Nagyszerû sikerek, finom zamatok, prémium minõség

Éppen két éve annak, hogy magazinunk hasábjain bemutattuk az Agárdi Pálinkafõzdét, és címlapunkról mosolygott vissza annak vezetõje. Az azóta eltelt idõben számos újabb, kimagasló eredményt értek el, nem utolsó sorban nemzeti ünnepünkön Vértes Tibor átvehette a Magyar Ezüst Érdemkeresztet a vidékfejlesztési minisztertõl. A kitüntetett fõzõmesterrel a pálinkafõzde kóstolóházában beszélgettünk az alakulás óta eltelt tíz év eseményeirõl.

– Sikert sikerre halmoztak az elmúlt évben. Melyek voltak a legfontosabb elismerések?
– 2011-ben közel ezer minta közül választották az év pálinkájának a mi szilvánkat, és Szent Nikolaus napján, aki a pálinka védõszentje, letétbe is helyezték a Mezõgazdasági Múzeumban, mint nemzeti kincset. Tavaly mi lettünk Magyarország legeredményesebb kereskedelmi fõzdéje is. A szakma egyik legfontosabb megmérettetése a hagyományos, ausztriai Destillata párlatverseny. Az idén tíz országból 187 fõzde nevezett 1662 mintával. Ebben a nívós mezõnyben ismét Nemzetgyõztesek lettünk, azaz a mi fõzdénk termékeit pontozta legmagasabbra a zsûri a Magyarországról érkezett 26 versenyzõ közül. Óriási nemzetközi sikernek számít, hogy bekerültünk a kiválasztottak körébe, vagyis – a magyarok közül egyedüliként – a 11 legjobb fõzde közé.

– Hogy fogadta a személyes kitüntetést március 15-én?
– Hatalmas megtiszteltetés, és igazi meglepetés volt számomra, hogy a mezõgazdasági minisztertõl átvehettem a Magyar Ezüst Érdemkeresztet. A kitüntetés azt jelenti számomra, hogy a szakmán túl már politikai, társadalmi szinten is elismerik azt a munkát, amit a tíz év alatt végeztünk, végeztem a magyar pálinka érdekében. Persze mindezek az eredmények azt is mutatják, hogy egy ragyogó csapattal dolgozhatok együtt, amely mindent megtesz a siker érdekében.

– Tíz éve szokatlan volt, hogy prémium termékekkel jelentek meg az olcsó és rossz minõségû szeszesitalok hazai piacán.
– Mi voltunk az elsõk ebben, furcsán is néztek ránk, mondván, hogy a pálinkát ilyen áron nem lehet eladni. Ráadásul nem volt akkoriban divat – mára pedig talán túlságosan is az lett –, hogy valaki ekkora pénzt fektessen ebbe az ágazatba. Mostanra sok pálinkafõzde mûködik, hatalmas az igény jó szakemberekre. Rengeteg OKJ-s képzés van, de a szakmát igazából a Kertészeti Egyetem sör- és szeszipari karán lehet megtanulni, ahol kevesebben végeznek (mindössze évente 1-2 fõvel lehet számolni), mint ahány profi szakemberre szükség lenne.

– Mit lehet tenni a szakma fejlõdése érdekében?
– A szakképzés javítása, és a meglévõ szakemberek továbbképzése volt a célunk, amikor megalakítottunk egy érdekvédelmi szervezetet, több más, hasonló elkötelezettségû fõzdével együtt. A Pálinka Céh tagjai a szakma elismert mesterei, akik elkötelezettek és fáradhatatlanok nemzeti kincsünk, a pálinka értékeinek és jó hírének megóvásában, iparkodnak mesterségbeli ismereteiket idehaza és külhonban vándorolva mindenkor bõvíteni, s az így megszerzett tudást megosztani a mindig többre, jobbra, szebbre törekvõ pálinkakészítõk és pálinkakedvelõk között. Céhes napokat szervezünk kifejezetten a szakma számára, ahol magyar és külföldi elõadók segítségével megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Ezen kívül minden évben megyünk valamilyen szakmai útra, egy-egy ország brandjét, felépítését tanulmányozni. Voltunk már Franciaországban, Cognac-ban, Skóciában, a whisky, és Olaszországban, a grappa hazájában. Ide még visszatérünk, mert az olaszok a gyümölcs lepárlásával is foglalkoznak, legközelebb ezt a szegmenst vizsgáljuk meg az ottani szeszipari vállalatoknál.

– Mitõl lesz jobb, finomabb egy pálinka a másiknál?
– Ha valakinek pénze van, akkor a berendezéseket meg lehet venni, lehet megfelelõ helyen egy üzemet is építeni hozzá, meg lehet vásárolni a gyümölcsöt is, de akkor is az emberi tényezõ az, amely meghatározó. A szakember tudása, a szakma szeretete járul hozzá legfõképpen ahhoz, hogy kiváló minõségû pálinka szülessen. Nagyon sokat kell tanulni, kóstolni, nyitottnak kell lenni az újdonságok felé, világot látni, megnézni, hogy mások hogy csinálják. Jómagam is Ausztriában tanultam a szakmát, és a mai napig folyamatosan tanulok, képzem magamat.

– Rendszeresen jelentkeznek újabb és újabb ízekkel, pálinkafajtákkal. Hogy történik a termékfejlesztés?
– Nagy szerencsém van, hogy itthon és külföldön rengeteg versenyen vehetek részt, mint bíráló. Minden évben megvan a rálátásom arra, hogy mások milyen minõséget csinálnak, milyen gyümölcsökbõl dolgoznak, vagy éppen milyenek az új trendek, és ennek köszönhetõen Magyarországon elsõként tudok erre reagálni. Természetesen az újdonságokat nem szabad lemásolni, de el lehet kezdeni hasonló fejlesztéseket. Persze mi is kísérletezünk önállóan, ezek egy része nem is mindig sikerül igazán. Ilyen volt például a lisztes berkenyébõl készült italunk, amelyet a hazai piaccal nem sikerült elfogadtatni, ugyanakkor Ausztriában nagy keletje van az efféle ízeknek. A magyar fogyasztó inkább konzervatív, szereti a megszokott ízeket, illatokat, nehezebben fogadja el az ettõl jelentõsen eltérõ újdonságokat. Jelenleg is egy új termékcsalád piacra dobására készülünk. Izgalommal várom a szakma és a közönség véleményét, hiszen arculatában is eltérõ, új, merész, érdekes ízvilággal bõvítjük az agárdi kínálatot. Tízévesek lévén 2012-ben szeretnénk tíz új termékkel megjelenni a piacon.

– Külföldön mennyire kelendõ az agárdi pálinka?
– Az utóbbi több mint fél évszázad rettenetesen tönkretette a magyar élelmiszeripar hírét elsõsorban a nyugati világban. A mi exportunk is csak 1-2%, ezen szeretnénk javítani az elkövetkezõ idõkben, de borzasztóan nehéz visszaszerezni a presztízst. Pár éve szerencsére valami elkezdõdött, kiállítások, versenyek bizonyítják, hogy nálunk is megindult a fejlõdés a minõség irányába. Hisszük, hogy munkánkkal mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a magyar pálinka hírneve újra régi fényében tündököljön világszerte.

– A fõzde mellett mûködik a Pálinka Vendéglõ. Honnan az ötlet?
– Az induláskor, 2002-ben úgy gondoltuk, hogy majd készítünk finom italokat, amiket kiajánlunk a kereskedõknek és a gasztronómiának, õk pedig értékesítik azokat. Rá kellett jönnünk nagyon hamar, hogy ez nem egészen így mûködik, mert a pálinka egy olyan típusú ital, mint a bor. A fogyasztó szeretné tudni, hogy hol és miként készül, szeretne magával a termelõvel is találkozni, beszélgetni, azaz igényli a személyes kontaktust. Elõször megépítettük a kóstolóházat, és úgy gondoltuk, hogy csak melegítõkonyhát csinálunk, azaz valahonnét idehozzuk az ételt, és kitálaljuk. Még az építkezés közben rájöttünk, hogy sokkal eredetibb lenne mindez saját konyhával, így alakult ki az étterem. Ha már saját konyhát mûködtetünk, annak legalább olyan minõséget kell kínálnia, mint amilyenek a pálinkáink. Az étterem abszolút szezonális anyagokból dolgozik, nálunk nem lehet mondjuk rántott sajtot enni. Fontos az együttmûködés, az összhang a fõzde és a vendéglõ között, hiszen együtt viszik tovább jó, vagy rossz hírünket. Ezért próbáljuk a minõséget tartani, és a szakácsunk feladata az is, hogy az ételek pálinkával készüljenek. Természetesen az egyes ételek mellé kínálunk megfelelõ, hozzá illõ pálinkasort is.

– Nagyon finom az agárdi gyümölcslé is. Ennek gyártása hogy került képbe?
– Annyi szép dolog van, amellyel a magyar fogyasztó nem nagyon találkozik, vagy nem megfelelõ minõséget kap a pénzéért. Ezért mivel gyümölccsel dolgozunk, természetesnek tartottuk, hogy gyümölcsleveket is készítsünk. Sajnos erre a minõségre nincs megfelelõ technológia Magyarországon, így a magyar gyümölcsöt kivisszük Ausztriába, ott készül ugyanis a prémium minõségû gyümölcslé. Ugyanígy fõzünk lekvárt saját használatra, és készítünk pálinkával ízesített csokoládét kooperációban egy soproni csokigyárral. Ezeket itt a fõzdében meg is lehet vásárolni. A minõségre törekszünk itt is, bízunk benne, hogy az Agárdi márkanév hozzájárul ezen termékek népszerûségéhez is.

– Megszokhattuk, hogy többféle rendezvénnyel is várják a vendégeket. Mi lesz a következõ program?
– Július 7-én, immár hatodik alkalommal rendezzük meg az egyre nagyobb érdeklõdéssel kísért Cigánymeggy Fesztivált. A vendégek betekintést nyerhetnek a pálinkafõzés rejtelmeibe, próbára tehetik érzékszerveiket a pálinkák kóstolgatása során, és a kemencében, szabadtûzön készített finomságok mellett. Lesz szakácsverseny is, amelyen 14 meghívott étterem méri össze tudását, készít ételeket kappanból. Ezt egy tanyasi csirkeételekbõl álló kóstoló követi, amely fogásait három hazai étterem készíti el és tálalja fel. A gyermekes családokra is gondolva egész napos játszókert várja a gyermekeket. A mûsorvezetõ Badár Sándor lesz, majd a Budapest Bár koncert után a Madarak házibuli zenekarral utcabál következik!  Mindenkit szeretettel várunk a fesztiválra, amely természetesen idén is ingyenes!

– Milyennek szeretné látni az Agárdi Pálinkafõzdét mondjuk a 25 éves jubileumon?
– Azt szeretném, hogy az Agárdi továbbra is megtartsa vezetõ pozícióját a szakmán belül, megtartsa a fogyasztók elismerését, szeretném, ha a munkatársak – jelenleg 13-an vagyunk – kitartanának mellettünk, jól érezzék magukat, és büszkék legyenek arra, hogy itt dolgozhatnak. Azt is szeretném, ha családom valamelyik sarja – két kisgyermekünk van – itt képzelné el a jövõjét, és találná meg úgy a helyét az életben, ahogy én magam is megtaláltam.

Veér Károly