– Hogy alakult az arácsi posta épületének sorsa?
– A házat a nagyszüleim építették, apám alakította postahivatallá. A hetvenes években már egyszer meg akarták szüntetni az itt mûködõ postaszolgálatot, ezt szerencsére megakadályoztuk. Késõbb aztán az arácsi posta nagyjából tizenkét éven át egy konténerben mûködött, mivel a Magyar Postával nem sikerült megállapodnunk a ház értékesítését illetõen. Hogy végül a Posta tulajdona lett, és méltó módon sikerült felújítani a házat a norvég alapból, azt Kutas Árpád néhai alpolgármesterünk munkájának, közbenjárásának, hitének köszönhetjük. A Postamúzeumban most is látható vadászati és ásványkiállítást is õ indította el Arácson.
– Végül nem követte apját választott hivatásában, nem vette át az arácsi postát…
– Engem nem vonzott a postás hivatás, az iskolában is reál tárgyakból voltam erõs. Gépészmérnök lettem és a füredi hajógyárban kezdtem dolgozni. Munka mellett pedig a szõlõ és a vitorlázás nyújtott kikapcsolódást. Válogatottként nyolc bajnoki és négy nemzetközi bajnoki címet szereztem. Apám után pedig Téceli Pista bácsi vette át a postahivatalt. A rendszerváltáskor felkértek, induljak a polgármesteri székért – így lettem Balatonfüred elsõ polgármestere. Ebben az idõben Füredet és Arácsot mintha vasfüggöny választotta volna el – itt híján voltunk a csatornahálózatnak, aszfaltozott utaknak egyaránt. Lassanként azonban mindenhol elindult a fejlõdés, és eltûnt a különbség a városrészek között.
– Hogyan látja ma Balatonfüredet?
– A város ott tart, ahol tartania kell. A fõ fejlesztések elkészültek, csupán néhány apróság van hátra. Kellõ gondossággal hosszú távon megõrizhetõ az eddigi munka eredménye. Jó érzéssel tölt el, hogy 1994-ben, a közremûködésemmel összeállított városfejlesztési koncepciót – folyamatosan frissítve, aktualizálva – sikeresen megvalósította Bóka István polgármester úr.
– Ön szerint min múlik a város jövõje, sorsa?
– A fiatalok kezében van a város. Szerencsére a helyi iskolák bevonják a diákokat a múltunk, történelmünk értékeinek megõrzésébe, ezáltal büszkék lehetnek városukra, sugárzik belõlük a hely szeretete. Példaként is ezt látják a füredi fiatalok – tagja vagyok a Senior Társaságnak, tõlünk erõs közösségi összetartást, értékmegõrzõ magatartást, feladatvállalást láthatnak. Az 1904-ben alakult Balatoni Szövetséget 1991-ben újjáalakítottuk, 1998-ban pedig megalapítottuk a Balatonfüredi Széchenyi Társaságot, amelynek ellátom az elnöki teendõit. Legutóbb a Széchenyi Társaság rendezte Radnóti esten a Lóczy Gimnázium diákjainak megható elõadásával emlékeztünk. Ily módon igyekszünk ápolni értékeinket, hagyományainkat, és ezek szeretetét átadni az utánunk jövõknek is, hiszen Balatonfüred további fejlõdésének záloga a város kulturális fejlõdése, lakóinak lokálpatriotizmusa.
Vitkóczi