Orbán Ilona – festõmûvész – Ács
Francia mûveltség, ácsi kötõdés, apai örökség lett élete része
A Monostori Erõd kiállítótermében az idén a komor-szürke falakon sajátos színvilág fogadta a látogatót. Orbán Ilona mûvésztanár tárta a nagyközönség elé korábbi és legfrissebb alkotásaiból készített kiállítását. Noha számos technikát elsajátított élete folyamán, ezúttal kizárólag olajfestmények vonzzák a tekintetet. Csendéletek, tájképek. Varázsos színpompájú virágszirmok, Duna parti fák tükrözõdnek a vízben, francia tengerpart megismétlõdõ ritmusai. Pasztellszínek, sárga, barna, türkiz váltogatja egymást. Egyéni látásmód és tagadhatatlan impresszionista hatás ötvözõdik a vásznakon.
– Egyértelmû, hogy a francia kultúra kitörölhetetlen nyomot hagyott pályafutásom alakulásában – kezdi a beszélgetést a mûvésznõ, Orbán Ilona. Persze, életem alakulása is közrejátszott ebben.
– A középiskolás éveket Gyõrben töltöttem a Révai-gimnázium francia tagozatán végeztem. Itt már volt alkalmam megismerkedni a francia mesterek, elsõsorban impresszionisták mûveivel. Megvolt tehát a kulturális érdeklõdés. Azután, úgy gondolom, pályám alakulásában szerepet játszott édesapám is. Õ paraszti családból származott, bölcs, értelmes ember, nyolcvanöt éves koráig, élete utolsó pillanatáig dolgozott. Önálló, gondolkodó emberként – és a szabadság a lételeme volt. Nos, úgy érzem, utóbbiakat tõle örököltem. Hiszen akkor érzem jól magam, ha szabad vagyok, ha önmagam tudom megvalósítani. Ez a mûvészetekre is igaz. Érzékenységemet a fõnökeim is tudomásul veszik, önállóságomat többnyire támogatják.
– De térjünk vissza életem állomásaira. Elvégeztem a tanítóképzõ fõiskola speciális rajz kollégiumát. Közben tanítani kezdtem, természetesen rajzot az ácsi Gárdonyi Géza Általános Iskolában. Megjegyzem, itt születtem, itt élek mai is a megye legfiatalabb városában, a szülõi házban.
– Az oktatás, a tanítás úgyszólván megkövetelte, hogy idõrõl idõre tovább képezzem magam. Meggyõzõdésem: minden technikát meg kell ismerni ahhoz, hogy felfedezzük a tanulók tehetségét. A tûzzománcos nemezelésben nevelõ mester vagyok. Az iparmûvészeti fõiskolán elsajátítottam a textiles díszítõmûvész szakot. Rézkarc, üvegfestés, grafika, gobelin, szobrászkodás – mindegyikbe belekóstoltam. Szombathelyen elvégeztem a tanárképzõ fõiskola rajz szakát. Az iparmûvészeti fõiskolán pedig a környezetkultúra szakot.
– Pályám újabb állomásokkal bõvült. Immáron tizenkét esztendeje a komáromi Jókai-gimnáziumban is tanítok. Ácson életre hívtam a hagyományõrzõ népfõiskolát. Elõadásainkat egyenes adásban adta akkoriban a helyi televízió. Nyolc esztendeig dolgoztam a megyei pedagógiai intézet munkatársaként. Ne feledjem megemlíteni: Szívügyemmé vált a kiállításszervezés is. Számos ilyen rendezvény kötõdik hozzám. Megyei, helybeli, amelyeken a látogatók hazánk szomszédságában alkotók mûveivel is megismerkedhettek. Ne feledjem még: A Comenius európai iskolai együttmûködõ program francia nyelvû ácsi koordinátorának szerepe is nekem jutott annak idején. Utóbbi munkát hat évig folytattam, fél tucat esztendõn át szerveztük a kiállításokat. Errõl egyébként könyvet is írtam.
– Egyszóval, felsorolni is sok, mi mindent vállaltam már életem során. Nem csoda, hogy úgy tûnik: a két végén égetem a gyertyát, de hát ez a dolga a magamfajta embernek. Még egy dolgot megemlítenék. A barangolást a zene világában. Az ácsi református templomban a nevemhez fûzõdik koncertszervezés is. 2007-ben Bajtala Emese hárfamûvész mutatkozott itt be. (Zenéjének hatására festettem egyébként egyik csendéletemet is.) Az idén pedig Rákász Gergely koncertorgonista varázsolta el a közönséget az ácsi templomban. Reményeim szerint nem szakad meg, a közeljövõben folytatódik e sorozat is neves muzsikusok fõszereplésével.
– Jelenleg ötszázötven diákom van a két város két iskolájában. Tanításukat, a mûvészet szeretetére nevelésüket folytatni kell. Manapság azonban más gondolatok is foglalkoztatnak. Napjainkra azonban elõtérbe szeretném helyezni az önmegvalósítást, azaz saját mûveim bemutatását. Ennek példája a monostori kiállítás, melyet természetesen megelõzött már több is. A mûvésztelepeken, amelyeken minden évben részt veszek, szerepeltem a közös tárlatokon. Egyéni kiállításom volt már Ácson, Gyulán, Kõszegen, Debrecenben, Móron. Terveim között szerepel további bemutatkozás Gyõrött, valamit a fõvárosban.
M. Tóth Sándor