Egyszerûsített példa: ha egy településen valaki vezetõségi tagja egy civil szervezetnek, s urambocsá olyannyira aktív, hogy tevékenysége eredményeként még a „nép” szimpátiáját is kiváltja, s választott képviselõként láthat el feladatot, akkor ez év januárjától döntenie kellett: vagy a civil szervezet, vagy a képviselõség. Persze abban az esetben, ha az önkormányzat a saját forrásaiból, azaz közpénzen támogatja a település civil szervezeteit pályázat útján, s az általa is érintett szervezet is szeretne támogatáshoz jutni.
Mivel Oroszlányban igyekeznek betartani a törvény kötelmeit, ez volt a központi kérdés a Civil Fórum hétfõ esti összejövetelén, ahol zanzásítva az is elhangzott: ez az egész a nagy, országos pályázatok „lenyúlásainak” köszönhetõ, s mi isszuk meg a levét… Merthogy a törvényalkotó elméletileg a „mutyizásokat” szerette volna kiszûrni, de a fórum tagjai szerint ismét csak a kicsik lettek ellehetetlenítve. Hiszen a kisebb településeken aki aktív, az zömmel több funkciót is ellát: például mûvelõdési házat igazgat, vezeti a színjátszó csoportot, s tagja a helyi képviselõ-testületnek. S bár Oroszlány relatíve nem nevezhetõ kicsiny településnek, a közösségért tenni akarók száma ott is határos, s bizony átfedés is akad. Így az egyik egyesület két vezetõségi tagja, akik egyben települési képviselõk is – tiszteletben tartva a törvényt – már le is mondtak vezetõi tisztségükrõl. De akkor felmerül a kérdés: ha minden a törvény szellemében mûködik, ki marad a közösségi élet, civil szféra, helyi döntéshozatal soraiban – külön-külön?
Smudla Kata elõadó, a Nemzeti Civil Alapprogram Közép-Dunántúli Regionális Kollégiumának alelnöke egyetértett a jelenlévõk véleménynyilvánításával, de a „sebre gyógyírral” nem szolgálhatott. Az alelnök úgy vélekedett, hogy már a törvény döntés-elõkészítésének során számos aggály fogalmazódott meg, s úgy gondolja, hogy a tapasztalatok ezeket igazolják. Szerinte már a törvényalkotók is fontolgatják, s csak idõ kérdése, hogy vagy ez, vagy a következõ kormány visszavonja az anomáliát okozó passzusokat. Az elõadó egyébként azt is megjegyezte: tud olyan nagyvárosról, ahol a sportkör elnöki tisztét egy képviselõ tölti be, s a szervezet meglehetõsen jelentõs önkormányzati támogatásban részesül. „Ott vagy nem ismerik a törvényt, vagy nem foglalkoznak vele.” – fogalmazott Smudla Kata.