Göncz Renáta – énekes – Ajka

Egyszer hallottam egy közmondást, amely szerint a tehetség olyan, mint a strandlabda: ahányszor lenyomják a víz alá, annyiszor bukkan fel újra. A közelmúltban találkoztam a tehetséges középiskolás énekesnõvel, aki rátermettségét az élet több területén is bizonyította már. Élményeirõl és sikereirõl Göncz Renáta mesél:

Még az általános iskola elején elkezdtem zongorát tanulni zeneiskolában, és közben énekelgetni is. Elõször még csak iskolai fellépéseken voltam, aztán jött az István a király, amiben én játszottam Gizellát, majd a Rómeó és Júlia színdarab Capuletnéje voltam és énekeltem Ajkán a Gyertyafényes Adventi Koncerten.
– Fontosnak tartom, hogy folyamatosan felmérjem a tudásomat, ezért rendszeresen járok versenyekre. Májusban például az Ádám Jenõ Dalversenyen voltam, amely Szolnokon volt. Elsõ lettem, pedig az utolsó pillanatban jelentkeztünk, és az én korcsoportomba 20 éves korig lehetett nevezni, így a negyven indulóból a korosztályban egy-két ember volt csak fiatalabb, mint én. Úgy gondoltam, csak meghallgatom a többieket, milyen a színvonal, milyen esélyeim vannak a továbbiakban. Meglepetésként ért, mikor kihívtak a gálára énekelni. Még két különdíjat is kaptam: a Muzsikus Fórum különdíját, és A Vidék Legeredményesebb Versenyzõjét.
– Az Újkori Középiskolás Helikon Ünnepségen is nagyon örültem a gyõzelemnek. A versenyt kétévente rendezik, az idén áprilisra esett. Én másodszor vettem részt rajta. Elõször zongorában indultam, most énekben és szavaltam is. Idén arany fokozatot kaptam énekben, amire nagyon büszke vagyok, és abszolút pozitív tapasztalataim vannak innen. A versenyt Keszthelyen rendezték, így a Balaton-part is élmény volt a diákoknak. Mindkétszer olyan emberekbõl jött össze a csapat, akikkel nagyon szívesen üdültem együtt, és jól éreztem magam.
– A Pedagógus Nõi Karral is szép eredményeket értünk el. Idén nyáron Grazban voltunk a Kórusolimpián, amin a legmagasabb ezüst fokozatot kaptuk. Én három éve vagyok tagja a Karnak. Sok fellépést köszönhetek ennek a jó kis társaságnak.
– Az éneklés elõtt a csapatszellemet, a kitartást az edzõtársaimtól, a sporttól tanultam. Öt évig versenyszerûen judoztam, atletizáltam és kézilabdáztam. Most nagyon szeretnék teniszezni meg lovagolni, csak még egyikig sem jutottam el. Imádok sportolni, a mozgás nekem mindig felüdülés volt. Az egyik nap zeneiskolába mentem, a másik nap edzésre, aztán megint zeneiskola, és újra edzés. Szóval nem volt szabad délutánom, de nem bánom. Alapjában véve kitartó vagyok, de biztos, hogy ez a sok elfoglaltság csak még kitartóbbá tett.
– A kitartásomat bizonyítja az is, hogy több, mint negyven érmem van. Ennek a fele judo, a másik fele meg minden más: úszás, futás, kézilabda, kosárlabda és atlétika. Judoban voltak országos helyezéseim is. Más sportágakban egy-két megyei díjam van, a legtöbbet városi megmérettetéseken szereztem. Sportversenyekre már nem járok, sajnos nem fér bele az idõmbe.
– De a sport adta kitartás mindenképpen jól jön az olyan szerepeknél, mint amikor megkaptam Capuletné szerepét a Rómeó és Júliában. Hiszen nagy kihívás volt 17 évesen egy asszonyt játszani, miközben Júlia is 30 éves. Sok idõt és energiát kellett fektetnem a felkészülésre. Meg kellett néznem, miért teszi az anya azt, amit éppen akkor, ott tesz, melyek a cselekedeteit kiváltó okok. Utánanéztem az eredeti elõadásnak, amiben Janza Kata játszotta Capuletné szerepét. Nagyon sokszor megnéztem az elõadást, de közben vigyáznom kellett, nehogy lemásoljam azt, amit Janza Katától láttam. Bár nem tudnám úgy elénekelni, ahogy õ. Én szporán vagyok, õ pedig alt. De nagyon teszik a játéka, kihozta a maximumot a szerepbõl.
– Bár kimondottan nincs példaképem, tudok tanulni Janza Kata zenei pályájából. Felnézek az Ádám Jenõ Dalversenyen a zsûritagjaira is. Sólyom Nagy Sándor például Kossuth-díjas Kiváló Mûvész, az Állami Operaház magánénekese, és a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzora. Csengery Adrienn pedig Liszt-díjas, Érdemes Mûvész, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Magyar Zenei Tanács elnöke. Díszvendég volt Szokolay Sándor zeneszerzõ, aki Kossuth-díjas, Erkel Ferenc-díjas, Érdemes és Kiváló mûvész, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas.
Csengery Adrienn múltjába visszanézve tudok a leginkább ötleteket meríteni a saját életemhez, jövõmhöz.
– Most még azon dolgozom, hogy felvegyenek a Zeneakadémiára. De ha arra gondolok, hogy hová képzelem magam tíz-tizenöt év múlva, akkor egyértelmû a válasz: színpadra! Mint az Operaház Fantomjának Kristenje, vagy a Bánk Bán Melindája. Valószínûleg tanár lesz belõlem, de a tanítás mellett szeretnék a színpadon maradni. Egyszerûen imádok színpadon lenni, énekelni. Boldogságot ad. Amikor éneklek, nézem az arcokat, és látom, hogy mosolyognak. Ennél többet nekem ne adjon senki.

Kovács Erika