Bemutatjuk Sámuel Botondot, az Agora Nonprofit Kft. ügyvezetõjét

– Hogyan alakult pályafutása az Agora Nonprofit Kft. elõtt?
– Egész életemet a sport határozta meg, ezért elsõ végzettségem testnevelõ tanár. Versenyszerûen birkóztam elõbb Tatabányán, majd Pesten a Fradiban, utánpótlás koromban voltam világbajnokságon és Európa-bajnokságon helyezett. A Testnevelési Egyetem elvégzése után fél évet tanítottam a mésztelepi Kossuth Lajos Általános Iskolában. Kemény idõszak volt, minden pedagógusnak, aki manapság panaszkodik, el kellene tölteni ott egy fél évet! Azt láttam huszonéves fiatalként, hogy a pedagógusi pálya egzisztenciálisan nagyon nem kifizetõdõ, hiába is szerette az ember. Így aztán átcsábultam a kereskedelembe, ahol egy multinacionális cégnél, a ranglétrát bejárva tizenkét évig dolgoztam, a végén a Dunántúli Régió vezetõjeként. Közben elvégeztem a Közgazdasági Egyetem marketing és közgazdász szakirányát, aztán hobbiból megcsináltam a birkózó szakedzõit is, hátha egyszer majd edzõ leszek. Tavalyelõtt kerültem viszza a városba, ahonnét sohasem mentem el igazán, csak éppen nem itt volt a munkahelyem. Megválasztottak a Tatabányai Sport Club ügyvezetõ-elnökének, és sokat beszélgettünk a polgármester úrral, egyeztettük a gondolatvilágunkat. A közgyûlés pályázat után engem választott meg a Sport Kft. élére, majd ennek folyományaként, a többi részegység beolvadásával az Agora Nonprofit Kft. vezetõje lettem.

– A multi céges gyakorlat után egy teljesen más világba csöppent. Hogy fogadták a szakmabeliek?
– Érdekes volt a fogadtatás, persze, hogy megkérdezték,  mit keres a kultúra világában egy a multi-világból idecsöppent közgazdász. Én azt gondolom, hogy szükség van egy komoly szakmai színvonalra, másrészrõl viszont értékesíteni is tudni kell. Ha csak önmagát valósítgatja meg valaki, annak semmi értelme. Olyan programokat kell kitalálni, amely eladható elsõsorban a tatabányai polgároknak, ez az alapvetõ küldetésünk. Ugyanilyen fontos a konferenciaturizmus, a céges kapcsolatrendszer, hogy a nagyvállalatok ne vigyék más településre a rendezvényeiket, hiszen ma már teljes vertikumban, kiváló színvonalon tudjuk biztosítani azok hátterét, helyszíneit.

– Miként alakult ki az Agora Nonprofit Kft. mai formájában?
– 2009-ben Tatabánya MJV önkormányzata elhatározta, hogy indul az Agora projekt pályázaton. 2012 januárjában történt az elsõ kapavágás, ezzel elindult A Közmûvelõdés Háza teljes felújítása. Ez nemcsak egy épület rehabilitációját jelentette, hanem egy újfajta funkció, egy újfajta közösségi tér kialakítását is. Tizenkét évig egy szakmai fenntarthatóságot kell produkálni, négy, egészen pontosan meghatározott indikátornak kell megfelelni. Az Agora Nonprofit Kft. összefogója ennek a feladatnak. Korábban volt a Közmûvelõdés Háza Nonprofit Kft., és a Sport Kft. Ennek a kettõnek az öszzevonásából alakult meg 2012. májusában az Agora Nonprofit Kft. A város döntéshozói úgy gondolták, hogy a  sport, a kultúra, a nagyrendezvények és az élmény funkciót egy közös cég koordinálja. 2012. augusztusában a négy városrészi mûvelõdési ház is csatlakozott. Három fõ divízióban végezzük tevékenységünket. Van a Sport Hotel és Étterem, mint vendéglátás, ez fontos része a teljes körû szolgáltatásnak. A sportlétesítmények, azaz a Földi Imre Sportcsarnok, két mûfüves labdarúgópálya, a Grosics Gyula Stadion, a küzdõsportok csarnoka és a futófolyosó biztosítják az amatõr és a versenysport helyszíneit, valamint a leánykori nevén A Közmûvelõdés Háza, mai elnevezéssel A Vértes Agorája és a négy városrészi mûvelõdési ház adja a kultúra színtereit a városban.

– Mi indokolta az összevonásokat?
– Több ilyen szempontot említhetnék, ezek közül az elsõ a gazdasági racionalizálás. Például a sportcsarnokban van egy kiváló, több millió forintot érõ takarítógép, amellyel az aulát lehet takarítani. Ez nincs mindig üzemben, a mai helyzetben ilyenkor a Vértes Agorája nagyobb tereit is ki tudja szolgálni. Vagy például olyan karbantartó, kiszolgáló csapata van a sportlétesítményeknek, amely többször alkalmazható a mûvelõdési házakban, vagy a nagyrendezvényeknél. Bármilyen probléma merül fel, nem kell külsõ vállalkozót hívni a javításokhoz, hanem saját személyzettel ki tudjuk javítani a hibákat. Így a munkaerõt lehet a célokhoz összpontosítani, és ez gazdaságilag mindenképpen elõnyös. De ugyanígy indokolja a döntést a programok egymásra épülése is. Például ha van egy céges családi nap, amikor napközben kint fociznak, teniszeznek a sportpályán, utána beülhetnek a hotel éttermébe étkezni, majd este elmehetnek közösen egy gálára az Agorába. De ez fordítva is igaz, egy cég például kétnapos konferenciát tartott az Agorában, este pedig feljöttek a hotelbe, étkeztek, jól érezték magukat, majd itt meg is tudtak szállni. Tudunk tehát ésszerûen gazdálkodni a pénzzel és a létszámmal, valamint a technikai berendezésekkel.

– Mennyire függnek a részegységek anyagilag a Kft-tõl?
– Egy nagy kalapból gazdálkodunk, de minden részegységnek van külön alszámlája. A divíziók vezetõi benyújtották költségvetésük tervezetét, amit megvitattunk, elfogadtuk azt, ezt követõen pedig ehhez ragaszkodunk, ezt be kell tartani. A másik rovására nem fordulhat elõ túlköltekezés. Alapvetõen a fenntartó város felé egy nagy költségvetési szervként számolunk el. Elõfordulhat persze keresztfinanszírozás. Például a mûvelõdési házaknak tavasszal kevesebb a pénzük, mert a rendezvények, amelyek nagyobb bevételt hozhatnak, inkább nyáron vannak. Ilyenkor van elõfinanszírozás, amellyel a késõbbiek folyamán elszámolunk.

– Az intézményvezetõk önállósága biztosított?
– Az intézményeink abszolút önállóak. Ismét mondok egy példát. Ha a Puskin Mûvelõdési Ház vezetõje akar egy kiállítást, vagy egy bált rendezni, ahhoz nem kell engedélyt, vagy pénzügyi hozzájárulást kérnie. Azért õ a felelõs vezetõ, mert pontosan tudja, hogy mi az, ami gazdaságilag és szakmailag megvalósítható. Ha stratégiai döntésekrõl van szó, akkor azt meg kell beszélni, mert ha valaki nyílászárókat szeretne mondjuk cserélni, ahhoz már tulajdonosi döntés szükséges. Pályázatoknál minden részegység indulhat akár önmaga, de a többiekkel összefogva is, ha az a kiírás tartalma szempontjából elõnyösebb. A munkáltatói jogokat én, mint a kft. ügyvezetõje gyakorlom, de nem kívánok a szakmai személyzet kiválasztásába beleszólni, elfogadom a részegységvezetõk javaslatait, és aláírom a szerzõdéseket. Abban hiszek, hogy akkor lehet bárkitõl követelni, ha mindenki a saját maga által kiválasztott csapatát a lehetõ legjobban irányítja.

– Hogy vált be az új struktúra az eddigiek alapján?
– Ez egy új szervezet, amit be kell járatni. A koncepció szakmai összeállításában óriási segítségemre van Salamon Hugó, az Agora vezetõje, míg én a gazdasági és logisztikai részt próbálom összefogni. Egyelõre úgy gondolom, hogy jól vizsgázunk, de a puding próbája az evés. Láttunk már be hibákat, itt-ott változtattunk is, de alapvetõen nem kellett még belenyúlni a rendszerbe. Egy gazdasági évet mindenképpen végig kell csinálnunk ahhoz, hogy a tanulságokat levonva az elkövetkezõkben pontosabban tervezhessünk és dolgozhassunk. Az idén van, ahol tudtunk bázis évre támaszkodni, de például, hogy mennyibe kerül az Agora fûtése és világítása – bár bekértünk szakértõi véleményeket – azt nem lehet fillérre megsaccolni. Óriási az elvárás és az érdeklõdés velünk szemben. Két hét alatt 8900-an látogattak el a felújított Agorába. Ez hatalmas szám, ám hogy költségek terén ez mire fut ki évvégére, azt senki sem tudja megmondani.

Veér Károly