Azoknak a vármegyéknek a számbavétele, amelyeket forrásaink Szent István korában már létezõ igazgatási egységekként említenek, nem igényel hosszú felsorolást. A veszprémi püspökség számára 1009-ben kiadott oklevél az egyházmegye területét az alábbi módon határozza meg: „négy várat, nevezetesen Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van és Fehér várat, Kolon és Visegrád várakat minden egyházukkal … nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá”. Abban történetírásunk maradéktalanul egyetért, hogy a forrásban szereplõ Veszprém és Fehér várak „összes határaikkal és területükkel” együtt voltaképpen Fejér és Veszprém megyét jelentik, miként az is kétségtelen, hogy a forrásainkban ehelyütt elõször s egyszersmind utoljára feltûnõ Visegrád és Kolon megyék közül elõbbi a veszprémi egyházmegye északi, utóbbi pedig a déli részén keresendõ. Az viszont már viták tárgya, hogy Fejér megye területe vajon már ebben az idõben is átnyúlt-e a Duna bal partjára, pontosan mely vidékekre terjedt ki Visegrád, s melyekre Kolon vármegye területe. A Fejér megye kiterjedésével kapcsolatos kérdésre nehéz lenne pontos feleletet adni. Visegrád megye területére vonatkozóan azonban valószínûsíthetõ, hogy az a késõbbi Pilis és Pest megyék egészét, valamint a szintén késõbbi Esztergom megyének a Duna jobb partján elterülõ déli részét és a középkorban Nagy-szigetnek nevezett mai Csepel-szigetet foglalta magában. Kolon megye minden bizonnyal a Koppányt uraló országrész megyévé szervezése révén jött létre, s a valamikor 1061 elõtt bekövetkezõ felbomlása után kelt életre egykori területén az önálló Zala és a segesdi uradalmat – utóbb ispánságot – is felölelõ Somogy megye.
Szent István veszprémi oklevele tehát négy korai vármegye emlékét tartotta fenn, egy ötödikre vonatkozóan pedig a vértanú Gellért püspök ún. nagyobb legendája õrzött meg értékes információkat. A legendában elõadottak szerint Ajtony legyõzése után Szent István úgy rendelkezett, hogy Ajtony várát, Marosvárt azontúl Csanádvárnak, Ajtony „ország”-át pedig „Csanád megyé”-nek nevezzék, s megtette Csanádot a megye ispánjává. Mivel a Gellért-legenda leírása Ajtony „ország”-ának kiterjedésérõl több-kevesebb pontossággal megfelel a csanádi egyházmegye területének, ezért indokolt arra gondolni, hogy Szent István Ajtony egykori uralmi területébõl egy nagy kiterjedésû Csanád megyét szervezett meg, s ennek felbomlása után jött létre a jóval kisebb területû Csanád megye mellett az önálló Arad, Keve, Krassó és Temes megye.
Bizonyosra vehetõ, hogy Nyitra megye szintén a Szent István-kori vármegyék közé tartozik. A Mór pécsi püspök által írt, s az 1083-ban szentté avatott Zoerard (András) és Benedek élettörténetét elõadó legenda szerint a zobori monostor a „nyitrai területen” fekszik. Ez a megjegyzés azonban önmagában nem lehet perdöntõ e tekintetben, jóllehet a forrásunk által használt latin nyelvû territorium kifejezésnek kimutatható a (vár)megye jelentésû használata az Árpád-korban. Az már inkább Nyitra megye Szent István-kori léte mellett szóló érvként vehetõ figyelembe, hogy a magyar krónikáshagyomány szerint István a nyitrai börtönbõl akarta elõvezettetni az ott õrizetben tartott unokafivérét, Vazult. Késõbbi adataink alapján pedig egyértelmûen megállapítható a kapcsolat az efféle börtönök és a várispánság intézménye között, s nincs okunk azt hinni, hogy Nyitra központtal elõbb egy megyei háttérrel nem rendelkezõ várispánság mûködött, mely utóbb fejlõdött volna megyévé. Hasonlóképpen a megye Szent István-kori megszervezése mellett szól, hogy 1111-ben olyan személyeket hallgattak meg egy jogvita során, akik akkor már több mint nyolcvan éve éltek Nyitra vár(os)ában, s apjuk egykor nyitrai ispán volt.
Nincsenek adataink Gyõr megye Szent István-kori létére vonatkozóan, ám maga a település, illetve a vár elõfordul forrásainkban: Koppány felnégyelt testének egy darabját 997-ben a „gyõri kapura” szegeztette fel István, a pécsi püspökség 1009. évi alapítólevele pedig a „gyõri várban” kelt. A veszprémi püspökség területének 1009. évi leírása ugyanakkor egyértelmûen arra vall, hogy a gyõri püspökség már létezett ebben az idõpontban, s mivel az egyházszervezés inkább követte, semmint megelõzte egy-egy területen a világi igazgatás kiépítését – amire szemléletes példát ad Csanád megye és a csanádi püspökség –, okkal feltételezhetjük, hogy Gyõr megye az ezredforduló táján vagy nem sokkal azt követõen jött létre.
A csanádi példa két további vármegye Szent István-kori létének feltételezését is bátorítja. Ha ugyanis Csanád megyét valóban elsõ ispánjáról, Csanádról nevezték el, akkor ez megtörténhetett más megyék esetében is. Márpedig Hont megye elnevezése Szent István egy másik bizalmasának, a német földrõl beköltözõ Hontnak a nevével hozható kapcsolatba, miként az Anonymus által Csanád apjaként szerepeltetett Doboka neve is visszaköszön az erdélyi Doboka megye elnevezésében. (Ez utóbbi esetben azonban némi óvatosságra int Anonymus genealógiai adatainak közismert megbízhatatlansága.)
Csanád megye példája más szempontból is kiaknázhatónak látszik. Ahogy Csanád megye megszervezése követte Ajtony leverését, ugyanúgy indokolt arra gondolni, hogy az erdélyi Gyula legyõzését követõen is sor került az ily módon István tényleges uralma alá került terület megszervezésére. Ez alkalommal azonban nincs olyan forrásunk, amely megvilágítaná a részleteket. Ha Erdély korai történetét illetõen nem is látunk tisztán, az mindenesetre forrásainkból leszûrhetõ, hogy az erdélyi Fehér megyével joggal számolhatunk a Szent István-kori megyék között, annál is inkább, mert István nagyobb legendájának egyik epizódja Gyulafehérvárt Erdély egyfajta központi helyeként szerepelteti.
Forrásaink alapján tehát több-kevesebb fenntartással tíz megye Szent István-kori létét tudjuk kimutatni, vagyis: Csanád, Doboka, Fehér, Fejér, Gyõr, Hont, Kolon, Nyitra, Veszprém, Visegrád. Ezek térképen való ábrázolása elkeserítõen hatalmas fehér foltokat eredményez, melyek betöltése azonban csak különbözõ kombinációk révén lehetséges. Kénytelenek vagyunk ugyanakkor ezekre a kombinációkra hagyatkozni – a bennük szükségképpen megbúvó minden nehézség tudatában is –, hiszen aligha gondolható, hogy például a mai Dunántúl középsõ sávját lefedõ Visegrád–Fejér–Veszprém–Kolon megyecsoport és a délkeleti országrészt kitöltõ Csanád és az erdélyi Fehér megye között a valóságban is szervezetlen területek lettek volna Szent István királyságában.