon, Nyer-gesújfalun fejtette ki áldásos tevékenységét. Fiatalok százaival kedveltette meg a hang-szereket: hegedût, harsonát, tenor és bariton kürtöket. A zenetanítás mellett sokat hang-szerelt. A klasszikus és könnyûzenei mûve-ket „testre szabta, igazította” a zenekarok számára. Zeneszerzõként is kiválót alkotott. A Dorogi Bányász Zenekar másodkarnagya volt, de emellett megalapította a Polka parti szórakoztató együttest, amely késõbb a táti zenekar gerincét alkotta. Áldásos tevékeny-sége máig pótolhatatlan. Kitûnõ mûvész volt, de lélekben mindig megmarad egyszerû munkás embernek. Halála elõtt három hét-tel még a karácsonyi koncertet vezényelte. A kórházi ágyról engedték el orvosai. Mi tátiak, elszorult torokkal, könnyes szemmel hallgattuk végig a hangversenyt. Halálakor, 1988-ba még csak három éve mûködött a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar, de ez alatt a rövid idõ alatt óriási lelkesedéssel, munkával alakította ki az együttes máig is jellemzõ arculatát. 20 évvel ezelõtt, 65 éves korában ragadta el szeretett tanítványai, ze-nésztársai körébõl a halál.
Idén távozott el közülünk a zenekar egyik meghatározó személyisége Hauber Ferenc Az õ segítsége nélkül ma nem szólnának a szép táti polkák, keringõk. Franci bácsi, aki 1929-ben látta meg a napvilágot Táton, egész életét végig kísérte a zene. 1947-ben az akko-ri táti fúvószenekar karmesterénél, Keil Mi-hálynál kezdett el zenét tanulni. Tagja volt a „Nagy Bandának” majd az 1963-ban alakult „Sramli zenekarnak” is. A 15 éves „szünet” után egyik fõ megalapítója volt a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekarnak. A féltett zenei anyagot az új együttes rendelkezésére bocsátotta, hogy ne merüljön feledésbe e párját ritkító zenei hagyomány. Az eltelt 23 év alatt kiemelkedõ munkát végzett ez egy-üttes érdekében. Egyik fõ szorgalmazója volt a külföldi kapcsolatoknak. Házának ajtaja mindig nyitva állta hozzánk látogató fülföl-di zenésztársak elõtt. Sok szép zenés estét töltünk el együtt borospincéjében. Mindig törekedett arra, hogy vendégeink jól érezzék magukat, jó hírünket vigyék szerte a világ-ba. Kiemelkedõ zenei munkáját, a zenekar érdekében kifejtett tevékenységét a Német Nemzetiségi Zenekari Szövetség 1998-ban kitûntetéssel ismerte el.

Ezzel a szép mottóval emlékezünk minden meghalt zenésztársunkra:
„Nem az hal meg akit eltemetnek,
csak az hal meg, akit elfelednek.”

Kátai Ferencné
Zenekari elnök