Öt éve szól Forrás néven a rádió Tatabányán

– Mennyire hasonlítható össze a két elismerés?
– Szerintem a díjakat nem kell összehasonlítani, hiszen az egyik egy országos elismerés, a másik pedig – és nekem ez kicsit közelebb áll a szívemhez, mint lokálpatriótának – a helyi közösség megbecsülését jelenti. Nekem mindig fontosabb volt, hogy ott ismerjék el az ember munkáját, ahol él, ahol dolgozik. A kettõ közti különbség annyi, hogy országosan mint vállalkozót, mint egyént díjaztak, míg a megyében kapott díj inkább a cégnek és a közösségnek, illetve az itt értéket teremtõ IronTrade-nek szól.

– Decemberben beszámoltunk róla, hogy szlovákiai piacnyitás elõtt áll a csavarok és kötõelemek forgalmazásával foglalkozó cég. Sikerült betörni a felvidéki piacra?
– A vártnál kicsit nehezebben sikerült megvetnünk a lábunkat Szlovákiában. Januárban megalapítottuk kinti leányvállalatunkat, az Iron Trade Szlovákias.r.o.-t. Ahhoz, hogy Magyarországról, innen Tatabányáról észak-komáromi cégünknek árut adjunk, szükséges a nemzetközi adószám, mivel EU-n belüli értékesítést jelent. Ez azonban nem jár automatikusan, hanem külön kérvényezni kell az ottani adóhivatalnál. Mi úgy gondoltuk, hogy ennek bizonyára semmi akadálya nem lesz, hiszen 20 éve mûködõ cég vagyunk, minden szempontból tiszta háttérrel. Ezt le is írtuk, megindokoltuk, majd jött a csapás: indok nélkül elutasították a kérésünket. Konzultáltunk egy ottani adószakértõvel, aki elmondta, hogy az adóhivatal bármikor elutasíthatja ezt a kérést indoklás nélkül, és senki sem tud garanciát vállalni az eredményre. Így hát továbbléptünk, és találtunk egy olyan szlovákiai vállalatot, amely már rendelkezett EU-s adószámmal, és azt megvásároltuk. A céget átneveztük, és létrejött az Iron Trade Komarnos.r.o. Július közepén fel is vettünk egy párkányi fiatalembert, akinek az a feladata, hogy feltérképezze a szlovák és a cseh piacot. Most már elindult az értékesítés is, és úgy látjuk, volt értelme a cég létrehozásának.

– 2007-ben megvásároltátok az akkori Radir Rádiót üzemeltetõ Turul Média Kft.-t, öt éve pedig Forrás Rádióra kereszteltétek az adót. Miért fogtatok médiavállalkozásba?
– Ennek két oka van, az egyik az, hogy nekem van médiás múltam. A Filmgyárban kezdtem a pályafutásomat, az itt eltöltött öt-hat év mély nyomokat hagyott bennem. A másik ok, a lokálpatriotizmus. Bár nem itt születtem, de elég régóta lakom itt ahhoz, hogy mára tatai, tatabányai, megyei polgárnak valljam magamat. Amikor láttuk, hogy van itt egy rádiófrekvencia, ahol megelégszenek egy nagyon-nagyon szûk réteg igényeinek kiszolgálásával, rögtön a jobbító szándék buzgott fel bennünk. Megvettük a rádiót, amely akkor kb. 5%-os hallgatottsággal bírt. Volt motivációnk, volt bennünk erõ és elképzelés. Öt éve határoztuk el, hogy teljesen szakítunk a múlttal, és hogy ezt a hallgatók is érezzék, az új elképzelések, az új emberek, az új zenei és hírszerkesztési felfogás mellett át is neveztük a rádiót. Ma már a megye legnépszerûbb rádiója vagyunk, kb. 43-44%-os a hallgatottságunk. Az országos mérésekben a Forrás a harmadik leghallgatottabb helyi rádió, ami szintén nem kis eredmény. A hallgatói visszajelzések nagyon pozitívak, és már nemcsak a tatabányai frekvencián, hanem Komáromban is sugárzunk. Ezzel nõtt a vételkörzet, egészen a Felvidékig.

– Fõtulajdonosként mi a rádiót illetõ koncepciód?
– Én egy tipikusan lendületes kereskedelmi adóban gondolkoztam, mely ideológiáktól függetlenül mindenkinek hallgatható.Elsõsorban a helyi emberek mindennapjaival, életével, gondjaival foglalkozik, és helyi tehetségek tolmácsolják ezt a tartalmat.Próbáljuk a 60-65%-os magyar zenei arányt tartani, a fennmaradó részben pedig nemcsak a mai, hanem a 70-80-as évektõl kezdve a legnagyobb slágereket játszani. Ennek megvalósítása Molnár József fõszerkesztõ irányításával azt hiszem részben sikerült is. Azért mondom, hogy részben, mert ez egy soha be nem fejezõdõ munka. Idõközben a stúdiót átköltöztettük az Edutus Fõiskolára, és kicseréltük az egész technikát is. Kezd kialakulni egy középvállalkozási struktúra, mert a régi 2-3 fõrõl ma már 20 fõre gyarapodott a létszám, ennyi embernek tudunk munkát, megélhetést biztosítani.

Veér Károly