Most sem adtuk alább, nem pörköltre, vagy flekkenre készültünk, hanem Cey-Bert Róbert orientalista és gasztronómiai szakértõ könyvének (Hunok és magyarok konyhája) útmutatásai alapján saját kreációval leptük meg magunkat és a szakértõ zsûrit.
Bográcsban fõztük a „Tatárvári erdei gombás marhaüstöny hagymafüves monyáddal”-t tatárvári táltos barátunk, Tokmak Karaul tiszteletére. A zsír-és paprika mentesen készült pörkölszerû eledel olyannyira elnyerte az öttagú zsûri tetszését, hogy az eredményhirdetés után egyenként tértek vissza népes, tizenhat tagú csapatunk bográcsa mellé, egy kis repetáért.
Persze a Hun Napok nem csak a fõzésrõl szólt. Megrendezték a Magyar Öttusa bajnokságot, koncertet adott a húszéves Csík zenekar, volt betyárkodás, táltos dobosok találkozója, megannyi árus és mutatványos. A gyerekek rajzolhattak, lovagolhattak, íjászkodhattak, a felnõtteket pedig csábították a boros, pálinkás, juhtúrós és kemencés lángosos standok.
A kellemes hétvégén csupa barátságos, jó kedélyû emberrel találkoztunk, úgyhogy ehatároztuk, hogy a várpalotai Õrzõk Rendje meghívását jövõre is elfogadjuk! Persze újra nyerni szeretnénk a fõzõversenyen, de nem ez a lényeg. Oda, ahol jól érezzük magunkat, máskor is szívesen elmegyünk!
(Regio Regia Hírszolgálat)