Kárpátaljáról érkezett a Nemzeti új igazgatója
Nézzük a puszta tényeket, ahogy a Wikipédia írja: 1964. március 8-án született a kárpátaljai Beregszászon. Gyerekkorát a városhoz közeli Nagymuzsalyon töltötte. 1985-ben bölcsészdiplomát szerzett az Ungvári Állami Egyetemen, magyar-történelem szakon. Két évig a Nagymuzsalyi Középiskolában tanított, majd felvételt nyert a Kijevi Állami Karpenko-Karij Színház- és Filmmûvészeti Egyetemre. Itt 1992-ben szerzett rendezõi diplomát, emellett 1990-tõl egészen 1997-ig színészmesterséget oktatott az intézményben.
1992-ben alapító igazgatója volt a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak, melynek 1993-ban mûvészeti vezetõje lett, majd pedig fõrendezõként segítette a színház munkáját. Magyarországon 1999-tõl a régi Nemzeti Színházban, 2000-tõl a Pesti Magyar Színházban állított színpadra darabokat. 2004-tõl egy évig a Magyar Állami Operaház vezetõ rendezõje volt. 2006 januárjától a Csokonai Színház mûvészeti vezetõje, 2007 áprilisától ugyanitt megbízott igazgató, 2009 márciusától igazgató. 2008–2010 között a szegedi Mezzo, majd Armel Operaverseny és Fesztivál mûvészeti igazgatója, 2009 óta a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, 2012 óta a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vezetõje. Nõs, hat gyermek édesapja. 2005-ben a Magyar Mûvészeti Akadémia tagjává választották. 2012. december 17-én a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki 2013. július 1-jei hatállyal. Megbízatása öt évre, 2018. június 30-ig szól.
A száraz mondatok mögött egy érzékeny mûvész, egy ízig-vérig korszerû, költõi színházat megvalósítani akaró fiatalember áll, aki nem mellesleg a mai határokon túlról, Kárpátaljáról, Beregszászról érkezett. Ez ma ugyebár Ukrajna, és Vidnyánszky abban az országban csinált magyar nyelvû színházat! Nem is akármilyet, színészei – Trill Zsolt, Nagy Nelli, Szabó József és a többiek – esküsznek rá, és követik õt egyik színházból a másikba. Az itthoni elismerések mellett egyébként 2002-ben kiérdemelte az Ukrajna Érdemes Mûvésze címet is.
Ezen sorok írójának volt szerencséje együtt dolgozni Vidnyánszky Attilával, mégpedig 1997-ben, A rózsa vére címû film forgatásán, ahol a direktor ezúttal mûvészeti tanácsadóként mûködött közre. Visszafogott, csendes modora, stílusa, lényegre törõ hozzászólásai, hely- és emberismerete, szakmai hozzáértése, na és fanyar humora, közvetlensége miatt mindenki szerette, tisztelte a stábban. Ha a Nemzeti igazgatójaként is hasonló tulajdonságokat mutat, akkor bátran kijelenthetjük: jól választottak a rá voksolók!
Veér Károly