Egyszer fent, egyszer lent – de mindvégig a saját lábán állva
– Mi minden történt itt az elmúlt hatvan évben? Honnan indult ez a vállalat és hol tart ma?
– Az iparigazolványunkat, ami most is ott van a falon, 1952-ben adták ki, akkor alakultunk. Én magam, sajnos – mivel Gyõrszemerérõl kerültem ide – gyakorlatilag csak hallomásból ismerem a múltunkat. Úgy tudom, az elsõ idõkben – többek között – kosárfonással foglalkoztak az elõdeink, meg sok más, ma már elfeledett tevékenységgel – ez az épület például, ahol most a szabászatunk mûködik, istálló volt.
– A hetvenes évek végén, amikor én a céghez kerültem, a Tatai Háziipari Szövetkezet még nagyon sok részlegbõl állt: Oroszlányon egy, Tatabányán két varroda mûködött, a központban volt egy kötõ részleg, de volt mûanyag részleg, cérnázó is. Sokan dolgoztak a vállalatnál, volt, hogy 350-nél is többen. Sajnos a 90-es évek elejére a szövetkezet már túl jutott a fénykorán. Sorra tûntek el a részlegek, csupán a varroda és a kötöde mûködött, a klasszikus háziipai részlegek megszûntek. 94-re már csak a mai egyetlen varrodai részleg maradt meg.
– Eleinte a szövetkezet saját gyártással foglalkozott, majd egy idõ után az ERGONET –nek varrt munkaruhákat. Akkoriban még óriási igény jelentkezett erre, mert a munkaruha kötelezõ volt, mindenkinek járt, törvény írta elõ. Aztán késõbb éppen ebbõl lett a baj, mert amikor a kereslet zuhanni kezdett, az ERGONET nem fizetett ki bennünket, és több millió forintunk ragadt így benn. Annak érdekében, hogy a szövetkezet talpon tudjon maradni, elindult az egyes részlegek felszámolása, az ingatlanok értékesítése.
– Én 1978-ban kerültem Tatára, és ide a Háziipari Szövetkezethez, akkor még volt az Ady Endre úton egy központunk, ott volt a varroda. 79-ben – rá egy évre – a Somogyi Béla úti épületet, azt, ahol most is vagyunk, átalakították, ez lett a varroda, én is ide kerültem, mint varrónõ. Nõi szabómester voltam ugyan, de akkor csak varrónõket kerestek.
– 80-ban, miután megszültem az elsõ gyermekemet, a kétéves gyes után visszahívtak, akkor már szalagvezetõnek. Tudták, hogy a végzettségembõl adódóan szakmailag alkalmas vagyok erre a feladatra. A második fiam születéséig, 78-ig ez volt a feladatom. Újabb két év következett otthon, gyerekneveléssel. Amikor visszatértem, épp Oroszlányban volt egy üresedés, így oda kerültem, ugyancsak szalagvezetõnek. Naponta jártam át, szerencsére kocsival, egy mûszerésszel együtt. Késõbb ismét Tatára kerültem, a szabászat vezetésével bíztak meg. Ez egy kicsit új volt nekem, mert láttam ugyan a munkafolyamatokat, de kifejezetten ezzel korábban nem foglalkoztam. Lépésrõl lépésre megismertem az egyes részfeladatokat, gyorsan belejöttem a munkába. Pár év szabászatvezetés után kineveztek részlegvezetõnek. Akkoriban még nagyon sok részlegünk volt, ezek közül a varrással foglalkozókért én feleltem. Koordinálnom kellett a folyamatokat: mindenütt legyen elegendõ munka, szabvány, mindenhonnan jöjjön be idõben a készáru, hogy a szállításra idõben meglegyen. Valamennyi szálat nekem kellett összefognom.
– Az elnökséget Bársonyné Erzsike látta el ezekben az években. A munka szakmai részét teljes egészében rám hagyta. 2000-ben vonult véglegesen nyugdíjba, akkor Szotyori Istvánné követte az elnöki poszton, 2007-tõl pedig én vettem át a stafétát. Nekem ez plusz feladatként jelentkezett, mert minden addigi munkám megmaradt, továbbra is én irányítom a gyártásvezetést, és emellett látom el az elnöki teendõket.
– Milyen volt az akkori Tatai Háziipari Szövetkezet?
– Sajnos nagyon sok mínusszal vettem át a céget, rengeteg dolgon kellett változtatnunk, volt mit helyre tennünk. Olyannyira nem volt rózsás a helyzet, hogy egy-két dolgozótól is meg kellett válnunk, de szerencsére csak azoktól, akik csak egy-két évvel azelõtt csatlakoztak hozzánk. Maradt egy húszfõs mag. Nagyon mínuszban voltunk. Némi segítséget jelentett, hogy felvehettünk húsz fõre egy munkahelymegtartó hitelt, ebbõl persze az is adódott, hogy két évre ezt a létszámot meg is kellett tartanunk. Ezt sikeresen meg is oldottuk. Ma tizenhatan vagyunk, mert amikor az új szabályozás életbe lépett, hogy a nõk 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, négyen éltek ezzel a lehetõséggel, a helyükre pedig már nem vettünk fel újakat. Némiképp a termelés is csökkent, ezért a feladatokat ezzel a létszámmal is el tudtuk látni, illetve amit mégsem, azt bérmunkába kiadtuk.
– Több mint tíz éves partnerünk, és a mai napig dolgozik nekünk a tatabányai Alfa Rehabilitációs Kft., ugyancsak jó a kapcsolatunk a megyeszékhelyen mûködõ RIJU Bt.-vel, és itt Tatán a Janki és Társával. Ha netán még ennyien sem tudnánk ellátni a feladatokat, további segítségre is számíthatunk: az Alfa jászfényszarui részlege mindig szívesen veszi a megkeresésünket, és vannak varrodai partnereink baja környékén is. A Szeretex Kft.-vel szorosan együttmûködünk, rajtuk keresztül dolgozunk együtt például a Pro-Team Rehabilitációs Kft.-vel is. Megtanultunk jól együtt dolgozni. Mindenki nagyon odafigyel a minõségre, a határidõkre, tudjuk, hogy a holland partnernek csak így lehet megfelelni, a munkát pedig mindenki igyekszik megbecsülni. Persze itt, a saját mûhelyünkben is így vagyunk ezzel. Ha kell, besegítünk egymásnak.
– A tavaly kifejezetten jó évet zártak. Mindenki a válságra panaszkodik, a Tatai Házipari Szövetség pedig kimagasló eredményt produkált. Minek volt köszönhetõ mindez? Egyáltalán mit gyárt ma a Tatai Háziipari Szövetkezet?
– Alapvetõen külpiacra gyártunk. Egy huszonkét éves holland kapcsolatunk van, az õ igényeiknek megfelelõen, az õ szabásmintáik alapján készítünk kórházi illetve szociális intézményeknek munkaruhákat: köpenyeket, nadrágokat, fõleg fehér árut. A Hilton szállodáknak szakácskabátot, nadrágot, pincér nadrágot, kötényt, sapkát, kendõt gyártunk, tehát mindent ami ebbe a mûfajba tartozik. Az évek során olyan 4-500 fazont gyártottunk már, mindig jönnek újabbak és újabbak, de van olyan, amit immáron húsz éve ugyan úgy készítünk. Ez teszi ki tehát a munkánk zömét.
– Egy-két évvel az után, hogy átvettem az elnökséget, megkeresett bennünket egy budapesti cég, aki német orvosi mûszereket gyártó vállalkozás beszállítója volt, és felkért bennünket, hogy gyártsunk a számukra egy úgynevezett nyakrögzítõt. Ez valójában egy kis szivacs párnácska, amit gégemûtéteknél, vagy egyéb torok problémáknál használnak. A mintadarabok jól sikerültek, megkaptuk ezt a munkát is, és azóta folyamatosan gyártjuk ezeket az eszközöket. A tavalyi esztendõben valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy mindkét partnerünk a szokásosnál jóval többet rendelt, így szép eredményt értünk el. Gyakorlatilag ekkor épült ki az elõbb említett beszállítói körünk nagy része is.
– Fontos, hogy jó legyen az összhang. Kéthetente szállítunk a holland piacra, és havonta az orvosi segédeszközöket. Nem kis feladat ezeket a folyamatokat összehangolni, hiszen nem egyenletes a terhelés, hol kisebb, hol nagyobb létszám kell ahhoz, hogy az adott feladatot határidõre el tudjuk végezni. Éppen ezért ezeket rugalmasan kezeljük, átcsoportosítjuk a kollégákat egyik helyrõl a másikra, ha a munka azt megkívánja.
– A Tatai Háziipari Szövetkezet egy igazi nõi vállalkozás, élén egy nõi vezetõvel. Hogyan hangolható össze a gyártásirányítás, az elnöki teendõk és a család?
– A fiaim szerencsére már felnõttek, Krisztián 33 éves, Zoltán pedig 26. Az idõsebbik már családot alapított, hamarosan várjuk a második unokánkat. Aztán az sem elhanyagolható, hogy a férjem is kellõképpen elfoglalt ember, a Magyar Vöröskereszt Tatai Járásának a vezetõje húsz éve. Megszoktuk, hogy mozgalmas az életünk, és megtanultuk összehangolni azt.
Cseh Teréz