– Mi történt tavaly Várpalotán a fejlesztések terén?
– Elindult a felújítás a városi panelprogram keretében, a megújult városrészekre szinte alig lehet ráismerni, szépek, színesek lettek az épületeink. De voltak más sikereink is: megkezdte mûködését az új-zélandi gyár, tavaly májusban pedig egy másik befektetõnek köszönhetõen elindult a bányagépgyártás.
Sajnos az uszodaépítést átmenetileg le kellett állítanunk annak érdekében, hogy a város mûködõképességét továbbra is biztonságosan meg tudjuk õrizni. Úgy vélem ugyanis, hogy a legfontosabb, hogy tisztességesen mûködjön a városunk, az uszoda csak ezután következhet. A pénzügyi helyzetünk tehát nem alakul túl jól, a bevételeink elmaradtak az elvárttól, ennek ellenére Várpalotának egyetlen fillér hitelt sem kellett igénybe vennie, így is teljesíteni tudtuk a Japán hitelbõl ránk háruló kötelezettségeinket.
– A tavalyi év egyértelmûen a gazdasági válság éveként könyvelhetõ el. Volt például egy aláírt gazdasági megállapodásunk egy üzletemberrel arra vonatkozóan, hogy 440 millió forintért megvásárolja az ipari park teljes megmaradt részét. Miután írásos megállapodás volt a kezünkben, ezt az összeget természetesen be is terveztük a költségvetésünkben. Sajnos az üzletember tavasszal bejelentette, hogy a gazdasági válság következtében nem tudja fenntartani a vállalását, így visszalépett. Sajnos ma ez a jellemzõ mindenütt.

– Milyen pályázati lehetõségeik, sikereik voltak?
– Bölcsõdefejlesztési pályázatunk keretében 80 millió forint támogatást nyertünk, s ehhez 8 millió forint önrészt tettünk hozzá. Ennek eredményeként bõvülhetett a bölcsõde egy csoporttal, és megtörtént a már meglévõ ötcsoportos épületnek a teljes, kívül-belül történõ felújítása is. Emellett a kornak megfelelõ, mondhatni XXI. századi felszereléssel is sikerült ellátni ezen oktatási intézményünket.
– A tési domb rehabilitációjára 582,5 millió forintot, illetve 110 millió forint önrészt, a Thury vár felújítására pedig 624 millió forintot és szintén 110 millió önrészt fordíthattunk. Célunk volt a vár látogatóbarát fejlesztése, ami egy 500 fõs konferenciaterem kialakítását jelenti multimédiás felszereléssel, illetve a Keleti szárnynak a teljes felújítását, látogathatóvá tételét. Ezen kívül a pályázat a Nyugati oldalon, a földszinti árkádsornak a gépészeti és építészeti elõkészítését egy középkori étterem számára, illetve a várudvarban egy nagyon-nagyon magas színvonalú színpad és koncerttechnikai felszerelés beépítését tartalmazza, ahol színi elõadásokat, koncerteket és egy kizárólag magyar filmeket vetítõ mozi kialakítását szeretnénk megvalósítani. Az önrész ezekhez a pályázatokhoz természetesen biztosított.

– Milyen elõrelépések vannak a munkahelyteremtés területén, a foglalkoztatás bõvítésében?
– Az új gyáraknak az idetelepülése nagyon fontos a város életében. 2009 áprilisában elindult a termelés a próbaüzem után az új-zélandi gyárban javarészt várpalotaiakat foglalkoztatva.
– Nyilván a válság rájuk is hatással volt, mert nem tudták olyan ütemben felvenni az embereket ahogy akarták, most olyan 40-50 fõ dolgozik ott, a végsõ cél a 160 fõre történõ bõvítés.
– Egy másik cég, a bányagépgyár is megkezdte a mûködését tavaly tavasszal. A bányagépgyártásunk annak idején világhírû volt, éppen ezért ennek itt nagyon nagy hagyománya van. Jelenleg 40-50 fõvel dolgoznak, de a terveik között egy új, 5000 m2-es csarnok építése is szerepel a közeljövõben. Mi természetesen – ha bõvítik a gyárat – minden erõnkkel segíteni fogjuk ebben õket. Nekünk ez óriási dolog, Várpalota egyik évek óta tartó fõ problémája, hogy a város nem volt képes új munkahelyeket teremteni. Ennek az új gyárnak a létezése valahogy nem ment még át a köztudatba, de nagyon remélem, hogy hamarosan el fog majd terjedni a híre, s további jó hírét fogja majd vinni városunknak.

– Záró gondolatként értékeljük a ciklusból eltelt idõszakot is. Milyen az összkép?
– Az elmúlt években Várpalota folyamatos fejlõdést mutatott, köszönhetõen a pontról-pontra követhetõ cselekvéseknek, programunknak. Semmi olyat nem tettünk, ami ne lett volna benne a programunkban, s amelybõl persze vannak már olyan pontok, amelyeket teljesen, s vannak amelyeket – eddig – részben sikerült teljesítenünk. De a ciklus még nem ért véget. Ezt a töretlen munkát szeretnénk a jövõben is folytatni, bízva abban, hogy az emberek átlátják, hogy az átmeneti rossz gazdasági helyzet nem az önkormányzat eddigi munkáját minõsíti.