Tánczos György – festõmûvész – Devecser

A devecseri illetõségû festõ 1998. szeptembere óta tanít Zalaegerszegen, az Ady End-re Mûvészeti Gimnáziumban szabadkézi rajzot, festészetet és mûvészettörténetet. Munkássága során idén nyílt meg nyolcadik egyéni kiállítása, amely mellett közel húsz alkalommal csoportos tárlaton is megtekinthették már alkotásait.

– Hogyan, mikor került közel önhöz a mûvé-szet?
– Gyerekkorom óta rajzolok, festek, ezért folyton filctollat, festéket és rajzfüzetet kér-tem ajándékba. Ez a szerelem megmaradt az iskolai években is. A rajztanárnõmnek sokat köszönhetek, meglátva bennem a lehetõségeket, újabb rajzpályázatokon való részvételére bíztatott. Majd a középiskolá-ban rendszeresen látogattam Hegyeshalmi László rajzkörét a veszprémi várban, és késõbb Veszely Lajos szakkörét Balato-nalmádiban. A képzõmûvészeten belül a festészet mellett természetesen rendsze-resen rajzolok, próbálkozom sokszorosító grafikával is, és vallom, hogy létezik átfedés ezen ágak között.

– A pécsi Közelítés Mûvészeti Egyesület tagja. Hogyan került kapcsolatba az egyesülettel?
– A Közelítés Mûvészeti Egyesület a ‘90-es évek közepén született Pécsen. Egyet-emi társaimmal, barátokkal hoztuk létre közösen. Az elnevezés sem volt véletlen, hisz Keserü Ilona tanárnõ, Kossuth díjas festõmûvész – a Közelítés címû mû alko-tója – akkor a mûvészeti karon tanított, sokunk tanáraként és példaképeként is egyben. Az egyesülettel az volt a célunk, hogy egy érdekvédelmi szervezetként, egy-ben támogatóként egyengesse utunkat, le-hetõséget biztosítva kiállításokra a Mátyás Király utcai galériájában. Mindemellett olyan baráti társasággá verbuválódtunk, akikkel elõször jutottam el Hahótra, Fis-cher Györgyhöz. Három alkalommal nyári alkotótelepet szerveztünk nála egyetemi társakkal és egyesületi tagokkal. Az elején ez egy spontán szervezõdésû táborocska volt (1996), egy csendes kis zalai falu még csendesebb portáján. Támogatást elõször a Nemzeti Kulturális Alaptól kaptunk, majd késõbb más szervezetektõl is. A zalaeger-szegi zsinagógában állítottuk ki elõször a tábor „termését”. A késõbbiekben Pécsen is rendszeresen bemutatkoztunk tábori munkáinkkal.

– Kik a példaképei?
– A példakép megfogalmazása számomra túlnõ a jelentésén, és így kicsit óvatos len-nék a nevek felsorolásával. Akik kimon-dott példaértékkel bírnak elõttem, azok mindenképpen a szüleim, nagyszüleim, dédszüleim. A családunkban, úgy érzem, benne van az a veleszületett kézügyesség, ami talán nálam bontakozhatott ki elõször így, ebben a formában zavartalanul.
Mindemellett természetesen vannak olyan mûvészek, akik munkái, felfogásai, külö-nösen közel állnak hozzám. Rajongok a kontrasztosan festõ mûvészekért – akár Ca-ravaggiót ,vagy Rembrandtot is említhetném –, ahogy vonzanak az impresszionisták sza-bad színhasználatai is. Mégis talán az egyik igazi kedvenc a nemrég eltávozott Csernus Tibor finom, friss pasztózus festészete. Egy olyan unicum õ, aki zseniális szintre emelte mesterségbeli tudása révén a reális hang-nemmel átitatott igazi festõiséget.

– Milyen gondolatokat, érzelmeket szeretne közvetíteni festményeivel?
– A képeim egyfajta elvágyódások egyben egy jobb, egy tisztább, egy más világ felé. Egy nosztalgia a múltból, ami megõrizhette mindezidáig a tisztaságát. Távol áll tõlem a most oly népszerû „retro”-érzés majmolása, olyannyira, hogy a kezdetektõl, vagyis az egyetemi évek óta nem változott a témake-resésem. A képek egyik része ugyanis régi fotók újraértelmezésébõl áll, míg a másik rész egy keresõ, kísérletezõ, izgalmakat ku-tató felületképzés, nonfiguratív elemekkel. Ezek ellentéte és harmóniába állítása a fõ célom. Egy régi hangulatú idilli kép és egy néha drasztikus keretszerû felület a maga barázdáival, játékaival. Sokszor a választott képeknek saját történetük is van, de legtöbb-ször spontán, véletlenszerûen akadok rájuk.

– Mi a legfontosabb tapasztalata, amit átadna egy kezdõ festõnek?
– Amit átadnék egy kezdõ festõnek, az az, hogy soha, semmiért se adja fel azt az õszin-te alaphangot, ami vizsgálódása, mûvészete alapját jelenti, semmi csábító, kisstílû (akár anyagi) kísértésért sem, amivel esetleg ez az alaphang az adott „divat” szolgai másolójá-vá válhat.

Vitkóczi Éva