Jáger István – grafikus – Balatonalmádi

Tizenegy éve annak, hogy Jáger István és családja Balatonalmádiba költözött. Egyedi hangulatú házuk igazi „mûvészlak”. Az irodalmat az édesanya, Edit képviseli, akinek saját mûsorai vannak, lányuk, Anikó fuvolázik, fiúk, Attila pedig úgy tûnik apja nyomdokaiba lép – õ is rajztanárként végzett, és éppen most nyert felvételt a Budapesti Iparmûvészeti Egyetemre.

– Már gyerek korában is úgy gondolta, hogy grafikus lesz?
– Ezt így talán nem mondanám, bár már akkor is sokat rajzoltam. Veszprémben születtem 1955-ben. Várpalotán, a Thuri György Gimnáziumba jártam – ami akkoriban országos hírû iskola volt. Újhelyi Gábor, egy nagyszerû pedagógus, fantasztikus módszerrel tanított és ösztönzött bennünket. A nála töltött négy év, építõ jellegû kritikái, iránymutatásai fontos szerepet játszottak az életemben.
Emellett a szülõi háttér is meghatározó volt a számomra. Édesapám szakoktatóként dolgozott, édesanyám pedig három gyereket nevelt. Apám látta, hogy szeretek rajzolni, s a maga eszközeivel igyekezett is támogatni ezt. 1965-68 körül a Veszprémi Egyetem utcájában egy gyönyörû kertes házba költöztünk. Gyereknek ez nagyon inspiráló volt a számomra. A rajz mellett imádtam a növényeket és az állatokat is.

– Mikor dõlt el véglegesen, hogy a rajz lesz a hivatása?
– Szombathelyre a Tanárképzõ Fõiskolára rajz-matematika szakra jelentkeztem, s meg is szereztem a tanári diplomát. A rajz gyakorlatilag mindenütt jelen volt az életemben, még a katona éveim alatt is a rajzzal foglalkozhattam, szakkört vezettem, festettem, és tanítottam az alakulatban. A fõiskolán szerencsém volt, hogy Szurcsik Jánostól, nagyon nagy tudású tanártól, festõmûvésztõl tanulhattam, aki már akkor Munkácsy-díjas volt. Másik tanárom – aki szintén meghatározó volt a számomra –, Horváth János volt, aki festészetet tanított. Megtanítottak rendszerben dolgozni. Ma is szeretek rendet teremteni akár gondolatilag, akár kompozíciós eszközökkel.

– A tanulmányok után hol kezdõdtek a dolgos hétköznapok?
– Tanítottam, dolgoztam, grafikákat készítettem. Veszprémben a Báthory Általános Iskolában kezdtem. Csodálatos idõszak volt ez a számomra, nagyon sok gyerekkel foglalkoztam, négy felsõs osztályt vittem. Olyan programokat találtam ki, amit nagyon élveztek a gyerekek. Megtanítottam nekik a különbözõ technikákat.

– Ezek szerint munka mellett alkotott?
– Egy mûvész életében ez mindig egy fontos kérdés. Sok grafikus barátom van, s azt láttam, hogy nagyon nehezen lehet megélni a grafikából. A fõállás biztosította számomra a szabadságot, így nincs eladási kényszer, azt csinálhatok, amit akarok. Bennem elfogadottá vált, hogy lehet dolgozni így is. Ma már nem tanítok, osztályvezetõként dolgozom a Veszprém Megyei Igazságügyi Hivatalnál, és egyben pártfogó felügyelõ is vagyok. Ez ugyan egy másik terület, de én mindig is szerettem emberekkel foglalkozni. Bûnelkövetõk reszocializációját végezzük, vagyis támogatunk olyanokat, akik segítségre szorulnak.

– Milyen grafikai munkáik vannak, s milyen témákat választ szívesen?
– A grafika bennem mindig is erõs volt, „grafikusan festek” – szokta mondani az egyik tanárom. S, hogy az élet milyen csodálatos – összehozott az ajkai grafikai mûhelyben dolgozó Baranyai Ferenccel. Királyszentistvánon csináltunk egy grafikai mûhelyt, ahol éjjel-nappal dolgoztunk.
Két vonulata van a grafikának az életemben. Az egyik az egyedi grafika, ezt ugye bárhol lehet mûvelni, a másik pedig a sokszorosított grafika, ehhez kell egy prés is. Rézkarcot, csak így lehet csinálni, én pedig mindig is szerettem volna ehhez közel kerülni. Ez egy nagyon régi technika, a gyökerei a könyvek elsõ nyomtatásáig húzódnak vissza. Ehhez az elmélyült szaktudás elengedhetetlen, ezt részben régi mesterektõl, részben könyvekbõl sikerült elsajátítanom.
A témaválasztásom mindig változó. Ami most foglalkoztat – éppen egy sorozaton dolgozom –, az útmenti keresztek. Sokan félnek tõle, számukra ez a halált jelenti. Pedig a kereszt az életet, a nehézségeket szimbolizálja. A feladatokat meg kell oldani, akkor tud valaki továbblépni, az útján haladni. Sok bibliai témájú grafikát készítek, ez nagyon közel áll hozzám, illetve a családomhoz, mindannyian keresztény életet élünk és templomba járó emberek vagyunk.

– További tervek?
– Mivel a salgótarjáni egyedi rajz biennálét átminõsítették triennálévá, így egy évvel késõbb kerül majd csak megrendezésre, helyette közbeiktattak egy egyedi rajz kiállítást, melyre egy 20×20 cm-es rajzzal lehet nevezni. Erre készülök egy munkával, épp úgy, mint a Kisgrafikai Biennáléra. Izgalmasnak ígérkezik az a kiállítás is, ahol a téma a Leonardo életfelfogás, a reneszánsz lesz. Ennek megjelenítése számomra egy igazi kihívás. Sokan nem szeretik a tematikus munkákat, én viszont sokszor így tisztelgek egy-egy esemény, vagy személy elõtt, engem inspirál, mint ahogy az is, hogy a grafikát a politika soha sem tudta tönkre tenni. A legnehezebb idõkben is csodálatos illusztrációk jelentek meg. A grafika mindig is a magyar mûvészet fellegvára volt, s reméljük az is marad.

Cseh Teréz