„Ott ahol zúg az a négy folyó”
Úton
A csíki túrára nem kell különösebben felkészülni, telepakolni a hûtõtáskákat és a csomagtartót. Az ottani árak ugyanis nagyjából az itthonival azonosak, sõt az éttermek, a szálláshelyek és a benzin talán kicsit olcsóbbak is. Feltétlenül kell viszont egy jó karban lévõ gépkocsi – bár Budapestrõl közvetlen vonat visz Csíkszeredába, bár a jegy nem olcsó –, amely a mintegy hétszáz kilométert oda és vissza hiba nélkül megteszi. Jól felkészített, kemény popsira is szükség van a tíz-tizenkét órás útra, bár megállni bárhol meglehet, ha futja a szûkre szabott szabadságból.
Jómagam szinte mindig Ártándnál – amely csak öt kilométerre van a Pece-parti Párizstól, Ady kedvenc városától, Nagyváradtól – lépem át az uniós csatlakozással szabaddá vált határt. Nagyvárad ipari részén lépünk be a városba, nem egy nagy élmény. Szerencsére tizenöt perc után már a Kanonok sor árnyas parkjai szegélyezik az utat, és a történelmi belvárost csodálhatjuk. A Sebes-Körösön átívelõ híd után balra tartva folytathatjuk utunkat kincses Kolozsvár felé. Ne csodálkozzunk a rengeteg stopposon, ez a közlekedési forma arrafelé amolyan nemzeti sport. Nyugodtan vegyünk fel bárkit, ha van helyünk, biztosak lehetünk, hogy a potyautas kifizeti az útjára esõ benzinpénzt.
Elsõ megálló lehet a Király-hágó, kiváló micseket (háromféle húsból készült, grillen sütött kolbászkákat), kürtöskalácsot, és egyéb finomságokat vételezhetünk. Bánffyhunyad is megérdemel egy-két órát, itt a református templom mellett táthatjuk a szánkat a helyi cigányság indiai típusú csodapalotáinak láttán.
Körösfõ kihagyhatatlan, itt feltétlenül meg kell állni. Magyar falu ez, és ugye a kertek alatt három kislány zabot arat… A település végén, az út bal oldalán, ahol véget érnek az ottani kézmûvesek termékeit kínáló üzletek, térjünk be Nusi nénihez, a nyugdíjas tanítónõhöz, akinél baráti szót, hûsítõ italokat, és igazi, autentikus régiségeket kaphatunk.
A határtól mintegy nyolcvan kilométerre terül el Kolozsvár csodálatos fõterével, a Mátyás-szoborral és a bazilikával. Magyar szót ritkán hallani, bár a kávézókban, szállodákban és üzletekben természetesen megértik – köszönhetõen annak, hogy a határ közeli Partiumba és a Mezõségbe szisztematikusan telepítették évszázadok alatt a román családokat.
Válaszúton
Kolozsvárt elhagyva két út áll elõttünk. Ha északra vesszük az irányt, akkor Válaszút után jobbra fordulva hamarosan Székre látogathatunk. Színmagyar település, ahol talán a legjobban megõrizték a hagyományokat, a népmûvészetet, dalokat, táncokat, szokásokat. Szinte bárhova bekopoghatunk, azonnal terülj-terülj asztalkámat varázsolnak elénk a helyiek, megtoldva persze egy-egy pohárka jóféle szilvapálinkával.
Ezt követõen mehetünk Szamosújvár felé – itt raboskodott Rózsa Sándor –, és Szászrégen irányába. Erre sajnos az útviszonyok még nem érték el az uniós színvonalat, így a tengelytörõ kalandtúra helyett a déli irányt javaslom, az 1-es számú nemzetközi fõútvonalat, amely Torda (gyönyörû hasadékával), Aranyosgyéres és Radnót érintésével visz bennünket Marosvásárhelyig. Itt is érdemes elidõzni, hiszen a román forradalom egyik legfontosabb helyszíne volt, és nem utolsósorban a javarészt magyarok lakta Székelyföld egyik fõvárosát tisztelhetjük benne. Innét kezdve ha keletre haladunk, szinte csak magyar szót hallunk, a Mezõséget elhagyva pedig hamarosan megcsodálhatjuk a Hargitát és áthaladhatunk a fantasztikus panorámát kínáló különbözõ havasokon.
Só és fürdõk
A 13-as fõútvonal visz bennünket a Sóvidékre, a középkori Magyarország egyik kincsesbányájába. A só, ételeink nélkülözhetetlen ízesítõje itt hatalmas mennyiségben fordul elõ, bányászata a mai napig jólétet és biztos megélhetést kínál a tulajdonosoknak és az itt dolgozóknak.
Szováta igazi gyöngyszem a Görgényi-havasok lábánál, idõtlen idõk óta üdülõ- és gyógyközpont, fantasztikus természeti környezetben, vendéglátásban jeleskedõ helyiekkel, élményeket nyújtó turisztikai kínálattal. Ha elõbb nem, itt érdemes megpihenni, aludni, kipróbálni a fürdõk és sóbányák által kínált kikapcsolódási lehetõségeket. Pihenjünk hát egyet, és a következõ lapszámban folytatjuk kiruccanásunkat a székelyek és csángók varázslatos világába!
Veér Károly
(Folytatása következik)