„… a harminc-negyven közötti egyedülálló nõk kétségbeesett társkeresési próbálkozásai, vagy inkább megpróbáltatásai, az irodalom és a mozgókép egyik legtöbbet feldolgozott témájává vált az elmúlt évtized során, de van a Fodrásznõben valami örökérvényû is, mert végsõ soron a szerelem és a boldogság megtalálása mindennek a mozgatórugója itt is…
Mosolygunk, mert nincs nõ, aki ne ismerné fel magában a Fodrásznõt, akinek csak a kedvétõl függ, hogy aznap éppen harmincnak néz ki, vagy úgy, mint aki rég elmúlt már negyven…
Sok, hozzá hasonló cipõben járó nõvel ellentétben, azonban Irina rendíthetetlenül hisz a szerelemben, történjen vele bármi. (És valóban, ami rossz csak történhet, az meg is esik vele.) Irina viszont nem fél világgá kiabálni érzéseit, mellyel mindenkit felpezsdít maga körül, nem csoda, hogy a darab összes férfija beleszeret (a nézõvel együtt) a nõ õszinteségébe és életvidámságába.”
Forrás: Jászai Mari Színház