Egy ország ünnepelte Szent István napját augusztus huszadikán. Felemelõ pillanatoknak voltunk tanúi városainkban, községeinkben. Volt azonban három olyan település, ahol az ünnep kétszeres értelmet nyert. Ebben az idõszakban tartották ugyanis a városavató ünnepségeket ott, ahol értesültek arról, hogy elõreléptek a képzeletbeli ranglétrán, és ezután község, nagyközség helyett nekik is jár a városi titulus.
Aba, Csákvár és Tát immár a Közép-Dunántúl kiemelt települései közé tartoznak. Mostani számunkban az utóbbi kettõhöz látogattunk, természetesen a következõ magazinban Aba is szerepelni fog.
Csákvár nem elõször pályázott a városi rangra, ám eddig ilyen – olyan okok miatt nem sikerült átugrani a lécet. Felhõtlenül ünnepelhet hát a Vértes fõvárosa, ám a mai vezetõk nem felejtik el, hogy elõdeik munkája nélkül ez a nap nem jöhetett volna el.
Ugyanígy gondolják a Duna partján, Táton is, és a városavatóra meghívtak mindenkit, aki él és mozog, és valamilyen szinten hozzájárult az új státus eléréséhez. Szép gesztus a régiek megbecsülése, fõleg, ha nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul.
Úgy érezzük, hogy mindkét újdonsült városban valóban komolyan gondolják, õrzik, ápolják az elõdök örökségét, hiszen csak erõs alapra lehet stabil falakat felépíteni.
Egyikük számára sem jött el a pihenés ideje, hiszen a diploma átvétele azt jelentette, hogy dimenziókban gondolkodhatnak, tágabban értelmezhetik a településük fejlesztését, új források nyílnak meg számukra. Ehhez a városépítõ tevékenységhez kíván a szerkesztõség nevében kitartást, erõt és egészséget:
Veér Károly
fõszerkesztõ