Bár a kiutazás csak jövõ nyáron dõl el, gondolatainak középpontjában már most London szerepel. Idén még vár rá néhány kisebb verseny, november végétõl egy háromhetes edzõtábor, majd januártól kezdõdik a tényleges felkészülés a Paralimpiára.
Az biztos, hogy idei eredményei (is!) jócskán reményt keltõek, hiszen a mozgáskorlátozottak úszó Európa Bajnokságán Berlinben, a londoni Paralimpiára való felkészülés egyik fontos állomásán, annyi érmet gyûjtött be, amennyit nagy versenyen még soha.
Öt számban indult, három egyéniben és két váltóban. A 4x50m vegyes váltó hátúszó tagjaként ezüstérmet szerzett, a 4x50m gyors váltóval a dobogó harmadik fokára állhattak, egyéniben 50 méter háton szintén bronzérmet szerzett, 50m pillangón az ötödik, míg 200m vegyes úszásban a nyolcadik helyet szerezte meg.
A 33 esztendõs hölgy mozgáskorlátozottsága miatt tanulmányait Budapesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában kezdte meg, ott tanult meg úszni is, amibe azonnal beleszeretett. Mint mindenben, az úszásban is a legjobb akart lenni, így egyre többet edzett. 13 évesen bekerült a felnõtt válogatottba, s részt vett az 1991-es Európa Bajnokságon, ahol egy 5. és egy 6. helyet szerzett. Ezután számára nem volt kérdés, mi az újabb cél: a Paralimpia. 14 évesen Barcelonában 50m pillangón bronzérmes lett, 1996-ban pedig, az érettségi után Atlantában a 4x50m-es vegyes váltóval aranyérmet szerzett. Tanulmányait a Veszprémi Egyetemen folytatta, s mivel az úszástól nem akart megválni, bekopogtatott a helyi úszó klubhoz, ahol, bár korábban soha nem foglalkoztak mozgáskorlátozott úszóval, örömmel fogadták.
A következõ esztendõkben sorra jöttek az egyéni csúcsok, megszerezte tanári diplomáját, majd elvégezte az úszóedzõi szakot, 2004-ben pedig párjával Tatabányára
költözött, s átigazolt a Tatabányai Vízmû Sport Egyesülethez. Athénban 2004-ben 50m pillangón 4. lett, 50m háton 5., s közben a megyeszékhelyen is elkezdte mozgássérült gyerekek úszásoktatását. 2004 õszén még csak egyetlen tanítványa volt, ám számuk szépen gyarapodott, s ma már többen versenyeznek is.
Közben természetesen maga is hasonló elánnak folytatta a versenyzést. Csupán néhány, a jelentõsebb eredményei közül: a 2006-os Világbajnokságon 50m pillangón bronzérem, a 2008-as pekingi Paralimpián 50m háton 6. hely, 2009-ben az Európa bajnokságon 50m pillangón aranyérem, 4x50m vegyes váltó ezüstérem, a 2010-es Világbajnokságon 50m pillangón 5. hely, idén pedig a berlini érmek.
Én nagyon sok jót kaptam az úszástól, ami azt hiszem segített, hogy könnyen beilleszkedjek a társadalomba. A sport sok mindenre megtanított. S hiszem, ha az emberek látják az eredményeket, akkor az elsõ gondolatuk nem a sajnálat lesz, amikor ránk, mozgáskorlátozottakra pillantanak – ez Diána hitvallása.
Arra a kérdésre pedig, hogy London után miért tervezi az „elköszönést”, így válaszolt: Azt hiszem, már abbahagyhatom. Jövõre már pont két évtizedes válogatottságot tudhatok magam mögött. Már nagyon nehéz összeegyeztetnem az életem az edzésekkel, viszont ott vannak a gyerekek, akiket nagyon szeretek oktatni. Egy biztos: London után, ahová nagyon szeretnék eljutni, s pontszerzõ helyen végezni, ha abba is hagyom a versenyzést, én akkor is mindig ott leszek az uszodában.
S.Gy.