Darázs József – képzõmûvész – Badacsonytomaj
Vizes jegyben születtem …
„Anyai nagyapám sírja mellõl a Nemes Gulácsot nézem, s elgondolkodom. Itt születtem 1955-ben Badacsonytomajon. A Balaton párás fényei, a távlatok szüntelenül változtak, alakultak, és a fények maguk is képi formát kaptak. A tárgyak: fák, házak, stégek, épp úgy, mint az alakok, a fényben különös egységben oldódtak, a földi valósághoz kötöttem, s mégis éterien. Ez a világ íródott belém kisgyermekként, majd kamaszkoromban is, amikor visszalátogattam szülõföldemre.
– 1957-ben Szegedre költöztünk. Gyermeki élményvilágom itt is találkozott a víz és a levegõ együttesének, a messze futó, mégis partok közé szorított víz (Tisza) megfejthetetlen misztériumával. Különös, furcsa kapcsolatban álltam a vízzel. Elsõ szavaim közül a vizet jelölõ szó az „elle” volt. Felnõttként szembesültem vele, hogy a Quelle (németül) forrást és az Attila (Etele) név pedig szintén vizet jelentenek.
– Kamaszkoromig, ha álmomban szabad vízben fürödtem, másnapra mindig megbetegedtem. Skorpióként (vizes jegy) motivált a jegy érdekes szimbolikája, hogy ti. sas (lélek) küzd a kígyóval (test). Munkáimon (talán ösztönösen, de valamelyest tudatosan is) megjelennek ezek a szimbólumok.
– Képi világomat jórészt a népmûvészet és a természeti képek kultúrája ihlette. Még mindig hiszek abban, hogy össze kell gyûjtenünk, és fel kell dolgoznunk népmûvészetünk máig érvényes jel- és jelentéskészletét, mert olyan üzenethalmazzal állunk szemben, amely nem pillanatnyilag érvényes információkat közöl, hanem a bennünk és kívülünk élõ természet változásaira figyel, és bekapcsol az univerzum történéseibe. – Több munkámon látható rovásírás, õseink szerves mûveltségének talán legautentikusabb bizonyítéka.
– Plasztikáim vaslemezbõl készült opusok. Groteszk, ironikus (önironikus), játékos, humoros és archaizáló hajlamaim, ösztöneim, szándékaim és késztetéseim hozták létre õket.
– Érettségi után 1974-tõl 4 évig látogattam Szegeden a Tábor utcai szabadiskolát, ahol Lapis András és Fritz Mihály szobrászmûvészek korrigáltak. Lelki, szellemi tájékozódásaimat jelentõsen befolyásolta Pap Gábor mûvészettörténésszel történt találkozásom 1979-ben.
– Elõadásai a reveláció erejével hatottak rám. Választott mesteremnek tekintem õt.
– Képzõmûvész pályám 1986-ban kezdõdött, amikor felvettek a Fiatal Képzõmûvészek Stúdiójába. Tagja vagyok a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzõ és Iparmûvészek Szövetségének, a Magyar Festõk Társaságának, a Magyar Szobrász Társaságnak, a SZÖG-ART és a HÁM Mûvészeti Egyesületnek. Eddig huszonnégy önálló kiállításom volt, illetve több mint kétszáz csoportos kiállításon vettem részt. Magyarországon ez idáig ötször részesültem díjazásban.
– A XXI. századot éljük. Kétségek, kihívások, és nagy kérdések eldöntése elõtt áll az emberiség. A kortárs képzõmûvészet is reflektál ezekre a kihívásokra. Új üzenethordozókat keres és talál. Persze az üzenetek kódolása egyre inkább háttérinformációkra épül. Alkotóként mégis azt gondolom, hogy egy technokrata civilizációban is alapvetés kell, hogy maradjon: képesek vagyunk-e megõrizni és megmutatni emberlétünk legmélyebb összefüggéseit, képesek vagyunk-e megõrizni az arcot, amit Istentõl kaptunk.
Legjelentõsebb kiállításaimnak az alábbiakat tartom:
1990. Bécs, Collegium Hungaricum (Öten)
1991. Párizs, ADER TAJAN, Magyar Képzõmûvészek Kiállítása
1995. USA, OHIÓ, Toledo, Art Center, Csongrád Megyei Képzõmûvészek Kiállítása
1996. Hollandia, Hoofddorp, Schiphol, Magyar Képzõmûvészek Kiállítása
2001. Budapest, Mûcsarnok, „Szobrászaton innen és túl”
Japán, Toyamura, Szobrászati Biennálé”
VK