Éless Béla színész – rendezõ így emlékszik a volt kollégára, barátra: – Ismeretségünk az egyetemrõl keltezõdik, mindketten sportoltunk, és vonzódtunk az elõadómûvészi pályához. Aztán a sors külön utakra vitt bennünket, mígnem úgy alakult, hogy az általam akkor vezetett Komárom-Esztergom megyei Játékszín több elõadást is közösen állított színpadra a fehérvári Vörösmarty Színházzal, ahol Bujtor Pista is tevékenykedett. Olyan nagysikerû darabokat játszottunk többek között közösen mint a Kakukkfészek, vagy a Pillantás a hídról. Bujtor profizmusa, lenyûgözõ volt, addig gyúrta az egyes jeleneteket rendezõként, amíg az teljesen az õ elképzelését követte. De nemcsak szigorú mûvész volt, hanem olykor jókedvû bohém is. Sosem felejtem el öblös kacagását, amely betöltötte a tatabányai színháztermet, amikor a mûszaki kollégák és népmûvelõk elõadták a színészeknek a Kakukkfészek paródiáját, Áll a kakukk… címmel. A két fõszereplõ – Bujtor és Eperjes – könnyesre nevették magukat a szellemes rögtönzésen.

Eperjes Károly így nyilatkozott a közös tervekrõl: – Gazdaságilag az volt a feladatunk, hogy rendbe tegyük a színházat. Mínusz 70 millióval vettük át,másfél év alatt plusz 62 milliónál tartottunk. Ez óriási eredmény volt, mindenki teljesen oda volt érte a megyétõl a színészekig egyaránt. Kétszer adtunk jutalmat is, amire eddig nem volt példa nem tudom mióta már. Fölújítottuk és elindítottuk a Latinovits Színházat. Pista nagyon szépen rendbetette a dolgokat a gazdasági igazgatóval, Margitkával közösen. Nekem meg az volt a feladatom, hogy mûvészetileg egy olyan struktúrát találtunk ki, ami visszahozza a közönséget.  Mikor odamentünk 11 bérlet volt, és az sem fogyott el teljesen, most 17-nél tartunk teltházzal, és nincs benne még az ifjúsági bérlet, tehát 23 bérletnél vagyunk ezekkel együtt. Kétszer elnyertük a vidéki színházi találkozó fesztivál díját. Ezek szép sikerek, de nem ez a lényeg. Azt tûztük ki célul, s azért vállaltuk mind a ketten ezt a feladatot, mert itt valamikor Latinovits Zoltán ténykedett, ebben a színházban, és akkor nagyon jó volt a közönség és a színház mûvészi, harmonikus kapcsolata. Ezt szerettük volna felépíteni, a legjobb úton haladtunk. Most az újonnan kinevezett igazgatóval, Oberfrank Palival igyekszünk továbbmenni ezen az úton, amit Bujtor Pistával leraktunk.

Kezdetek, színházi karrier
Édesanyja, Gundel Katalin 2009-ben ünnepelte 100. születésnapját.  Édesapja dr. Frenreisz István belgyógyász, kardiológus.
Elsõ felesége Perényi Eszter hegedûmûvész, fia, Bujtor Balázs hegedûmûvész (1975. június 13-án született), lánya, Bujtor Anna jogász, drámapedagógus (1979. febr. 20-án született). Második felesége Bujtor Judit.
Három évig a budapesti Piarista Gimnáziumba járt, majd a József Attila Gimnáziumban érettségizett kitûnõ eredménnyel, mégsem vették fel az orvosi egyetemre. Egy évig segédmunkás, pincér volt, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egye-tem külkereskedelmi szakára iratkozott be, ahol többek kö-zött Medgyessy Péter késõbbi miniszterelnök is évfolyamtársa volt. 1966-ban szerzett diplomát, de nem dolgozott ebben a szakmában. Már másodéves egyetemistaként szerepet kapott Máriássy Félix Karambol címû filmjében.

Diplomaszerzése után a Gyõri Kisfaludy Színházhoz került, majd 1968-ban a fõvárosi József Attila Színház kötött vele szerzõdést. 1971-tõl a Pécsi Nemzeti Színház, majd 1976-tól a budapesti Vígszínház tagja lett. 1978-ban került a Mafilmhez. 1989-tõl kilenc éven át a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt, majd 1993-tól a Mahir Film Kft. vezetõje.
2007 végén öt évre megválasztották a Veszprémi Petõfi Színház igazgatójává, mellette Eperjes Károly lett a mûvészeti vezetõ.

Négy évtizedes pályafutása alatt volt Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Stanley Kowalski (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Bromden, az indián (Kesey: Száll a kakukk fészkére), Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek), e darabok egy részét késõbb meg is ren-dezte.

Mûvész- és közönségfilmek
Filmekben is gyakran szerepelt: A kõszívû ember fiai (1965), Fiúk a térrõl (1967), Egri csillagok (1968), Az oroszlán ugrani készül (1969), Fekete gyémántok (1976). Õ kapta Sándor Mátyás szerepét a Verne-regénybõl készült tévésorozatban, majd egy másik Verne-figura, Striga, a rablóvezér szerepét játszotta A dunai hajósban. 1996-ban megrendezte Rejtõ Jenõ mûvei alapján A három testõr Afrikában címû vígjátékot. 1979-ben Balázs Béla-díjat kapott, majd még abban az évben a film-kritikusok díját is. 1980-ban álmodta meg és játszotta el Ötvös Csöpi rendõrnyomozó alakját A Pogány Madonna címû filmben. Ez a figura a mûfajban magyar specialitás: e történetekben a háttérbe tolt, ám szakmailag nélkülözhetetlen Ötvös Csöpi küzd meg mindenre alkalmatlan, de folyton kitüntetett fõnökével, Kardos doktorral (Kern András). Igazi közönségfilmek voltak ezek: itthon több mint egymillió nézõt vonzottak, és bemutatták õket Nyugat-Európa csaknem valamennyi televíziójában is. A krimisorozat második filmje a Csak semmi pánik volt. 1985-ben Az elvarázsolt dollár forgatására (a filmet rendezte is), már céget alapított, és szponzoroktól szerezte meg a szükséges pénzt. A sorozat negyedik darabja, a Hamis a baba, majd a 2000-es évek elején készült Zsaruvér és csigavér volt.
Bud Spencert, az olasz Piedonét is Bujtor szinkronizálta, az alkati hasonlóság adta ehhez és a késõbb általa készített magyar filmekhez az ötletet. Rómában, a Sándor Mátyás felvételei alkalmával személyesen is találkozott a „két Piedone”.
Fiatal korában kosarazott, az ifiválogatottal országos bajnokságot is nyert, emellett teniszezett is. Életre szóló szenvedélye a vitorlázás volt, hatszoros magyar bajnok lett. Az 1990-es évektõl mûvészi munkája során is inkább a stúdióvezetéssel foglalkozott, mert – mint mondta – jobban tetszik neki a csapatszervezés és a kormányosság – nem csak a vitorláson. Hajója az 1936-ban épített Rabonbán.
2009. július 31-én a Veszprém Megyei Kórházba kellett szállítani, a család által kiadott közlemények szerint a színészdirektort hosszú ideig mesterségesen tartották kómában. 2009. szeptember 24-én mentõvel szállították a veszprémi kórházból a budapesti Állami Egészségügyi Központba, hogy rehabilitációját itt folytathassák, egy nappal késõbb azonban elhunyt. Bujtor István halálát az Állami Népegészségügyi Központ igazgatójának 2009. szeptember 29-i közlése szerint tüdõembólia, keringési és légzési problémák okozták. 2009. október 1-jén temették el Balatonszemesen.

Testamentum helyett
Bujtor István  a rendezést is több alkalommal próbálta ki, a Kakukkfészek címû Kesey darabot pl. másodjára is színre vitte. A darabbéli változásokról így beszélt:
– Bonyolultabbá vált a világ számomra is és többrétûvé vált ennek az egész darabnak az üzenete, ha lehet ilyen nagyképû szavakat használnom. Ma mindenki potenciális ellenfél ebben a nagy kaparásban. Az emberek egymást eszik meg, mert ha ezt nem teszik, éhen halnak. Az erõsebb farkas gyõz elve érvényes, amit én már nehezen fogok megemészteni, hiszen nem fiatalemberként élem ezt meg. A mai húszéveseket bámulom, micsoda önbizalommal, milyen magabiztosan mennek neki a világnak, ismerik az új technikát, az új átverést. Ez egy egészen más generáció, ezt soha nem fogom és nem is akarom utolérni. Én már csak ilyen nosztalgiázó ember maradok. Így aztán a mindenki mindenkinek ellensége, ember embernek farkasa jobban belekerült a mostani rendezésbe. Érezhetõ például annak a bolondnak a figurájában, aki itt van belül a csapaton, de mindent je-lent. Az utolsó pillanatban is, az optimista végkicsengést is megfordítja egy kicsit. Az indián elmegy a rácson keresztül, de õ utánanéz és felírja, hogy ne legyen teljes a boldogság.

Veér Károly