Tejpiaci körkép
Olcsó tejnek híg a leve

A magyar agráriumot nevezhetnénk akár afféle orvosi lónak is, legalábbis ami a termõföldek, illetve a jó minõségû magyar termékek felvásárlása körül zajlik.
Szabolcsban 9 forintért veszik át a termelõktõl a gyönyörû almát – lé alapanyagnak. A boltokban kétszázba kerül egy darab íztelen, szagtalan spanyol almautánzat. A tejtermelõk önköltségen 80-85 forintért állítanak elõ egy liternyi kiváló minõségû tejet, amiért a felvásárlók 55-60 forintot adnak. Állatvédõk tiltakoznak a libák tömése ellen, holott a hízott libamájat szerte a világban keresik. Mostanság a csirkéinkrõl szól a fõsodratú média dajdajozása, hogy teli vannak szalmonellával, le kéne vágni mindet. Mintha valakiknek az lenne az érdeke, hogy Magyarországon – Európa egykori éléskamrájában – elmenjen az emberek kedve a földmûveléstõl, állattartástól. Mindenesetre a gazdák nem hagyják magukat. Legtöbbet talán a tejtermelõk demonstrációiról, küzdelmeirõl hallhattunk az utóbbi idõben. Mivel régiónkban jelentõs az ágazat súlya, megpróbáltuk körbejárni, hogy van-e esély kilábalni az úgynevezett „tejválságból”?

Bevezetõül egy csepp matematika. A magyar termelõktõl a felvásárlók 55-60 forint között veszik át a tej literjét. Ez ugyebár a teljes tej, amibõl aztán a feldolgozás során tejszín, tejföl, vaj, túró, sajt stb. lesz. Ezek nem olcsó termékek manapság, a sima trappista sajt ára ezer forint felett van kilónként, a tejfölt is száz forint fölött árulják immár nem két, hanem másfél decis poharakban. Aztán ott az áruházak polcára kikerülõ 1,5, 2,8 vagy 3,6% zsírtartalmú tej, amelyet mi literenként 200-250 forintért vehetünk meg. Még az úgynevezett reggeli ital nevû, ki tudja mibõl kotyvasztott folyadék ára is száz forint körül van, ez kétszer annyi, mint amit a gazdák kapnak a jó minõségû, magas zsírtartalmú magyar tejért. Ráadásul a boltokban 80 és 150 forint közötti összegért szlovák, spanyol, német, osztrák és egyéb tejek sorakoznak a polcokon. Csoda, ha a szarvasmarha-
tenyésztõknél és a tejtermelõknél elszakadt a cérna?
November elején a Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium elõtt tüntettek a gazdák. Jellemzõ, hogy a média az õ valós problémáik helyett másfajta szenzációt kerekített az ügybõl. Elsõsorban a következõ hírt fényezték, ragozták, csiszolgatták és szörnyülködtek rajta: „A demonstrálók a bejelentett napirendtõl eltérõen 13 darab szarvasmarhafejet helyeztek el a tér díszburkolatán, valamint több liter tejet öntöttek ki – áll a BRFK honlapján. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság helyszínen tartózkodó munkatársai értesítették az ÁNTSZ-t, tekintettel arra, hogy az állati tetemek veszélyes hulladéknak minõsülnek. A népegész-ségügyi szolgálat munkatársai elszállítatták a szarvasmarhafejeket. A demonstráció során a tejet kiöntõ személlyel, valamint a demonstráció szervezõjével szemben a BRFK köztisztasági szabálysértési feljelentést tett – közölte a BRFK kommunikációs osztálya.”
Pedig ennél sokkal fontosabb dologról szólt a tüntetés. „Egyetlen ágazatban sem alakult ki olyan mély válság, mint a tejszektorban, hogy nyolc hónapon keresztül egyetlen termelõnek sem sikerült az önköltsége fölötti árat megkapni a tejéért  – ismerte el Gráf József miniszter is. „A gazdálkodók tartalékai a veszteség miatt fogyóban vannak, hiteleiket felmondják, Európában sokfelé folyik a tejelõállomány ritkítása” – tette hozzá.
Az év folyamán a kormányzat több, az ágazatot érintõ bejelentést is tett. Még januárban közölte a Szabad Föld Online a következõket: „Tejet vesz az állam, hogy segítse az ágazatot, másrészt a rászorulókat. A tejpiaci válság hatásainak azonnali enyhítése érdekében az agrártárca – a tejtermelõk és a feldolgozók szakmai szervezeteivel közösen – egy 2,5 milliárd forintos intézkedéscsomagot dolgozott ki. A nyolcpontos csomagból Gráf József kiemelte, hogy az állam ideiglenesen átvállalja a termelõket érintõ különbözõ hatósági eljárások díjait, ugyanakkor megerõsítik az import tejtermékek hatósági ellenõrzését. Újraindul az iskolatej-program: a minisztérium a tervek szerint közel 200 millió forintos támogatást kíván nyújtani az akcióban résztvevõ iskolafenntartó önkormányzatoknak. Az állam 2,1 millió euró értékben közvetlenül fog felvásárolni tejtermékeket, amelyeket különbözõ segélyezési programok keretében használnak majd fel. Sokat vár a tárcavezetõ a legnagyobb kereskedelmi áruházláncokkal folytatott tárgyalásoktól: mint elmondta, két héten belül megszülethet az a megállapodás, amely szerint az áruházak polcain 80 százalékra emelkedhet a magyar élelmiszerek, ezen belül a tejtermékek aránya. Amennyiben nem jön létre a megegyezés, a kormány akár jogszabály-módosítással is kikényszeríti a változtatást. A miniszter hangsúlyozta, hogy a kormány tervezett 2,5 milliárdos intézkedéscsomagja mellett néhány napon be-lül olyan uniós változások is várhatók, mint például az európai unión kívüli országokba irányuló tejtermék-export támogatásának, valamint az intervenciós tejfelvásárlás lehetõségének a visszaállítása.”
Október 19-én aztán a következõ közleményt jelentette meg az FVM A tejágazat aktuális helyzete címmel:
2009. október 16-31-e között a tejkvóta alapú támogatás (Euró árfolyamtól függõen 8,30 Ft/liter) 100%-a kifizetésre kerül. A SAPS területalapú támogatás 70%-ának kifizetése szintén októberben megtörténik.
– Az EU által, a 73/2009/EK tanácsi ren-delet 68. cikkében meghirdetett különleges támogatás keretében, a SAPS, vagy SPS boríték 2013-as nemzeti felsõ határ 3,5%-át teljes egészében a tejágazat javára fordítjuk, aminek összege mintegy 46 millió EUR. A támogatás az értékesített tej mennyisége alapján kerül kiszámításra, majd kifizetésre. A késõbbi tagállami döntés függvényében a várható kifizetés a kvótaév vagy a naptári év lezárásának figyelembe vételével történik. Az elõzetes számítások szerint a támogatás összege várhatóan 6-7 Ft/liter. A támogatás kifizetése az eEurópai uniós közvetlen kifizetésekre vonatkozó határidõk és szabályok alapján történik. A támogatás a 2010-es éven alapul. A kifizetés ez alapján 2010. december 1-jétõl, a Bizottság jóváhagyása esetén pedig elõrehozottan, akár 2010. október közepétõl kezdõdhet.
– Az állattartás elõsegítésére az Európai Gazdaságélénkítõ Csomag keretében Magyarország számára 48 348 000 EUR került megítélésre. Magyarország a teljes összeget a tejágazat szerkezetátalakítására tervezi fordítani. A támogatás az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) kerül kifizetésre. Az ehhez szükséges ÚMVP módosítást hazánk a kijelölt határidõre – július 15-én – benyújtotta. A jogcímek elsõsorban állatjóléti feltételeket írnak majd elõ. A támogatás idõtartama 5 év. Az elsõ kifizetés 2010 végén, 2011 év elején várható.”

Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnökhelyettese, a Pusztavámi Tejszövetkezet igazgatója volt a demonstráció vezérszónoka:
– A kormány 22-24 forintos támogatást ígért jövõre. Ebbõl 2010-ben nem lesz semmi. Az idén kaptunk 8,40 forintos támogatást, ez már része a jövõre ígértnek. Tudjuk, hogy 2011-ben részesülhetünk csak abból a 22-24 forintból. A feldolgozók, kereskedõk viszont már most erre a támogatásra hivatkoznak, és beépítik azt az áraikba. Így tehát a kormányzat a bejelentésével óriási kárt okozott az ágazatnak. Komoly sérelmünk továbbá, hogy az áruházláncokban nincs komoly ellenõrzése a tejszállítmányoknak. Sokszor kétes minõségû termékek kerülnek a polcokra. Ha van is valamilyen szankcionálás, annak értéke csekély egy multimilliárdos cég kasszájában. Ugyanakkor a magyar termelõk áruját komoly belsõ ellenõrzésnek vetik alá.
– A válságot mindenki elismeri – tette hozzá Burghard Tibor, a seregélyi Seregtej Kft. igazgatója. – Kormányzatunknak álhíres, megoldást ígérõ propaganda helyett érdemi lépéseket kellene tennie. Mezõgazdasági biztosunk és az Unió egyaránt hibázott. Korábban, az áremelkedéseknél habozás nélkül döntöttek, kvótákat állítottak. Most, amikor baj van, azt mondják, nem akarnak beavatkozni a piaci dolgokba. Márpedig a túléléshez azonnali segélyezésre lenne szükség – és folytatni azokat a reformokat, amelyeket másfél éve elkezdtek, persze ellenkezõ elõjellel. Mi zömmel olasz exportra termelünk, aminek kedvezõbb az árfekvése, mint a hazai piacnak – de itt is romlott a helyzet. Korábban 75-100 forint volt az ottani felvásárlási ár, ez most 61-64 Ft között állt meg. Hozzáteszem, az olasz termelõktõl ma is 90 Ft fölött veszik át a tejet. Õk ráadásul öt évre elõre megkapták az uniós 5%-os támogatást, a többiek elsõ lépésként csupán 2%-ban részesülnek. Ráadásul a feldolgozók kivonultak a külföldi piacról, így feldolgozatlan terméket viszünk ki, persze, olcsóbban. A magyar exportõrök pedig egymás alá ígértek, így ezáltal is csökkentek az átvételi összegek. Amíg mi feldolgozatlan terméket viszünk külföldre, a hazai áruházláncok kapják a külföldi feldolgozott árut. Milyen a minõsége? Tudomásunk van arról, hogy a polcokon sorakoznak azok a tejtermékek, amelyeknek lejáróban a szavatossági ideje. Elhozzák nyugatról Magyarországra, hogy ne ott kelljen megsemmisíteni. A németek meg olyant exportálnak, hozzánk, amelyeket a gyenge minõség miatt otthon nem lehet forgalmazniuk.

Az Európai Unió sem tud alapjaiban változtatni a tejtermelõk helyzetén, errõl tanúskodik Tabajdi Csaba, az Európai Parlament Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága tagjának közleménye:
„Az Európai Unió összes mezõgazdasági ágazata közül a tejágazatot érintette a legsúlyosabban a gazdasági válság. A tejszektor már a válságot megelõzõen is komoly problémákkal küzdött. Ennek hatása a teljes élelmiszergazdaságba tovább gyûrûzhet, hiszen a tejszektorral szinte az ágazat minden eleme kapcsolatban áll. A tejtermelés 60 százaléka ráadásul hátrányos helyzetû térségekben zajlik, a tejüzemek sokszor az elmaradott térségek legnagyobb foglalkoztatói. A gazdálkodás segít a természetes környezet megõrzésében is, sok helyen a termelés megszûnésének beláthatatlan eróziós hatásai lehetnek. A tejszektor jövõje tehát komoly szociális-, foglalkoztatási és környezetvédelmi hatással is bír.
A magyar tejágazatban is követni kell a Nyugat-Európa országaiban jellemzõ gyakorlatot: a tejet minél magasabb fokon fel kell dolgozni, jó minõségû sajtokat és más tejtermékeket kell elõállítani. A helyi ízek, az egészséges, minõségi termékek segítik a falusi turizmus fellendülését és összességében növelik a vidéki lakosság jövedelmét. A gazdasági válság és ezen belül a tejágazat válsága azonban éppen ezt a fejlõdést veszélyeztetik. A tejágazat összetett válsága három fõ tényezõre vezethetõ vissza: egyrészt az árak hektikusan mozognak, a korábbi áremelkedést meredek árcsökkenés követte. Másrészt a tejpiac uniós szabályozása következetlen, a rendszert alapjaiban kellene megújítani. Harmadrészt az árcsökkenést szinte kizárólag a termelõk viselték, akik gyakran kénytelenek az önköltségi ár alatt értékesíteni termékeiket. Eközben a nagy kereskedelmi láncok alig csökkentették a fogyasztói árakat, a profit tehát teljes egészében a multinacionális hátterû vállalatoknál jelentkezik.”
– Az Európai Uniónak – kommentálta az uniós helyzetet Istvánfalvi Miklós – kellene elsõsorban változtatnia a tejpiaci szabályozás jelenlegi rendszerén. Korábban karbantartották ezt a témát. A probléma gyökere a jövedelem drasztikus csökkenése, a kiszámíthatóság hiánya. Ezen kellene változtatni, és a kvótákat visszavenni az eredeti szintre. Erre viszont a magyar akarat kevés addig, amíg azt az unió szakbizottsága nem veszi komolyan.
– Amit nem értek – tette hozzá Mádl István, a Pápai Agroproduct vezérigazgatója –, hogy az Unióban miért támogatnak olyan rekonstrukciót, amihez nem biztosítanak piacot? Ez mind pénzszórás. Nálunk egyébként is figyelemmel kéne kísérni a helyi sajátosságokat, itthon zöldmezõs beruházások kellenének, hiszen az egész rendszert nem tudjuk átalakítani.

Mit tudnak tenni az egyes mezõgazdasági vállalkozások ebben a helyzetben? Szerencsére egyikük sem a megszûnésben, bezárásban gondolkodik.
– Noha a mi esetünkben – mondta Burghard Tibor – a termelés önköltsége alacsonyabb, mint más cégeknél, áprilistól veszteséget termelünk, csakúgy, mint mások. Bizony, 75 Ft-os ár alatt nem lehet megoldani a problémát. Aki nem így látja, csúsztat – vagy nincs tisztában a mai valósággal. A Seregtej érintettségi foka magasabb, mint azoké, akik vegyes gazdaságot visznek. Nálunk ugyanis a tejtermelés az egyetlen, amelyet csak az ehhez kapcsolódó növénytermesztés egészít ki. Míg a vegyes termelõk tudnak átcsoportosítani, nálunk ez lehetetlen. Az egész vertikum veszteséges. 55-60 Ft-os árral nem lehet eredményt elérni, csupán különféle lépésekkel tompítani a veszteség mértékét.

– Mi 8000 hektáron gazdálkodunk – tájékoztatott Szávay Gábor, az Enyingi Agrár Zrt. vezérigazgatója – szántóföldi növényeket termesztünk. Állatállományunk 1850, plusz annak szaporulata. Arányában ez azt jelenti, hogy az állatágazat termelésünk felét teszi ki. Utóbbinál az árbevétel a literenkénti hatvan forintot éri el. Bizony, ebbõl a vesztségünk jelenleg több tízmillió forintra tehetõ. Azt viszont kompenzálja a növénytermesztés. Meg kell említeni, hogy komoly beruházást vállaltunk a szarvasmarhatelepen, egymilliárd forint értékben. Újjáépült 16 istálló, fejõház, és átalakítottuk a trágyarendszert. Erre egyrészt azért vállalkoztunk, mert meg kell felelnünk az uniós környezetvédelmi elõírásoknak, másrészt, ha már hozzányúltunk a telephez, úgy gondoltuk, legyen komoly a fejlesztés. Ezzel megalapoztuk a következõ esztendõk gazdasági lehetõségét – ám ahhoz, hogy eredmény legyen, legalább húsz forinttal kellene emelni a jelenlegi árbevétel szintjét. A pozitív változásokat két oldalról reméljük. Várhatóan a kormányzat átcsoportosítja az uniós támogatásokat, bevezetik a SAPS-rendszert, így remény lehet további támogatásokra. Az is igaz, hogy ennek a nagyságrendjétõl döntõ mértékben függ az ágazat további sorsa. Hiszen ha tíz forintról van szó, az még édeskevés. Mint mondtam legalább húsz forintnak kell lennie literenként a támogatásnak. Persze hogy milyen döntések születnek konkrétan, miként alakul az ágazat sorsa, nincs ember, aki ezt ma megmondhatja. Jómagam optimista vagyok ebben a kérdésben is, mint minden másban. A pesszimista ember nem jut semmire.
– Miénk Európában az egyik legnagyobb tehenészet – ismertette a pápai helyzetet Mádl István – 3200 tejelõ marhával. Évente 26 millió liter tejet állítunk elõ. Ez viszont azt is jelenti, hogy így arányaiban még nagyobb a veszteségünk, mint a kisebb cégeknek, az összeg kiteszi a 390 millió forintot. Szerencsére több lábon állunk, mûködik nálunk szántóföldi növénytermesztés, sertéstenyésztés, gyümölcs, vetõmagüzem, tápanyagkészítés. Ezek eredményébõl próbáljuk fedezni a hiányt. Mi mindent megteszünk azért, hogy csökkentsük a veszteséget. Négy éve Olaszországban van megbízható partnerünk, de itt is vannak hátrányaink. A szállítási költségeket nekünk kell fedeznünk, szemben a helybeliekkel. Az ár jobb, mint a magyar, mégis gyenge – és magasabb követelményeket tá-masztanak. Példának okáért nem válthatjuk ki a fehérjeszükségletet zöldtakarmányra.
Megteszünk mindent, hogy csökkentsük a veszteséget. Jövõ évi célunk, hogy eredményünket kihozzuk nullára. Tudom, sokan megteszik, hogy bezárják a szarvasmarhatelepet. Mi ezt meg sem tehetnénk, hiszen hitelbõl vásároltunk, annak fedezete a telep. Uniós pályázaton nyertünk 3 milliárd forintot beruházásra. Ezt végre kell hajtani, ami szintén költségeinket növeli.
 
– Pusztavámon – tette hozzá Istvánfalvi Miklós – bízunk abban, hogy januártól elõnyösebb szerzõdések születnek, kedvezõbb feltételek mellett. Szlovákiában drasztikusabban csökkent a tehénállomány, mint nálunk. Már keresik a magyar tejet. Ezen a piacon is jobbak lehetnek a lehetõségeink.
Az ágazat jövõje egyenlõre nagyon bizonytalannak látszik. Pedig vannak államok, ahol állami támogatással igyekszenek kikerülni az importcsapdából. Bunghard Tibor ismeretei szerint elõbb-utóbb hiány lesz, csökken a tehénállomány. Idehaza vágnak, a vemhes üszõket pedig eladják külföldön. Az orosz és belorusz kormány kemény összegeket pumpál abba, hogy termelõik átvegyék a vemhes állatokat, ösztönzik õket arra, hogy országaikban saját lábára álljon, önállóbb, másoktól függetlenebb legyen a tejtermelési ágazat.

– Milyen lépésekre lenne még szükség? – tette fel a kérdést befejezésül Istvánfalvi Miklós. – A terméktanács legutóbbi tanácskozásán úgy döntött, hogy termelõ és a feldolgozó között tárgyalások útján hosszabb szerzõdéseket kell kötni azért, hogy az árak kiszámíthatóak legyenek. Bizakodunk, hogy az Unióban is javítanak a jelenlegi helyzeten. Mert az nem mehet sokáig, hogy kivágják a szarvasmarhákat. Jelenleg naponta mintegy száz tehenet kényszerülnek levágni. A követelésünk a kormányzat felé, hogy hozzák elõre, és teljesítsék a beígért támogatásokat. Ha ez nem történik meg, folytatódik a demonstráció.

M. Tóth Sándor – Veér Károly