– Milyen kondíciókkal vette át a posztot az önkormányzati ciklus elején?
– Amikor három és fél évvel ezelõtt idekerültem, örököltem egy 1,3 milliárdos adósságot. Emellett évrõl évre csökkentették a finanszírozásunkat. Mindig úgy gondoltuk, hogy az elõzõ évi keretbõl már kijönnénk, de ehhez képest jött az újabb elvonás, amihez aztán alkalmazkodnunk kellett. Ma a finanszírozási szint a 2002-esnek felel meg, s közben a világ halad. A megyei önkormányzat amúgy is speciális helyzetben van bevételei tekintetében, mert nincsenek helyi adói. Illetékbevétele van, az örökösödési illetéket azonban eltörölték, bizonyos illetékelemeket pedig elvettek a megyéktõl, vagyis nem itt rea-lizálódnak a jelentõsebb bevételek.
– Az általunk kitûzött hiánycélt ennek ellenére sikerült tartanunk. Leépítések helyett inkább összevonásokban gondolkodtunk, az volt a cél, hogy a munkahelyeket meg tudjuk tartani, ne kerüljenek emberek az utcára. A jutalmak, a juttatások, a cafetéria természetesen megszenvedte mindezt, de legalább a béreket tartani tudtuk. Az az igazság, hogy 2010-ben is örülni tudnánk egy ilyen eredménynek.

– A nehézségek ellenére komoly megyei beruházások is történtek. Hogyan sikerült ezeket tetõ alá hozni?
– Sikeres pályázatok eredményeként valósulhattak meg ezek a projektek. A legnagyobb – közel egymilliárd forint összköltségû – beruházás az esztergomi Bottyán János Szakközépiskola felújítása volt. A mûemlék jellegû épületet – pótmunkaigény nélkül(!) – sikerült gyönyörûen megújítani. Energetikai korszerûsítésre és nyílászárócserére kerülhetett sor a tatai Jávorka Sándor Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolában. A tokodaltárói után most az esztergomi Szent Rita Fogyatékosok Otthona is megszépülhetett a hõtechnikai korszerûsítésnek és a részleges felújításnak köszönhetõen. A több mint 41 millió forint értékû fejlesztéshez az önkormányzat 24,7 millió forint támogatást nyert.
– A norvég pályázati alapból is nyertünk 172 millió forintot, s ehhez 121 millió forintot hozzátéve összesen közel 300 milliós fejlesztést, illetve eszközbeszerzést végezhettünk el a Mentalhygiénés és Rehabilitációs Intézményünkben.
– Az idei évben – a múlt évi elõkészítést követõen – két nagy projektünk lesz: egy új kórházi pavilon megépítése – ennek érdekében az önkormányzat pályázatot nyújtott be a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt európai uniós TIOP támogatásra –, illetve a másik nagy elképzelés a Környezet- és Energia Operatív Program (KEOP) pályázatra épül, és a Szent Borbála Kórház ún. manuális (sebészeti) pavilonjának hõtechnikai korszerûsítését teszi majd lehetõvé. A projekt tervezett összköltsége 834 millió forint, melyhez 333 millió önerõt vállalt az önkormányzat.
– Elmondható tehát, hogy a fejlesztések, felújítások legalább olyan szinten folynak, mint korábban. A pályázati önerõt ezekhez a fejlesztésekhez biztosítani tudtuk, tudjuk. Várhatóan az energetikai pályázatok mûködési költségeink csökkenését eredményezik viszonylag rövid megtérülési idõn belül.

– Hogyan összegezné az elmúlt évet, illetve az elmúlt idõszakot?
– Az önkormányzati finanszírozási struktúra rossz. A feladatokhoz nincsenek hozzárendelve a források. Befagyott bérek, juttatások évek óta, és nem is várható, hogy ilyen monetáris politika mellett ezen a téren rövid idõn belül elõre tudnánk lépni. Az önkormányzat múlt évi gazdálkodását ennek ellenére csak dicsérni tudom. Azt szokták mondani, hogy csak reménytelen emberek vannak, reménytelen ügyek nincsenek. Mi mindig talpon tudunk maradni. Ezt bizonyította az elmúlt három és fél évünk is.