Intercisa Múzeum
Az Intercisa Múzeum Dunaújváros és környékének régészeti, történeti és néprajzi emlékanyagát gyûjti, õrzi, s mutatja be állandó és idõszaki kiállításain.
A Dunai Vasmû, valamint a köré épített város területén bronz- és római kori telep és temetõ volt. A múlt században, illetve a XX. század elsõ felében itt napvilágra került értékes leletanyag a Magyar Nemzeti Múzeum és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyûjteményeit gyarapította. A városépítéssel párhuzamosan folytatott régészeti leletmentések során felhalmozódott hatalmas ásatási anyag szükségessé tette a helyi múzeum létrehozását. Az 1951-tõl mostoha körülmények között mûködõ intézmény 1970-ben foglalhatta el jelenlegi otthonát, a Weiner Tibor (1906-1965) által tervezett egykori pártházat, Dunaújváros szocreál városmagjának egyik legjelentõsebb épületét.
1975-tõl viseli az intézmény Intercisa (az ókori településelõd) nevét, mely a római határvidék Magyarországon legjobban feltárt állomása.
Szent Pantaleon Kórház
A dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház története a város alapításával, 1950-ben vette kezdetét, amikortól gondoskodni kellett a város építkezésében résztvevõk egészségügyi ellátásáról. A kezdeti orvosi rendelõ és a hozzá szervezõdõ fektetõ után nagy elõrelépést jelentett az 1952-ben megnyílt Rendelõintézet. Szintén 1952-ben a kórház alapját képezõ fektetõ az egyik Kossuth Lajos utcai bérház épületébe költözött, s így egy „kis kórház” létesült. Az évek folyamán egymás után kezdték meg munkájukat a különféle betegellátó részlegek, amelyekre nagy szükség volt, hiszen a város lakossága rohamosan gyarapodott. Az ideiglenes „kis kórház” zsúfoltsága, az elmaradott mûködési feltételek miatt nélkülözhetetlenné vált egy új, minden igényt kielégítõ kórház felépítése.
Az új kórház épületét 1965 szeptemberében nyitották meg ünnepélyes keretek között: tizenkét ápolási egységgel, ötszázötvenöt ággyal kezdte meg mûködését. Az évek során egyre javuló körülmények több és minõségibb munkát tettek lehetõvé azzal együtt, hogy fokozatosan növekedett az ellátandók száma is. A fejlõdés kikényszeríttette az ágyszám fokozatos növekedését, amelyet elõsegített egy új épületszárny megépítése a 80-as években.
A kórházhoz tartozott még egy 1955-ben átadott épület a Semmelweis utcában, amely késõbb pszichiátriai osztályként funkcionált, jelenleg a Dunaújvárosi Fõiskola kollégiuma; a II. Rendelõintézet, amelynek építését a Dunaferr Dunai Vasmû Rt. finanszírozta, így 1983 novembertõl a Szórád Márton úton is szakorvosi rendelések és diagnosztikai részlegek álltak a betegek rendelkezésére. 2010. júliusában A II. Rendelõintézetbõl a szakrendeléseket az újonnan megnyilt Élményfürdõ Gyógyászati részlegére, az I. Rendelõintézetbe valamint a kórház területére költöztették. A Gyermek és Ifjúsági Mentálhigiénés Gondozó 1994-ben nyílt meg, a szakemberek jelenleg a Kórház földszint „B” szárnyán rendelnek vállalkozóként.
A kórház 1991 novembere óta viseli a Szent Pantaleon nevet, a névadás tiszteletére az elõcsarnokban egy emlékoszlopot is felavattak. Pantaleon az ókorban orvosként dolgozott, késõbb az orvosok egyik védõszentjévé avatták. Elsõsorban a szegények gyógyításával foglalkozott, de a császár háziorvosaként is tevékenykedett a III. században. Neve görögül azt jelenti: a mindenkin könyörülõ. Tudományával a testek, hitével a lelkek orvosa volt, míg 303-ban áldozatul nem esett a keresztényüldöztetésnek és mártírhalált halt.
Az Árpád-házi királyok idején a településen egy monostor állt, melyet róla neveztek el, innen ered a helység elnevezése is, Pentele, amit késõbb Sztálinvárosra, végül Dunaújvárosra változtattak. E történelmi háttér alapján döntött úgy a város lakossága, majd önkormányzata, hogy kórháza e név felvételével is elkötelezi magát az áldozatos gyógyító tevékenység mellett.