Értékmentés tûvel, cérnával
A nemzeti viseletet kedvelõk, értékelõk Mekkájaként ismert szalonban szebbnél-szebb, paszományokkal, hímzésekkel dúsan díszített viseletek pompáznak. Férfi és nõi esküvõi, alkalmi ruhák, kiegészítõk, udvarias munkatársak fogadják a betérõket. A tulajdonos Hampel Katalin kávéval kínál, majd mosolyogva idézi fel életét, és az éppen 25 éve alakult cég történetét.
– 1954-ben születtem Budapesten, olyan családban, ahol nagyon fontos volt a nyelvtanulás, nagyon fontosak voltak a polgári értékek. Szeretetteljes légkörben nõttem fel, sokat sportoltunk, nyáron vitorláztunk, télen az erdõt jártuk. A Toldi Ferenc gimnáziumban érettségiztem, majd azonnal férjhez is mentem, mert halálosan szerelmes lettem. Húszéves koromban született a kislányom aztán sajnos gyorsan kihûlt ez a kapcsolat, így hamar el is váltunk. A lányom ma Amerikában él, és nemrégiben ajándékozott meg egy csodálatos unokával.
Katalin az idegenforgalomban kezdett el dolgozni, de mindig is az volt az álma, hogy saját üzletet nyisson. Gyermekkora óta vonzódott a régiségekhez, otthonukat édesanyja – akit mindig elkísért beszerzõ útjaira a bizományi áruházba – jó ízléssel rendezte be régi tárgyakkal. Késõbb Tihanyban építkeztek a szülei, ott népi tárgyakkal díszítették a lakást, így a régi, népi dolgokat is megismerte, megszerette.
– Sokat jártam az Ecseri piacra, és akkor jutott eszembe, hogy a Budapestiek 30 km-re is elzarándokolnak ide a régiségek kedvéért. Arra gondoltam, milyen jó lenne a belvárosba is egy ilyen piacot csinálni! Így született meg az elsõ üzletünk a Párizsi utcában pontosan 25 évvel ezelõtt. Régi népi tárgyakkal, ruhákkal foglalkoztunk, jártuk a pécsi vásárt, az Ecserit, és megvettünk mindent, ami ilyen volt. A régi ruhák gyönyörû szép kézi munkák voltak gyönyörû szép hímzésekkel, de nem volt senkire sem jó, mert száz évvel ezelõtt sokkal alacsonyabbak, kisebbek voltak az emberek. Így elkezdtük méretre alakítgatni a ruhákat, ebbõl nõtte ki magát a varrodánk. A rendszerváltás idõszakában aztán kiment a divatból a népi ruha, egyre kisebb lett iránta a kereslet. A sors és az égiek ebben a kritikus idõszakban vezéreltek az üzletbe egy aranyos erdélyi bácsikát, aki behozott öt pár paszományt, hogy nem kell-e ez nekünk?
A paszomány a két világháború között divatba jött nemzeti viseletek jellemzõ díszítése volt, így ilyen ruhák készítése addig nem jutott Katalin eszébe, hiszen az ötvenéves diktatúra alatt nem lehetett Bocskai kabátban járni, mert a viselõt azonnal elvitte a rendõrség. Megvették az öt pár paszományt és elkezdték nézni, kutatni a második világháborútól teljesen a feledés homályába tûnt nemzeti viseletet. Akkor csinálták meg az elsõ Bocskai kabátot, és ebbõl fejlõdött ki a mostani üzlet és a mostani szalon. Itt a ruhák teljesen modernek, divatosak, de a díszítés az abszolút autentikus, a nemzeti viselet jegyeit hordozza magán. Hampel Katalin szalonja volt az elsõ (ma sincsenek sokan) a paszománnyal díszített ruhákat készítõk, forgalmazók között.
– Akkoriban kezdtek Erdélyben is itt-ott paszományos ruhákat készíteni, de azért az igazi minõséget igazán ma hordható formába átültetve a mi cégünk találta ki, és kezdte el csinálni. A ruhákat közösen tervezzük a vevõkkel, a munkatársaimmal Ez valahogy nem úgy van, hogy rajzok alapján készülnek, hanem a közös gondolkodás segítségével szinte megszületnek. A díszítõ elemeket régi könyvekbõl, múzeumi anyagokból vesszük, a fazonok esetében pedig igyekszünk a divattal lépést tartani. A mi kabátjainkat még húsz év múlva is lehet viselni, de azért ha a rövid kabátka a divat, akkor mi is a rövid felé megyünk. Minden évben van egy jó pár új darabunk is, de a régi Bocskai kabátok a mai napig divatosak, és a mai napig rendelik és szeretik õket a vevõink. Elõdünknek Zsindely Ferencné Tüdõs Klárát tekintjük, akinek a közremûködésével a 30-as 40-es években németellenes éllel, a magyarság lelkesítésére újra divatba hozták a magyar viseletet.
– Vásárlóink eleinte szinte csak külföldiek voltak, mára viszont hála Istennek nagy részük magyar. Nagyon sok ruhát készítünk esküvõkre, de sok politikus, mûvész, híres ember, pedagógus, orvos, például ha külföldre megy konferenciára, nálunk csináltat ruhát. Legutóbb Balin volt egy olajjal kapcsolatos konferencia két magyar résztvevõvel, és mint hallottam, mind a ketten a mi ruhánkban voltak. Nagyon jónak találom, hogy akik külföldre mennek, azok magukkal viszik a magyar viseletet, hiszen olyan gyönyörû szép!
Hampel Katalin szalonját nemrégiben nagy megtiszteltetés érte, hiszen a Magyar Olimpiai Bizottság a szingapúri Ifjúsági Olimpiára tõlük rendelte a fiatalok ruháját. Katalin ezt nem csak azért tartja fontosnak és jónak, hogy a magyar gyerek magyar ruhában vonuljon, hanem hogy minél többen egyáltalán megismerjék, mert ez az egész magyar viselet kimaradt az emberek tudtából. Véleménye szerint ahogy a magyar táncot, a magyar népdalokat, ugyanúgy a magyar viseletet is az iskolában kellene tanítani.
– Nagyon fontos lenne, hogy mindenki tudjon egy kicsit népi táncolni, egy picit értsen a népzenéhez, a hagyományos viseletekhez. Ezek olyan hatalmas kulturális örökségünk, amiket nagyon meg kéne becsülnünk és tovább kéne vinnünk. A múltkor Brüsszelben jártunk az Európai Unió meghívására, és négyen-öten a mi ruhánkat viseltük. A reptéren odajött egy belga hölgy és megkérdezte, hogy honnan vagyunk? Amikor megtudta, hogy Magyarországról, azt kérdezte, hogy minden magyar hölgy ilyen gyönyörû ruhában jár? Elkérte a címünket, és el is jött, csináltatott egy magyar ruhát. Én például azt szeretném, ha minden nagykövetnek lenne egy Bocskai kabátja, és azt is nagyon szeretném, hogy végre ne politikai üzenete legyen a magyar viseletnek. Azért hordjuk, mert szép, mert igényes, mert magyar, mert magyarok vagyunk, és ne azért mert milyen párthoz tartozunk.
A ruhakészítés és értékesítés mellett kölcsönzéssel is foglalkoznak esküvõkre, bálokra, nem túl magas áron, mert szeretnék, elérni, hogy minél több fiatal díszmagyarban esküdjön. Hampel Katalin elégedett embernek tartja magát. Jó kollégák, jó szellemiség van a szalonban, nagyon jól együtt tudnak dolgozni, a közös munkának pedig mindig nagyon szép alkotás az eredménye. Munkájukat nem csak az elé-gedett vásárlók, ügyfelek értékelik, Katain az idén kapott Rogán Antal polgármestertõl Pro Civibus díjat.
– A hagyományos nemzeti viselet propagálását tartom életem céljának, és a civil életbõl is kiveszem a részem. Nagyon sok divatbemutatót, jótékonysági estet csinálunk minden évben. Idén decemberben az Uránia Filmszínházban kárpátaljai nyugdíjasok javára szervezünk egy estet Beregszászi Olgával, ahol lesz egy divatbemutató is. Prominens embereket hívunk meg, politikus asszonyokat, mûvésznõket, nagyon nagy sikere van az ilyen bemutatóknak. A bevételt Beregszászi Olga elviszi Kárpátaljára, és így száz nyugdíjasnak tudunk adni 10-10 000 Ft-ot, hogy a fûtésszámlájukat ki tudják fizetni.
A gazdasági válság a szalon forgalmában is érzõdik, a felére, vagy még talán annál is kisebbre csökkent. Az emberek manapság inkább a rezsire gyûjtenek, és nem arra, hogy ruhát csináltassanak maguknak. Egy méretre készített ruhának negyven óra az elkészítési ideje, és ez pénzbe kerül. A paszomány is nagyon drága, egy gomb – egy ruhára kilenc gomb kell általában – az hatszáz öltés. A ruha árának egyharmadát, felét a paszomány meg a gombok teszik ki.
– Van egy fantasztikus paszománykészítõ mesterünk, Tóth János, neki egy tradicionális, százéves családi mûhelye van. A zsinórt, díszítést és magát a motívumot viszont itt varrják rá a kolléganõim nagyon precíz, alapos munkával. A varrodánk eddig 10-11 fõs volt, most sajnos csak öt fõt tudunk foglalkoztatni. Az volt a szerencsénk, hogy pont elmentek szülni meg nyugdíjba, így nem kellett senkit elbocsátani. Bizakodom, mondom a lányoknak, hogy ezt a nehéz idõszakot túl kell élni, és akkor lesz még szõlõ, lesz még lágy kenyér. Igyekszünk termékeinket is fejleszteni. Szeretnénk egy kicsit a fiatalok ízlését is kielégíteni, farmert díszíteni nemzeti motívumokkal. A dolog még kísérleti stádiumban van, sajnos még nem tudtam igazán jó minõségû farmeranyagot szerezni. A nehéz idõszakban is próbálunk tehát valami újjal elõállni, fiatalos, modern viseleteket készíteni!
„…Hazánk nemzeti viselete, a török kaftánból magyarosodott, paszománnyal gazdagon díszített dolmány II. Rákóczi Ferenc idejében terjedt el. A nemzeti viseletek, mint a díszmagyar, mindig akkor kerültek elõtérbe, ha viselõjük így fejezhette ki ellenállását az elnyomó hatalommal szemben. A reformkorban pedig már a nõk ruháján is megjelent a tüntetõen magyaros díszítés.
1933-ban született egy különleges gondolat, méghozzá erõsen Hitler-ellenes éllel, amely dr. Ferenczy Ferenc belügyminisztériumi titkár ötlete volt és Tüdõs Klára, az Operaház jelmeztervezõnõje által teljesedett ki. Ferenczy létrehozta a Magyaros Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságát, s tervezõi pályázatokat írt ki, amelyeknek az volt a célja, hogy a magyar történelmi, illetve népviseleti formákat és díszítéseket egyeztesse az akkori divattal…
…Tüdõs Klára volt az egyik legismertebb tervezõ, aki a legutolsó párizsi divatot követve valósította meg Ferenczy elképzelését. 1936-ban saját divatszalont hozott létre Pántlika néven, és saját ruhaosztálya volt a Magyar Divatcsarnokban, illetve a Corvin Áruházban. Alapelve szerint „a ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre”. Sokoldalú nõ volt, aki színdarabot és filmet is rendezett, megszervezte a Református Nõszövetséget, és annak lapját, a Magyar Asszonyt…”
Fehérváry Krisztina:
A népi és a nemzeti viselet a divatban (Magyar Demokrata 2005/16.)
|
A fenti cikket is megtekintheti modern, |