– Hogy, mikor kezdõdött?
– 1997-ben léptem be az egyesületbe, abbahagytam a dohányzást, és elkezdtem futni. Elõtte is mozogtam azért, rendszeresen fociztam.
– Az egyesület akkor már egy éve mûködött. Az elsõ nagy esemény volt, hogy Komárom francia partnervárosából elindult egy csapat, akik váltófutással 1400 km-es távot tettek meg Komáromig. Az akkori polgármester, dr. Krajczár Gyula ígéretet tett, amely szerint 2007-ben Komárom indít csapatot, amely az osztrák és német testvérvárosokat is meglátogatva Strasbourgban találkozik a franciákkal és elfutnak Wavigni-be.
– 1997-ben szerveztük meg az elsõ augusztus 20-ai Fenyves Futást, amely azóta hagyománnyá vált. Idén a 14. következik majd.
Már ebben az évben két csapattal indultunk a Bécs–Budapest Szupermaratonon az országos versenyek mellett. Tehát elkezdtük élni a futóegyesületek szokásos életét, versenyekre jártunk, ahol szép eredményeket értek el tagjaink.

– Mikor került képbe a kerékpározás?
– 1999-ben, az olimpiai ötpróba kapcsán kezdtünk el kerékpározni. Összegyûltünk tízen, tizenöten, és elterveztünk egy hosszabb túrát. A témát az 1849-es forradalom 150 éves évfordulója adta, hiszen ekkor Görgey Komáromból indult Aradra a felmentõ sereggel. Ezt az útvonalat egészítettük ki az akkor testvértelepüléssé fogadott Szárnysebessel, így a Béli Havasokon át augusztus 13-án érkeztünk Aradra, a Világosi fegyverletétel helyszínére. 1200 km-t tettünk meg, tizennégyen voltunk, sok fiatal jött velünk, jól éreztünk magunkat. Azóta szervezünk kisebb-nagyobb túrákat.
2000-ben a mai Magyarország területét jártuk körbe a határ mentén. Két hét alatt 2200 km-t tekertünk, ami nagyon kimerítõ volt, mert nem készültünk fel rá rendesen. De tanultunk belõle, s a következõ év januárjától már tervszerûen edzettünk, s megcéloztuk a közel 3000 km-re fekvõ finnországi Rovaniemit, a Mikulás városát. Nagy hatással volt ránk a táj, megfogadtuk, hogy oda még visszatérünk.
A következõ év lazább volt, ekkor két társammal mentünk el Dubrovnikba, hogy szokjuk a déli klímát is. Júliusban mentünk, de szörnyû meleg volt, s erre még az aszfalt forrósága is rátett egy lapáttal.
Összebarátkoztunk egy budapesti kerékpáros egyesület tagjaival, akik már megjárták a Gibraltárt, s átadták az útvonaltervüket. 2003-ban így aztán délnek vettük az irányt, 3000 km az Appenineken át Genovába, majd a Földközi-tenger partján végig. Két kitérõt tettünk, a francia-spanyol határnál felmentünk a 2400 m magasan fekvõ Andorrába, hogy a Tour de France egyik szakaszán kerékpározzunk, ahol a világklasszisok. Második kitérõnk Granada volt, ahol három társunk feltekert a Sierra Nevada 3850 méteres csúcsára.
Gibraltárról átkirándultunk egy napra az afrikai Tanger városába, majd lementünk Lisszabonig, Cabo de Roca-ig, amely Európa legnyugatibb pontja – így a legnyugatibbat és a legdélebbit is érintettük.
2004-ben Erdélyt jártuk körül, majd északnak vettük az irányt, s rá egy évre jutottunk el a Nordkappra. A finn sarkkörig autóval mentünk el, onnan indultunk kerékpárral a Nordkappra, majd le a norvég sarkkörig – ez 1900 km volt, majd haza ismét négy keréken jöttünk. Az északi táj másodszorra még jobban elvarázsolt, mint elsõre!
2007-ben aztán 10 éves évfordulóját ünnepeltünk a franciákhoz tartó váltófutásnak, s a korábban tett ígérethez híven megtettük a távon – igaz nem futva, hanem biciklivel, brüsszeli úticéllal – július 11-én, 11 órakor érkeztünk meg, természetesen közben érintettük Komárom testvérvárosait, eljutottunk Wavigni-be is. Tavaly Velencébe indultunk, a I. világháborús emlékek elõtt tisztelegve az Isonzo-völgyön át Doberdóba is elmentünk, megkoszorúztuk a Magyarok Kápolnáját, felkerestük a monarchia temetõjét.

– Az egyesület tagjai végig kitartottak?
– A fiatalabbak közül egy társunk tartott ki a mai napig, német nyelvtanárként dolgozik. A többség 50 év körüli, illetve idõsebb. Az alapító tagok közül dr. Mikolasek Sándor a legidõsebb, õ 57 évesen kezdett neki a nagy kerékpáros túráknak. Az egyesület legõrültebb tagja Szunyi Ferenc, aki 2009-ben világcsúccsal nyerte meg a tízszeres IRON MAN világversenyt, ahol tíz napon keresztül minden nap 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, és napi egy maraton, vagyis 40 km futás szerepelt a programban.
Mindannyiunk szereti a természetet, szeretünk kirándulni, jó a társaság. Egészen mást mutat a táj, ha kerékpárról nézi az ember, mintha vonattal, vagy autóval utazik. Persze benne van az is, hogy az elsõ nagy túra után egyre nagyobbat mertünk tervezni, s most igen jó ránézni a térképre, ahol a megtett útvonalakat jelöltük be.
A Komárom-Európa Futó Egyesület felállított egy emlékoszlopot és egy fém velocipédet Komáromban, amely a tagjai által megtett távokat mutatja. Egyre szebb ez a dicsõségoszlop.

Vitkóczi