– Mindig próbálunk valami újjal elõrukkolni – mondja mosolyogva Anikó. – Tavaly a burgonyafélék népes családját mutattuk be, idén a hagyma került terítékre. Igaz, itt szerényebb a fajtaválaszték, ám így is akad kuriózum bõven. A kedvencemért egész Németországig elmentem, ott már hozzájutottam az olaszok kedvenc hagymájához, a borettához. Ez egy különleges, enyhén csípõs, lapos hagyma, az olaszok imádják, és fõleg borecetben savanyítják. Mi magyarok különösen büszkék lehetünk a saját fajtáinkra, de mindig jól jön egy kis kuriózum is.
– A kapcsolatainkat is igyekszünk folyamatosan építeni. A fehérvári kertbarátokkal is megismerkedtünk, és náluk láttuk például, hogy nem közvetlenül a földbe ültetik a növényeiket, hanem 15-20 centiméteres körüllécezett kis ágyásokba, amikbe olyan földet tesznek, ami épp annak a növénynek kedvez. Ezt biztosan mi is kipróbáljuk! Mindig tanulunk valami újat. Ilyen volt a mulcsozás is, bátran ajánlom minden kertbarátnak! Különösen hálás érte a paprika, mert így nem csak begyûjthetjük a vizet, de meg is tudjuk tartani azt a növény gyökerénél, és a kapálást is elfelejthetjük.
– A kiállított növényeink között újdonság volt még – persze sok-sok más között – az örmény uborka, és sokan megkóstolták csíranövényeinket is, amit a pecsenyezsíros kenyérre szórtunk.
– A tagságunk is gyarapszik idõnként néhány fõvel. Azok, akik taggá válnak, és egész évben keményen dolgoznak, jogosítványt szereznek arra, hogy megmutassák, mit tudnak, mire képesek. Kiállíthatják a büszkeségeiket, szemet gyönyörködtetõ növényeiket. Amíg évrõl évre megtelnek a polcok, én elégedett leszek.