Választások után a szakmai kamara

– Megtörtént a szakmai kamarai választás. Ismét önt választották elnöknek. Milyen tervei vannak?
– Nagy megtiszteltetés, de egyben nagy fele-lõsség is ma a Személy- Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara területi szervezet elnökének lenni.   Ebben a nehéz gazdasági helyzetben tovább romlott a  szakmában dolgozók helyzete. Sõt, ha el lehet mondani, az eddigi lehetõségek is tovább szûkültek. Szakmai kamaránk specialitása az, hogy teljes jogú tagjaink túlnyomó része az igazolványosokból tevõdik össze. Így feladataink jóval bonyolultabbak, mint egy tiszta vállalkozói kamaráé. Egyrészt jelentõs munkavállalói érdekvédelmi tevékenységet látunk el, ugyanakkor a jogszabályi elõírásokat súlyosan megsértõ vállalkozások ellen – mivel csak nyilvántartási díjat fizetnek – nincs lehetõségünk hatékony fellépésre. Ekkor még nem beszéltünk a fõvállalkozó-alvállalkozói problémákról.
– A szakmai kamara feladata véleményem szerint az, hogy tömörítse a tevékenységet ténylegesen végzõ vállalkozásokat, szakembereket. Meggyõzõdésem szerint a személy-vagyonvédelmi tevékenységet csak tényleges kamarai tagság keretében lehet végezni. Így biztosítható megfelelõen – valós jogosítványok birtokában – a szakma hosszú távú elismertsége és bizalmi jellege.  Természetesen ehhez jelentõs szemléletváltozásra van szükség mind a szakmai, mind a megbízói oldalon.
A jogszerûtlen tevékenységet végzõk esetében pedig a hatóságoknak komolyabb ellenõrzési rendszert kell kidolgozniuk és alkalmazniuk. Jó lenne elérni, hogy bejelentéseinkre megfelelõ tartalmú visszajelzéseket kapjunk. Jelenleg tudjuk, hogy ennek elsõsorban adatvédelmi akadályai vannak. Az adatvédelemnek azonban a többség jogos érdekeit kellene figyelembe venni elsõsorban.   

– Mi a véleménye a szakmai oktatásról?
– Komoly fenntartásaink vannak a mai szakmai oktatási és kimeneti követelményekkel kapcsolatban. Véleményünk szerint a jelenlegi vagyonõr, biztonsági õr képzés köve-telményszintje túlságosan alacsony, így a jövõ nemzedéke sokkal jobban rá lesz kényszerítve arra, hogy a szakmai ismeretek többségét a munkáltatónál szervezett továbbképzéseken, illetve önképzés keretében sajátítsa el. Ez azonban magában hordozza annak veszélyét, hogy – különösen a kezdeti idõszakban – komoly szakmai hiányosságok jelentkezhetnek az egyes területeken dolgozóknál. Mindenképpen szükséges lenne a szakmai követelményszint megfelelõ megállapítása és  maradéktalan érvényesítése mind az oktatás, mind pedig a vizsgáztatás során. Ma azonban még az oktatás területe is sok anomáliát hordoz magában a vagyonõr és biztonsági õr képzésben.

– És mi a helyzet a biztonságtechnikai tervezõk, szerelõk, illetve magánnyomozók esetében?
– Ezekben a szakmákban komolyabb elõképzettséggel rendelkezõ munkatársak dolgoznak. Itt magasabbak a bemeneti és kimeneti követelmények is és a képzési idõ hossza és tematikája is  komolyabb. Így az õ esetükben elsõsorban a gyakorlati tapasztalat megszerzése az elsõdleges szempont a sikeres vizsga után.

– Szó esett a jogszabályi problémákról. Mit ért ez alatt?
– A 2005. évi CXXXIII. Törvény jelentõsen átalakította a személy-vagyonvédelem szerkezetét. A vállalkozások, vállalkozók a szakmai kamarának csak nyilvántartott tagjai. Teljes jogú tagok csak az igazolvánnyal rendelkezõk. Így a vállalkozások között egyre több olyan gazdasági társaság jelenik meg, amelynek tulajdonosai fõként csak a saját anyagi érdekeik érvényesülését veszik figyelembe. Ezért a szakmai színvonal je-lentõsen csökken.
– A szakmai kamara felhatalmazás hiányában nem tud hatékonyan fellépni a jogszabályi és szakmai elõírásokat rendszeresen és súlyosan megsértõ vállalkozások ellen. Ennek egyik oka a vállalkozások alakításának, tevékenységi körének egyre átláthatatlanabb rendszere. Azt hiszem, hogy teljesen jogos elvárás az állampolgárok, megbízók részérõl, hogy a vagyonvédelem területén csak legálisan dolgozó, a jogszabályi elõírásokat többségében betartó vállalkozások tevékenykedjenek. Ezt követeli meg a szakma bizalmi jellege. 
– Az hiszem, hogy a jogszerûtlenül tevékenységet végzõ vállalkozások ellen a szakmai szervezeteknek és a hatóságoknak maradéktalanul fel kell lépniük. Sajnos bejelentéseink többségére legtöbb esetben még választ sem kapunk a hatóságoktól. Így a tevékenységet engedélyek alapján végzõ vállalkozások vannak elsõsorban kitéve annak, hogy a hatóság ellenõrzésével számolniuk kell. Sok vállalkozás azonban tevékenységét mindenfajta engedély hiányában végzi. Ezek ellenõrzése elmarad, mert amirõl nem tudunk, az nincs is.
– Rendezetlen a különbözõ tevékenységi formákban ellátott vagyonvédelmi tevékenységek végzésének feltétele. Még a vagyonõri munkakörben, technikai szerelõként foglalkoztatottaktól komoly elõéleti feltételeket és szakmai tanfolyamot követelünk meg, addig más hasonló tevékenységet folytató szervezetek ezek hiányában is végezhetik a tevékenységüket.
– Megbízói oldalon is jelentkeznek komoly problémák. A megbízók jelentõs része mélyen  a reális piaci árak alatt bíz meg a feladat ellátására vagyonvédelmi céget és még azt sem ellenõrzi, hogy a tevékenységre egyáltalán van-e engedélye. Így fordulhat elõ, hogy egyre komolyabb mértéket ölt  a fekete és szürke munka aránya.
– A Gazdasági Versenyhivatal számomra érhetetlen gyakorlata – még azt sem teszi lehetõvé a szakmai kamarának, hogy az állami elõírások alapján kötelezõen alkalmazandó szakmunkás minimálbér és járulékainak figyelembevételével – meghatározza a minimális vállalási árat. Az hiszem, ez ellenkezik minden józan érvvel. A szabad piaci verseny nem terjedhet addig, hogy mélyen a minimálbér és járulékainak kifizetését lehetõvé tevõ ár alatt lehessen legálisan munkát vállalni. A versenyhivatal véleménye szerint a fekete és szürke munka elleni harc más hatóságok feladata.
– Az én személyes véleményem szerint ez egy jogállamban nem lehet igaz. A szakmai kamarának meg kell adni azt a lehetõséget, hogy a minimális vállalási árat meghatározza a hatályos jogszabályi elõírások figyelembevételével.

– Szóljunk néhány szót a fekete és szürke munkáról. Mi ennek az elsõdleges oka?       
– Mint már említettem, a megbízói oldal is elsõsorban a minél alacsonyabb megbízási díjak kifizetésében érdekelt.  Ennek következményeként születnek olyan megbízási szerzõdések, melyek alapján ránézésre megállapítható, hogy abból a törvényes szakmunkás bérminimum sem fizethetõ ki. Így a megbízó maga legalizálja a fekete vagy szürke munkát.
– Sajnos a megélni akaró vállalkozásokat is így belekényszerítik ebbe a folyamatban, hisz ellenkezõ esetben a tevékenységüket meg kellene szüntetni.
– Jogos igénynek tartom, mind a vállalkozások, mind az alkalmazottak esetében azt, hogy tevékenységüket reális piaci áron fizessék meg. És ezt nem lehet úgy, mint a megyében is egy-két kereskedelmi egységnél, hogy nem hivatalosan fizetett munkatársak lássák el a feladatot. Bukás esetén alvállalkozó-váltás történik, és minden folytatódik tovább.

– És mit tesznek a hatóságok?
– Mint már említettem, a szakmai kamarához érkezett bejelentések, jogi segítségkérések nagy része munka, társadalombiztosítási és bérproblémákkal kapcsolatos. Felhatalmazás hiányában ezeket a bejelentéseket a szakmai kamara továbbítja az illetékes hatóságok felé, hogy a szükséges intézkedéseket tegyék meg. A kapott néhány válasz többsége azt tartalmazza, hogy a megadott székhelyen a cég nem található, vagy felszámolás alatt van. Véleményünk szerint – különösen a kirívó esetekben – komolyabb eljárásokat kellene lefolytatni, és megfelelõ jogkövetkezményekkel kellene súlytani az elkövetõket.
– Megdöbbentünk azon a tájékoztatáson, mely szerint az APEH nem tudja megmondani, hogy az érdeklõdõ munkavállaló után megtörténik-e a járulékfizetés, különösen az állami nyugdíjrendszerbe tartozók esetében igaz ez. Ma már ugyanis kiderült, hogy több  – különösen más megyei székhelyû cég – az alkalmazottakat a foglalkoztatási rendszerbe bejelenti, de utána a járulékokat nem fizeti be. Sok esetben a hivatalosan kiállított igazolások ellenére még a munkavállalótól levont járulékok sem kerülnek befizetésre.  Akkor mibõl lesz ezeknek a munkatársaknak majd nyugdíjuk, ha most nem tudjuk, hogy fizetnek utánuk vagy sem?

– Komoly problémákat fogalmazott meg a közbeszerzések, illetve egyéb megbízások által elérhetõ vállalási árak vonatkozásában…
– Valóban egyre inkább jellemzõ, hogy a vállalkozások a közbeszerzések esetében is jelentõsen a szakmai kamara által ajánlott vállalási árak alatt nyernek el megbízásokat. Sok esetben még az sem tisztázódik egyértelmûen, hogy az ajánlatot tevõ valóban saját alkalmazottakkal látja-e el a feladatot vagy pedig alvállalkozói láncot vesz igénybe. Ezt a megbízó sok esetben nem is ellenõrzi.  A szakmai kamara országos szervezete közzé tette az ajánlott minimális vállalási árat, amely 2009. évre vonatkozóan 949 Ft/óra + ÁFA.   Az ajánlott vállalási ár  nem csak a fõvállalkozóra vonatkozik.  Azzal is tisztában kell lenni, hogy a kötelezõ szakmunkás minimálbér 2009. évben a két évnél hosszabb személy-vagyonõri gyakorlattal rendelkezõk esetében 87.500 Ft/óra és nem 71.500 Ft/óra.  Az alacsonyabb minimálbér alkalmazása csak abban az esetben lehetséges, ha a megbízó hozzájárul ahhoz, hogy friss tanfolyamot végzettek lássák csak el a feladatot.  Ez pedig mindenképpen a szakmaiság rovására megy. A vállalási árak még ma is elmaradnak attól a szinttõl, amelybõl a kötelezõen elõírt bérek és járulékaik kifizethetõek lennének. Ennél rosszabb a helyzet azonban a nem közbeszerzési eljárások többségénél. Tudjuk, hogy – különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben – a megbízók részérõl is az elsõdleges cél a költségek csökkentése. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a szakmai színvonalat, illetve a törvényes kifizetéseket veszélyeztetni lehessen.    

Turbacs Lajos  
SZVMSZK KEM Szervezete
elnök