1764. január 7-én hajnalban támadta meg a Carato alezredes vezette császári katonaság az erõszakos besorozás ellen fellázadó székelyeket Madéfalvánál, a falu ostroma során pedig körülbelül 200 – nagyrészt fegyvertelen – embert ölt meg. Ez volt az úgynevezett „madéfalvi veszedelem”, mely során nem csak férfiak, de nõk és gyermekek is a vérengzés áldozatául estek, és aminek következtében a székelyek késõbb tömegesen vándoroltak ki az Oszmán Birodalom területére. A „madéfalvi veszedelem” nem maradt következmények nélkül: a következõ hetekben, hónapokban több ezren keltek útra a Székelyföldrõl a Kárpátok túloldalán fekvõ Moldvába, hogy a Török Birodalom fõsége alatt megmeneküljenek a katonai szolgálattól. Ahogy a székely nyelv mondja, a kitelepülõk „elcsángáltak” Erdélybõl, ezért a késõbbiekben csángóknak nevezték azokat az emigránsokat, akik új otthonukat végül nem Moldvában, hanem attól északabbra, Bukovina területén találták meg.