Balatonfûzfõ

– Balatonfûzfõ 2006 óta a harmadik testvérvárosi szerzõdését köti…
– Nagycétény (Szlovákia), Donegal (Írország) után a lengyel Smigiel városával alakítottunk ki testvérvárosi kapcsolatot, tehát elmondhatom, hogy még nincs nagy tapasztalatunk az ilyesmiben. Éppen ezért kerestem a választ arra, mitõl mûködik jól egy ilyen kapcsolat, és hogyan segíti Balatonfûzfõt a fejlõdésben.
Smigiel térségi központ, néhány közeli, kisebb település tartozik hozzá. Nem mindegyik településen áll rendelkezésre minden szolgáltatás, de ami hiányzik az egyiken, az megvan néhány kilométerrel messzebb, és senkinek nem okoz gondot, hogy ennyit utaznia kell. A térséget alkotó települések a várossal egységként mutatkoztak be, egymást erõsítették.
A bemutatkozás célja az, hogy megmutassuk, miben vagyunk jók, miben vagyunk különlegesek. Ilyen alkalmakkor lehetõségünk nyílik újra felfedezni magunkat, és meglátni azokat az értékeinket, amelyek a mindennapokban már magától értetõdõvé váltak számunkra. Megtanuljuk ilyenkor jobban becsülni a helyzetünket, és jó adag tapasztalatot is szerzünk abban, hogyan képviseljük jobban saját erényeinket, értékeinket.

– Mit csinálnak Smigielben másképp?
– Jó volt látni, hogy minden egyes értéküknek – legyen az akár egy sporttelep, szélmalom, víztorony vagy bármi más – õszintén tudnak örülni. Látszik rajtuk, hogy amijük csak van, fontos számukra. Jól jönne a magyar embereknek is egy kicsi az õ mentalitásukból. A bemutatkozás, ünnepélyes szerzõdés aláírás alkalmával a város kitüntetéseket is adott át azoknak, akik sokat tettek Smigielért. Szokatlan módon az elöljárók és a kitüntetettek nem a színpadon ültek, hanem a nézõtéren felállított asztaloknál egy szinten a közönséggel. Miután átadták az elismeréseket, a mûsorvezetõ jelezte, hogy most lehet gratulálni, és amit nálunk ritkán tapasztalok, az ott élõk odamentek azokhoz, akik sikerének örültek, és kezet fogtak, megölelték virágcsokrokkal köszöntötték egymást,  Tényleg örültek a másik sikerének. Itthon mintha nem tudnánk, nem mernénk kimutatni örömünket. Azt gondolom, ezt a mentalitást, illetve a térséget alkotó települések rivalizálás nélküli, egymást kiegészítõ közösségben való mûködését eltanulhatnánk lengyel testvéreinktõl.

– Hogyan alakult a kapcsolat Nagycéténnyel, és mit vár Smigieltõl?
– A testvértelepülések együttmûködésére jellemzõ, hogy az önkormányzatok szoros együttmûködésével indul, amely lendületet ad a párbeszéd kialakulásához. Majd a városok vezetése egyre lazít a köteléken, s az általuk megteremtett keretet a két település civil szervezetei töltik meg élettel. Így lesz önmûködõ egy idõ után a kapcsolat, amelyet az intézmények, egyesületek ápolnak. Nagycéténnyel tapasztaltuk meg ezt a folyamatot, hiszen elõször velük alakítottunk ki ilyen kapcsolatot. Smigiellel ugyanígy indulunk, nagyon lelkes mindkét fél – az iskoláink már közösen vesznek részt a comenius programban, és a lengyel mozgássérült egyesület is felvette a kapcsolatot a fûzfõiekkel.
A következõ lépés a Smigielel kötött testvérvárosi szerzõdés magyarországi megerõsítése, amelyre augusztus 20-án, a Balatonfûzfõi Napokon kerül sor. Ekkor vendégeink lesznek a nagycétényiek is. Nem titkolt vágyunk, hogy Smigiel és Nagycétény jobban megismerje egymást, s akár õk is kialakítsák egymás közt a testvérvárosi kapcsolatot. Ha jól tudom, ilyen hármas csapattal egyedülállóak lennénk.

– Készülnek még mással is augusztus 20-ra?
– Megjelentetünk egy várostörténeti könyvet – Szõnyeg János: Fejezetek Balatonfûzfõ történetébõl címmel. A szerzõ  – aki rendszerváltás óta a városi krónika írója is –alkotása  a kötet. Balatonfûzfõ részletes településtörténetét 2000-ig tartalmazza a könyv, s a Balatonfûzfõi Napokon ünnepélyes könyvbemutatón ismerhetik meg a vendégeink. A részletes ünnepi programot hamarosan megismerhetik a www.balatonfuzfo.hu oldalon. Remélem, mindenki talál magának való rendezvényt, kikapcsolódási lehetõséget. Mi szeretettel várunk mindenkit!

Vitkóczi Éva