Vadászati nap Várpalotán
– Elsõként Németh Árpádot, a vadászati napnak otthont adó város, Várpalota polgármesterét kérdeztük, mit gondol minderrõl?
– Annak idején eleink – akik a településünkön lévõ várat építették és lakták –, a vadászatot a megélhetésük részének tekintették, s gyakran éltek ezzel a lehetõséggel itt, a vadban bõvelkedõ Bakonyban. Ma tehát, egy ilyen rendezvénnyel, mint a vadászati nap, õseink elõtt is tisztelgünk. Mára azonban a vadászat szerepe megváltozott: részben vadgazdálkodást, részben pedig egy nemes sportot jelent. Természetes ellenségek híján a vadászok nélkül a vadak elszaporodnának, illetve a selejtállomány kilövése is vadászaink feladata ma már. Mindebben – úgy tudom – nem csak a hivatásos, hanem a sportvadászok is kötelezõ módon részt vesznek. A vadászatot tehát – még ha errõl sokan nem is így gondolkodnak – mai is megilleti az a tisztelet, amely elõdeink idejében még magától értetõdõ volt.
Máhl Ferenc, ha teheti gyakran vadászik. Ez számára az igazi kikapcsolódás, a valódi harmónia. Vadászként gyakran tapasztalja, hogy az emberek nincsenek tisztában a vadászat lényegével, a feladat komolyságával és társadalmi hasznosságával. A vadászati nap kapcsán megosztotta velünk gondolatait.
– A vadászat mindenekelõtt nem cél, hanem eszköz a természet egyensúlyának megõrzéséhez. Az emberek mai urbanizált életében szabályozás nélkül a vadak bizony rengeteg gondot okoznának. Több szempontból is fontos tehát a vadállatállomány egyensú-
lyának fenntartása. Az átlagember arról már kevésbé értesül, hogy a vadászok mindezért komoly anyagi áldozatokat is hoznak. Bár a vadászat pusztán egy drága hobbinak tûnik – s persze valóban fontos szempont a kikapcsolódás, az aktív pihenés, szórakozás –, de egy vadásznak bizony komoly kötelességei is vannak, s a kilõtt vadért, a vadászat lehetõségéért meglehetõsen borsos árat fizet.
– Egy másik – mesterkéltnek tûnõ, ám egyre inkább valódivá váló – probléma a természetvédõk és a vadászok egymásnak feszülése. Látszólag éles ellentét van a vadászat és a természet védelme között. Holott a vadászat nem az állatok gyilkolásáról szól, sõt az igazi vadász – aki napi munkájából adódóan kitûnõen ismeri a természet törvényeit –, valódi természetvédõ, s nem csak magát annak valló. Persze itt fontos aláhúzni, hogy igazi vadászokról beszélek, mert mint mindenütt, itt is elõfordulnak oda nem illõ személyek.
Jó lenne már végre meglátni, hogy nem a róka foglalta el a mi helyünket, hanem mi szûkítettük le az õ életterét. Az emberek messze kerültek a természettõl, pedig az igazi természetvédõ az, aki együtt, harmóniában tud élni a természettel.
Cseh Teréz