A Közép-dunántúli Régiót alkotó három megye közül kettõben, Komárom-Esztergomban és Fejérben komoly gondokat okozott a késõ tavaszi, kora nyári, soha nem látott árvíz. Legnagyobb folyónk a Duna megmutatta haragos arcát, próbálta zúgva-bõgve áttörni a gátat, tán el akarta nyelni a világot!
Ezúttal nem jött össze neki. A pontos elõrejelzéseknek köszönhetõen volt idõ felkészülni a hatalmas víztömegre, a Katasztrófavédelem, a Honvédség, a Polgárõrség és a rengeteg önkéntes meg tudta akadályozni, hogy minden víz alá kerüljön. Felelõsséget érzõ ember ebben az idõszakban vagy homokzsákot töltött, vagy adományokkal segítette a gáton iparkodókat, esetleg az sms-vonalakon anyagiakkal járult hozzá a rászorulók segítéséhez.
A példátlan árhullámot példátlan összefogással sikerült elhárítani. Külön öröm, hogy a hétköznapokon egymásra acsarkodó politikai pártok vezetõi és tagjai is szócséplés helyett ezúttal a tettek mezejére léptek. Amolyan kisebb kampánycsend uralkodott ebben az idõszakban, aki tehette segített, ahol tudott.
Az ár elvonult, károk persze keletkeztek, de a védekezõk kitartása, hõsiessége megtette a magáét: nem láttunk összeomló házakat, összeomló életeket. Kicsiny, törékeny létünket sikerült megvédeni a félelmetes ellenféltõl. Most a tapasztalatok levonásának ideje jött el, sokkal komolyabban kell venni a természet zordabbik viselkedését. Be kell bizony ruházni a jól vizsgázott mobilgátakra, hiszen ki tudja, mikor indul meg újra a folyó.
Ezekben a hetekben öröm volt magyarnak lenni, érezni, hogy mindenki egyet akar a Kárpát-medencében: megvédeni értékeinket, javainkat. Remélem, hogy nem kell ilyen katasztrófahelyzet, hogy a továbbiakban is így érezhessünk. Ebben bízva kellemes nyarat kíván:
Veér Károly
fõszerkesztõ