– Számomra sokkoló adósság, hogy tavaly, amikor még mint miniszter köszönthettem az oroszlányi bányászokat, azt mondtam a Fõ téri ünnepségen: „a jelenlegi keresleti és kínálati viszonyok között az energiapiacon még egy ilyen kis erõmûnek is helye van a rendszerben” – s ezt nem mint politikus állítottam, hanem szakmai meggyõzõdésbõl. Ki gondolta akkor, hogy alig telik el pár hónap, s kettõs teher alatt nyög a társaság, aminek következtében a léte is kétségessé válik? Egyrészrõl az energetikai ipart nagyon komolyan érintette a globális gazdasági válság, hiszen az árak közel felükre estek vissza, ezzel párhuzamosan pedig beütött a Kapolyi féle elhíresült áramvásárlási szerzõdés. Mint emlékezetes, Kapolyi László cége, a System Consulting komoly kárt okozott a Vértesi Erõmûnek (Vért) és tulajdonosának, az MVM-nek, mert 250 megawatt villamos áramot rendelt meg, majd december 30-án pénzügyi gondokra hivatkozva visszamondta ezt a megrendelést. Azóta az is kiderült, hogy a társaság 2008. évi mérlegében 8,2 milliárd forint eredményt rontó számviteli tartalékot kellett képezni, s bár a System Consulting februárban azt közölte, hogy az igazolt kár mértékéig teljesíteni kívánják kötelezettségeiket a Vért felé, ez nem történt meg, folyik a jogi csûrés-csavarás, sõt, még a januárban leszállított áram ellenértéke sem folyt be, így felszámolási eljárást kezdeményeztünk a System Consultinggal szemben.
– Megmondom õszintén, én nem gazdasági válságot jöttem kezelni, hanem bizalmi válságot, de a körülmények immár más irányba mutatnak, hiszen az említettek megrendítették a térség legnagyobb foglalkoztatóját. A helyzet létrejöttében a helyi menedzsment több tagjának is megvan a maga felelõssége. Az igazgatóság március 23-án megtartott ülésén megtárgyalta a Felügyelõ Bizottság által lefolytatott célvizsgálatról készített jelentést, s annak megállapításaival és a javasolt intézkedésekkel egyetértve úgy határozott, hogy a Vértesi Erõmû Zrt-nek különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hûtlen illetve hanyag kezelés alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen büntetõ feljelentést tesz. Ez megtörtént, s a Nemzeti Nyomozó Irodánál jelenleg is folyik a vizsgálat.
– Ami a jelen helyzetet illeti, sajnos nem tudok kedvezõ folyamatokról beszámolni. Tavasszal az erõmû önköltsége 85-90 euró/megawattóra volt, s az itt termelt energiát 32 euróért értékesítettük, azaz mintegy 60 euró/megawattóra volt a cég vesztesége. Igaz, hogy most a piaci ár felment 37 euróra, azonban a forint erõsödése ezt anullálja. A veszteségek minimalizálása érdekében folyamatosan zajlanak racionalizálási, takarékossági programjaink. Ezeknek személyi vonzatai is vannak. Mint az már ismert, megváltunk 240 szerzõdéses dolgozónktól, s a kormányhatározatnak megfelelõen év végére a mostani több mint 2000 munkavállalóból 1550-et tudunk tovább foglalkoztatni. Közülük 257 fõt érint a csoportos létszámleépítés, õk közel másfél éves átlagkeresetüknek megfelelõ végkielégítéssel távozhatnak, aminek költsége 1,6 milliárd forint. A többiek közül többen nyugdíj mellett dolgoztak nálunk, vagy határozott idejû munkaszerzõdésük volt. Ez ügyben folyamatos az egyeztetés az érdekképviseletekkel, és megnyugtató számomra, hogy – megértve a problémákat – korrekt partnerként vesznek részt a folyamatban.
– A közelmúltban a kormány is foglalkozott társaságunk helyzetével, és azt az álláspontot alakította ki, hogy nemzetgazdasági (foglalkoztatási, rendszerbiztonsági és környezetvédelmi) érdekekre való tekintettel a Vértesi Erõmû Zrt. további mûködtetését tartja szükségesnek. Egyetért azzal, hogy a további jogszerû mûködtetés keretében a társaság finanszírozását a Magyar Villamos Mûvek Zrt. tulajdonosi eszközökkel biztosítsa, és hatékonyságnövelõ programot hajtson végre a Vértesi Erõmû Zrt. veszteségeinek minimalizálása érdekében. Ennek során a kormány szükségesnek tartotta, hogy az MVM megfelelõ referenciákkal rendelkezõ külsõ szakértõt vonjon be a bányamûvelés és az erõmû karbantartás hatékonyságának növelésére. Ezt a vizsgálatot az erõmû-bánya vertikumot jól ismerõ, az energetikában is járatos szakértõcsoport végzi, eredménye pedig 2-3 hét múlva várható. Hangsúlyoznám azt is, hogy az állam példa nélküli áldozatvállalással támogatja a vállalatot, aminek egyik bizonyítéka, hogy a mai nap megérkezett az az újabb 2 milliárd forintos forrás, amely a következõ hónap költségeinek fedezetét biztosítja.
– A menedzsment folyamatosan dolgozik a hatékonyság növelésén, a rendszer racionalizálásán. Júliusban egyfrontos termelésre állt át a Márkushegyi bányaüzem, a hiány pótlására pedig rendelkezésünkre áll az elmúlt idõszakban felhalmozódott mintegy 780.000 tonna deponált szén, ami 8 milliárd forint értékû készletet jelent, így a felszínre hozott szén hõértéke 14-15-rõl, 8-9 petajoule-ra csökken. Jövõképünk tervezésekor azt tartjuk szem elõtt, hogy a kormány elé jövõ márciusban terjesztendõ üzleti tervünk 400-600 milliós üzleti veszteségnél ne tartalmazzon többet – ez szerintem kezelhetõ terhet jelenthet nemzetgazdasági szinten. 2011 januárjában rendelkezésünkre kell, hogy álljon az un. „szénfillér” rendszer, mert annak hiányában borul minden elképzelés. Véleményem szerint 1200 fõvel biztonságosan üzemeltethetõ az erõmû-bánya vertikum, s biztosítható Oroszlány távhõellátása, lévén ez kiemelkedõ prioritású feladata társaságunknak. Ne felejtsük el, hogy a veszteség kezelésének egyik fontos eszköze a szénbázison elõállított villamos-energia mennyiségének visszafogása, míg a magas árbevételt jelentõ zöld energia termelésének fokozása kívánatos a megújuló tüzelõanyag bázison.
– Mindezek alapján tehát nyugodt szívvel kijelenthetem a felvezetõben idézett kérdésre, én nem bezárni jöttem. Ugyanakkor a továbbélésnek vannak és lesznek áldozatai, de a menedzsment minden törekvése arra irányul, hogy ameddig csak ésszerûen fenntartható, mûködjön az ország utolsó mélymûvelésû bányája.
– Közeleg a bányásznap, a szakma nagy ünnepe. A megszorítások itt is éreztetik hatásukat, hiszen nem lesz olyan gazdag a program, mint amihez az elmúlt években az oroszlányiak hozzászoktak, de környezetünk se olyan, mint volt 2-3, vagy tíz éve. Ha szerényen is, de megemlékezünk a sok évtizedes bányászatról, a szakmakultúráról, s mindazokról, akik már nem lehetnek közöttünk. Nagyon bízom benne, hogy nem az utolsó bányásznapon köszönthetem kollégáimat szeptember elsõ hétvégéjén.