A vendégek, anyukák, apukák, nagyszülõk, ismerõsök ezúttal is süteményes tálak és italok sokaságával érkeztek a Közösségi és Tájházba, hiszen a gyerekek örömére hagyományosan ez a belépõ, hogy a vizsgák után a diákok a bõség zavarával küzdve válogathassanak a jól megérdemelt finomságok között.
A kicsiket, testvéreket szintén hagyományosan bütykölõ és hajfonó is várta, késõbb pedig a tanév során szerzett tudásukat, az elsajátított koreográfiákat mutatták be László Márta és Keltai Gábor tanítványai. Pünkösdhöz közeledve a néptáncos lányok elõadásában vitnyédi pünkösdölõ népszokás elevenedett meg, majd érkezett a legapróbbak „Én kicsike vagyok…” címû, hihetetlenül bájos elõadása.
Az idei tanévben egy kis éneklõ együttes is alakult a lelkes, népdalokat szeretõ elsõ és második osztályos gyermekekbõl, akiknek az Áncsák Lillától tanult moldvai énekek annyira megtetszettek, hogy nevüket is az egyik énekbõl kölcsönözték. A Szederinda moldvai dalcsokorral ûzte messzire az idõnként gyülekezõ felhõket, a 3-4. osztályos gyerekek pedig mezõföldi eszközös, ugrós tánccal.
Az elõképzõs és alapfok 1. osztályos tanulók felvidéki játékfûzést, dunántúli dudálást, ugróst adtak elõ, majd a Tánc Világnapja alkalmából rendezett szólótáncverseny legjobbjai vehették át ajándékaikat, s mutathatták meg, milyen produkcióval léptek színre a megmérettetésen.
A mûsort ezúttal is a legidõsebb táncos osztály koreográfiája zárta, hiszen õk azok, akik nemcsak helyi ünnepségeken állnak helyt, de az iskola és a község jó táncos hírnevét is viszik megye- és országszerte. Bemutatkoztak már Szlovákiában, nyáron pedig erdélyi körútra, fellépésre készülnek. Közülük 14-en a mûvészeti iskola elsõ végzõs diákjai, akik június közepén mûvészeti alapvizsgát tesznek, de természetesen folytathatják táncos tanulmányaikat a továbbképzõ osztályban.
S.Gy.