– Mindig is autóversenyzõ akart lenni? Gyerekkori álom volt, vagy az élet hozta így?
– Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy már akkor megszoktam a sebességet, amikor anyukám sietett velem a bölcsõdébe. Abszolút gyerekkori álom volt. Mihelyst meg lehetett szerezni a jogosítványt, elkezdtem amatõr szinten rallyzni. Volt akkoriban egy olyan szabály, amely kimondta: legalább két éves jogosítvánnyal rendelkezõ személy kell segítõnek. A baráti köröm tehát nem jöhetett szóba, hiszen körülbelül egyidõsek voltunk. Így lett életem elsõ navigátora az anyukám… Érdekes színfoltja voltunk a mezõnynek, egy fura páros egy fura Trabantban. Amikor a többiek odajöttek gratulálni, mondván: Szép volt, fiúk! – rettentõ zavarba jöttek, ha anyukám levette a fejérõl a bukósisakot. Turi Tamásékkal egyidõben kezdtem. Nekem viszont egy kényszerpihenõ következett, ahhoz, hogy meg tudjam teremteni a versenyzéshez szükséges tõkét, egy másik gyerekkori álmomhoz „kellett” nyúlnom. Elkezdtem kamionozni. A rendszerváltás után egy darab Liazzal kezdõdött, ma én vagyok a fõszponzorom.
Hat éve kezdtem újra versenyezni. Az elsõ esztendõt az Opel Astra kupában töltöttem, itt kerültem kapcsolatba Cserkuti Józseffel és Dancsó Pállal, akik rengeteget segítettek, felkaroltak. Két évet versenyeztem Honda Civic-kel, de az abszolút kategóriában egy ezerhatszáz köbcentis autóval nem lehetett komoly eredményeket elérni. Cserkuti már akkor BMW-vel indult, ajánlotta és, én is váltottam. Ez az autó már versenyképesebb a kategóriában.

– Volt nagyobb sérülése?
– Biztonságosan vezetek, még sosem volt kisebb karcolásokon kívül komolyabb balesetem. Talán ezért is kértek fel öt éve, hogy vezessem a Forma 1-es MediCart. Nagy felelõsség és megtiszteltetés egyben, a velem utazó orvos dönti el, hogy meg kell-e szakítani az azévi magyarországi futamot, kell-e komolyabb orvosi beavatkozás, ilyesmi.

– Pontosan mely kategóriában versenyez, milyen fontosabb eredményekkel büszkélkedhet?
– Hegyi kategóriában. Ez olcsóbb, ha az ember nem töri az autót, kevésbé kopik, mint más versenyeken, viszont hibázni nem szabad. A pálya egyik oldalán sziklafal, a másikon szakadék van általában. Négyszeres közép-európai zónabajnok vagyok, minden évben nagy megtiszteltetés, hogy ezt a díjat Max Mosley, a FIA elnöke adja át (képünkön a 2002-es átadás). Az EB-sorozatban tavaly az abszolút 8. helyet szereztem meg, idén a 17. lettem. Az Európa Kupán harmadik, az Osztrák Hegyi Kupán elsõ helyezést értem el. Nagy kultusza van Ausztriában a hegyi versenyeknek, mivel a közönség szempontjából látványosabb, mint a klasszikus rallye.

– Mik a tervei a jövõre nézve?
– Szeretnék minél jobban szerepelni az EB sorozatban, de sajnos a szervezõk nagyon politikusan oldják meg a helyszíneket. Magyarán a spanyol futam van az egyik hétvégén, a következõn a portugál. Nekem komoly szponzorok nélkül anyagilag szinte lehetetlen megoldani, hogy mindkettõn részt vegyek. Nem mondom, hogy nincsenek segítõim, vannak, és ezúton is köszönöm nekik, de nem lehet a támogatásuk mértékét összehasonlítani azzal a pénzzel, amit egyes versenyzõtársaim kapnak országuk nemzeti olajtársaságától. Jelenleg a saját cégem a fõszponzorom… Mindezek ellenére természetesem szívesen versenyzem tovább, jó érzés olyan meghívókat találni a postaládámban, amikben különbözõ külföldi versenyekre hívnak, elengedve a nevezési díjat.

– Tapasztalt pilótaként milyen tanácsokat tud adni az utcai autósoknak az õszi-téli felkészüléssel kapcsolatban?
– Talán a legfontosabb a gumi. Természetesen, aki teheti, vegyen téli garnitúrát, de ha a takarékosabb, négy évszakos megoldást választja, akkor annak a vásárlását is próbálja meg õszre ütemezni, hogy télen még jó mély legyen a gumi bordázata. Nagyon fontos a keréklégnyomás ellenõrzése is. Hûtõvíz, fagyálló, szélvédõmosó, követési távolság… – remélem ezeket mondanom sem kell.
A balesetekre is jobban kell figyelni, semmiképpen se blokkoló fékkel fékezzünk, mert a nyálkás úton akkor már nem tudjuk megváltoztatni a csúszási irányt. Ha már elkerülhetetlennek látszik a koccanás, akkor az autónkat féltve semmiképpen se rántsuk balra a kormányt, mert egy frontális ütközés akár az életünkbe is kerülhet. Nem ér annyit az az autó.

– Amikor épp nem versenyez, vagy a kamionos cégét igazgatja, akkor mit csinál? Hogyan tölti a szabadidejét?
– Ha van egy kis szabad idõm, akkor beköltözöm a tévé elé, és különbözõ technikai sportos adásokat nézek. Különben az csinálom, mint mások. Utazás, kerékpározás, úszás, túra, ilyesmi…

– Ha jól értesültem, nem egyedül.
– Két hete nõsültem, egy pécsi hölgyet vettem el. Õ is érdekelt az autósportban, megismerkedésünk is egy versenyen történt.

Mórocz András