Avar betemette lábnyomok
Nem, nem vad ez a vidék, hanem a természet eredendõ harmóniáját legtovább megõrzõ, ahol az értelmes emberi élet fölött a szabadság madara is legtovább énekelt.Járom az ösvényt, és a bakonyi betyárokra gondolok. Saruik, csizmáik nyomát, lovaik patkójának rajzolatát immár vastag avar fedi. Távol a sûrûn lakott helyektõl itt maradtak legtovább szabadnak az emberek, évszázadokkal az Árpád-ház kihalása utánra is. Ahogy terjeszkedett a civilizáció, próbálta betenni ide is a lábát bármely idegen hatalom, ám az itt élõ legények legderekabbjai fellázadtak, és inkább vállalták az üldözött farkasok életmódját, minthogy idegen urak házõrzõi, szolgái legyenek.
Sokuk nevét betemette az avar, némelyikét népdalok, versek, balladák õrizték meg, hõseivé váltak a XIX. századi publicisztikáknak, regényeknek. Mostanra érdeklõdéssel fordultak emlékeikhez filmes, tévés feldolgozások is.
Kanásznak öltözött miniszterelnök
A lázadók közül való volt Sobri Jóska, aki kanászbojtárként kezdte pályafutását. Kanásznak lenni persze a XIX. század végéig nagy nevet je-lentett. A félvad sertésfalka rideg makkoltatása férfimunkát követelt. Fegyverük a szíjból font, ólomvégû karikásostor és a mûvészien faragott bunkósbot volt. Lõfegyvert parasztember a Dózsa-féle felkelés vérbefojtása óta nem viselhetett, de a kurtacsövû fustély elfért a vállra vetett hétköznapi suba rejtekében vagy a csárda-, esetleg a templomlátogatásokhoz használt cifraszûr bekötött ujjában is.
Ekképpen úr volt ezen a vidéken minden pásztor, a legtöbb szántóvetõ, favágó, a mesteremberek, erdészek, vadõrök és vadorzók egyaránt. A cifraszûrhöz egyébként sarkantyús rámás csizma, ezüsttel kivert, széles öv, selyem nyakravaló, és különleges formájú, díszes bakonyi föveg dukált.
Hogy milyen megbecsültsége volt a bakonyi pásztornak, mutatja az is, hogy 1847-ben Kossuth Lajos követté választásakor a Pest megyei díszes felvonuláson az ország akkori leggazdagabb ellenzéki fõurai közül gróf Batthyány Lajos – a késõbbi miniszterelnök – is bakonyi kanásznak öltözött, lova nyeregtakaróját bakonyi mintákkal díszítették.
Szabad élet – betyárvilág
A szabad életre termett pásztorok közül azok lettek a szó szoros értelmében is betyárok, akik valamilyen konfliktusba keveredtek a hatalommal, ítéletüket és a velük való bánásmódot igazságtalannak tartották. Akképpen fogadtak bosszút, hogy inkább meghalnak, de süveget nem emelnek semmilyen idegen úr és annak bármilyen fegyveres szolgája elõtt sem. Sobri Jóska állítólag valamilyen malactulajdonlási ügybe keveredett, és kemény büntetést kapott érte: két évet a közeli Zirc város börtönében, ahol reggelire naponkénti vesszõzés járt. Szenvedéseit az enyhítette, hogy – mivel daliás legény volt – beleszeretett a börtönparancsnok felesége, aki aztán tisztára mosdatta, szép ruhával látta el, amikor szabadult.
Jóska ekkor összeállt a más ügyekben ugyancsak mélyen sértett Milfajt Feróval, Papp Andorral, Mógor Jancsival és még néhány elégedetlen szegénylegénnyel egy bandába. Valószínûleg ebbõl az idõbõl származik a betyárbecsület kifejezés, ami azt jelentette, hogy a maga fajtáját hatóságnak senki fel nem adja, a zsákmány közös, de a szegényembereket megrabolni nem szabad! A nagyurak közül Pénzesgyõr földesurát – Hunkár Antalt – egyszer keményen megleckéztették, több ezer forintjától és ékszereitõl szabadítva meg a nem igazán magyar érzelmû famíliát.
A legenda továbbél
Írtak ezekrõl az esetekrõl a korabéli pesti és bécsi lapok is, aminek következtében a gazdag polgárcsaládok leányzói állítólag halálosan beleszerettek a bakonyi betyárokba, bármit adtak volna, hogy egyszer láthassák õket. Sobri persze maradt legszebb szeretõjénél, a bakonyi csárdában felszolgáló Répa Rozinál. Meg hát a Marinál, amannak nõvérénél, Répa Marinál, mert amúgy nagy szíve volt a betyárnak… S nagy esze is, hát könnyedén rázta le az utánuk kajtató pandúrokat. A románcnak a kivezényelt katonaság vetett véget. Körbezárták és lemészárolták az elszántan védekezõ betyárcsapatot. Így történt-e mindez pontosan – ki tudja ma már. A legenda él, s a legendák magvában sok igazság, sok tanulság rejlik. Segít, hogy olykor felemeljük mi is a fejünket…
Sulyok Kálmán