Színjátszó csoport – Kisbér

Valahol az ezredforduló környékén kezdõdött. Bakonyalja mûvészeti csoportjai ekkor kerültek közelebbi kapcsolatba a felvidéki Gútán alakult KisDuna Menti Rockszínházzal. A gútaiak a kisbéri Synchron-együttest, a Bakony Táncegyüttest és a Táncsics Gimnázium ifjú színjátszóit hívták egy közös produkcióra 2003-ban. Koltay Gergely rockoratóriumát, a Szeretet hídját óriási sikerrel játszották itthon és a Felvidéken egyaránt – tudtuk meg Pintér Lajostól, a kisbéri színjátszók vezetõjétõl.

– Folytatódott az együttmûködés?
– A nagy siker után mondhatjuk azt, hogy természetesen. A Szeretet hídja után szintén közös munkával formálódott a Magyar história, amely hazánk történelmének fordulópontjait mutatja be kronológiai sorrendben. A rock oratóriumban ismert, és kevésbé ismert zenei, prózai, képi és táncmotívumok láthatók, hallhatók.

– A bakonyaljaiak itt még csak vendégek voltak. Hogy jött létre a csoport Kisbéren?
– Az említett együttesek (Bakony Táncegyüttes, Táncsicsos színjátszók és a Synchron zenekar) mellett a kistérségben számos tehetséges ember élt. Bozori Szabolcs, Sulyok Kálmán, Õsz Ferenc és Sulyok István többször föltették a kérdést, miért ne lehetne a színjátszói rutint szerzett csoporttagokkal közösen Kisbéren is összehozni valamit? Az apropót aztán az új mûvelõdési központ megépülése adta. Az intézményt Wass Albertrõl, a ragyogó erdélyi íróról nevezték el, így arra gondoltunk, hogy az õ egyik darabját kellene bemutatni. Az ötletet fölvetettük Mayer Jánosnak, a gútai színház rendezõjének, aki aztán hozta a konkrét darabot, amely a Tavaszi szél címet viseli.

– Wass Albertnek ezt a mûvét talán kevesen ismerik.
– A színmûvet a Nemzeti Színház mutatta volna be. Az 1943-as bemutatót letiltották, majd amikor 1945-ben újra játszották volna, akkor a bombázások miatt maradt el a premier. Lukácsi Kádár Éva, a Czegei Wass Alapítvány munkatársa csak így jellemzi a darabot: mûsorról levett nemzeti fájdalom. Ezért tulajdonképpen premierre készültünk. A csapat tehát alakult, megvolt a darab, ám kellett valaki, aki az egészet összefogja, azaz egy rendezõ. Végül rátaláltunk Dráfi Mátyásra, aki az Észak-komáromi Jókai Színház vezetõ színésze, rendezõje, volt igazgatója. Nagy kihívásnak tekintette a felkérést, hiszen remekmûnek tartotta a darabot, sõt még külön apropót szolgáltatott az elõadásra Wass Albert születésének századik évfordulója.

– Díszlet, jelmez, hangosítás, próbaterem, több tucat szereplõ, jeles rendezõ – mindehhez nagyon sok pénz kellett?
– Volt lelkesedés, társadalmi munka, összefogás és jóakarat, pénz viszont egy vas sem. Mindössze egy mini pályázatunkra kaptunk 220 000 Ft-ot, ezt korabeli bútorokra, vagyis díszletre költöttük. A vállalkozók még nem ismerték fel a mecenatúra jelentõségét, ugyanakkor a kisbéri és a bakonyszombathelyi önkormányzatról és mûvelõdési házról nem szabad elfeledkezni, hiszen õk biztosították a szükséges hátteret, a feltételeket, a díszletgyártást pedig a kisbéri Városigazgatóság végezte. Akkor úgy gondoltuk, hogy nagyon romantikus, ahogy nekilátunk, ma már azt mondanám: vakmerõség volt.

– Amatõr színészekkel profi elõadás – olvasom a kritikákat.
– Dráfi Mátyással közösen elhatároztuk, hogy nem lesz semmiféle kompromisszum, jelzésszerû megoldások. Hangban, fényben, jelmezben, kellékben és díszletben a legteljesebb valósághûségre törekszünk. Szinte az egész Bakonyaljáról kaptunk tárgyakat, ruhákat. Volt aki egy kardot, mások ruhákat, korabeli használati tárgyakat, bútorokat adtak. Mondhatni, kalákában készült el a darab. 2006 januárjában kezdtünk próbálni, volt egy egyhetes mûhelymunka – amely szellemiséget adott a dolognak – a Felvidéken Kamocsán, a Vág partján. Heti egy-két próbával, több mint egy év alatt készültünk el, és 2007. március 10-én megtartottuk az õsbemutatót Kisbéren – telt házzal, fergeteges sikerrel.

– Hányszor játszották azóta a darabot?
– Három elõadás volt Kisbéren, egy Gútán, öt-hat alkalommal pedig részleteket adtunk elõ belõle. Szerencsére van érdeklõdés közvetlen környékünkön túlról is, hiszen Nagyvázsonyból és Mosonmagyaróvárról is érdeklõdtek az elõadás iránt.

– Hogyan tovább?
– A csapat készülõdik újabb bemutatókra. Szeretnénk egy tréfásabb darabot színre vinni, és Szülõföldem címmel egy folkrock darabon dolgozunk, amelyben egy szerepre szeretnénk megnyerni Vadkerti Imrét, aki a Társulatból ismert, Koppányt alakította nagyszerûen. A végsõ cél az lehetne, hogy kialakuljon egy profi társulat. Ennek a folyamatnak még nagyon az elején vagyunk, ám Kisbér és a Bakonyalja polgárosodásának korszakos lépése lenne egy saját színház létrejötte. Ezért dolgozunk.

Veér Károly