30 éve Ambergben járt a Tatabányai Ifjúsági Fúvószenekar
A vasfüggöny túlsó felén
Tudjuk azt, hogy 1981-ben még nem volt olyan egyszerû a vasfüggöny túlsó felére jutni. Hónapokkal korábban kijelölni az utazókeretet, úgynevezett „nyugati kék útlevelet” csináltatni, és vízumoztatni is kellett. Akkor még, hogy az utazás költségeit és adminisztrációját megkönnyítsük, nem a rövidebb, szomszédos Ausztrián, hanem Csehszlovákián keresztül utaztunk, és Rozvadovnál léptük át az NSZK határát. Az utazásra 42 zenész készült hónapokon keresztül. Nyáron beköltöztek a tatabányai Zsdanov Mûvelõdési Házba. Délelõtt próba, délben ebéd, délután strandolás, este pedig megint próba volt napi programjuk. Közben zajlott a formaruhák készítése is. A Tatabányai Szénbányák Vállalat (aki egyébként az utazás teljes költségét állta) gondoskodott arról is, hogy az ifjú zenészek a divatnak megfelelõ öltözetben léphessenek színpadra külföldön. Minden zenész kapott egy zakót, egy mellényt, egy nadrágot, egy hosszú és rövid ujjú fehér inget, egy pár fekete cipõt, öt pár zoknit és nyakkendõt. Azt gondolom, hogy ma már nagyon könnyen utazhatunk a világ bármely országába, de ez akkor, amikor még a dobozos kólát sem ismertük, nagyon nehéz volt.
Coca-Cola mámorban
A zenekar elhelyezése német családoknál történt, és minden zenész 100 márka költõpénzt kapott. Egy olyan országba utaztunk, ahol Mercedesekkel és egyéb gépkocsi csodákkal szállítottak minket a családok. El lehet képzelni, hogy ez milyen öröm volt számunkra. Minden nap banánt, rágógumit ehettünk, Coca Colát ihattunk, ami akkoriban igen nagy szó volt! A fesztiválon, mintegy fél száz zenekar közül a Magyar Fúvószenekar képviselte a szocialista zenekarokat egyedül. A hosszú felkészülés, megérdemelt sikert hozott! Mûsorunkat többször meg kellett ismételni! Ma ezek közül a zenészek közül többen zenetanárok és/vagy a fúvószenekari életben kimagasló tevékenységet folytatnak.
Köszönet mindenkinek
Ez az együttes a „Tatabánya Város Fúvószenekara” elnevezésre hallgat ma, melynek karmesterei Pauer László és Szabó Ferenc, akik vezetésével az együttes több alkalommal járhatott Ambergben. A harminc év alatt több száz zenész fordult meg ebben a gyönyörû bajor városban, és büszkén emlékeznek az ottani vendégszeretetre és a kimagasló vendégfogadásra. Természetesen a német zenészek és családtagjaik, barátaik is több alkalommal eljöttek Tatabányára és ismerkedtek a magyar vendégszeretettel és országunk nevezetességeivel. Az, hogy ez a kapcsolat 30 évet megélt, többek között Sárközy Gézának, Roman Gallusnak, Günther Matuscheknek, Josef Brandeliknek, Karl Heinz Brandeliknek, az Amberger Stadtpfeifernek, a Knappschaftskapellének és természetesen a kapcsolat létrehozóinak, Magyar Józsefnek, Kossela Bélának, Jávorkai Istvánnak, Gengeliczky Lászlónak és a Tatabányai Szénbányák Vállalatnak köszönhetõ. Köszönetemet fejezem ki, azoknak a zenésztársaimnak, akik 1981-ben és az azt követõ utazások során magatartásukkal, zenei tudásukkal képviselték úgy hazánkat, hogy 30 éven át maradandó élményt okoztak, mind Amberg, mind Tatabánya város fúvós zenét szeretõ közönségének.
Svétecz Tibor