3,5 milliárdos fejlesztést hajtott végre a várpalotai Inotal Zrt.

– A várpalotai alumíniumgyártás történetében az Inotal Zrt. létrejöttével új idõszámítás kezdõdött. Mikorra datáljuk ezt?
– 2007-ben a korábbi tulajdonos a cég értékesítése mellett döntött. Az eszközök és a telephely megvásárlásával egy teljesen új – a korábbi társaságtól minden vonatkozásban független cég jött létre 2007 júniusától, új tulajdonossal, és vezetéssel. Mindez persze elõnyökkel és hátrányokkal is járt, az utóbbiak közé tartozott az új név, az új bankszámla, és az, hogy a beszállítók új vevõként tekintettek ránk, azaz árut csak elõrefizetéssel kaphattunk. A legnagyobb kihívást akkoriban ez jelentette, mert az alumíniumgyártásban az alapanyag a legnagyobb költség, éppen ezért mindenki törekszik a legalább részleges  beszállítói finanszírozásra. Az elõzõ tulajdonos élvezhette ezt a bizalmat, nekünk azonban újra meg kellett érte küzdenünk, és ilyen körülmények között kellett versenyeznünk a piacon lévõ nagy alumíniumtársaságokkal. Emellett természetesen a vevõink is elvárták a hosszabb – sokszor 60 napos – fizetési feltételeket. Ezen a téren is helyt kellett tehát állnunk. Ennek ellenére nem voltunk elkeseredve, bizakodva néztünk a jövõbe, hiszen akkor még a 2008-as válságnak az elõjeleit sem láttuk.
– Az már az induláskor nyilvánvaló volt, hogy a versenyképesség megtartása, illetve növelése érdekében fejlesztenünk kell. A berendezések avultsági szintjét ismerve a tulajdonos tisztában volt azzal, hogy egy beruházás-igényes tranzakcióba kezdett. 2007-ben azonban mindehhez a feltételek ideálisnak tûntek: hitel téren a kínálati piac volt a jellemzõ, a tulajdonos kapcsolati tõkéjének köszönhetõen pedig arról folytak a tárgyalások, hogy új, a cégprofilhoz illeszkedõ társaságok is beköltöznek a területre. Egészen az aláírásig eljutottunk, ám a válság a partnereinket olyan helyzetbe hozta, hogy a bõvítésrõl le kellett mondaniuk. 2009-ben aztán mi magunk is tapasztaltuk a hatásokat, a vevõink fizetõképessége jelentõsen romlott. A finanszírozási helyzet is megváltozott. A bankok egyre kisebb mértékû kockázatot vállaltak, elvárták, hogy a tulajdonos is hozzon áldozatokat, ez nálunk így is történt. Ennek köszönhetõen megmaradt a banki finanszírozásunk, ami elengedhetetlen volt a mûködéshez. 2010-re jutottunk el oda, hogy mi is elkezdtük élni a normális társaságok életét. Továbbra is megmaradt azonban a kérdés: mit kezdjünk a berendezéseink avultsági szintjével?
– 2010 tehát a fordulat éve volt. Milyen fejlesztési célokat tûztek ki?
– Fenntartó beruházásokkal kezdtünk, ami a meglévõ berendezések és az irányítástechnika korszerûsítését jelentette. Eközben intenzíven dolgoztunk a piacaink fejlesztésén is, és 2010-ben itt is sikereket tudtunk elérni: ötéves exkluzív ellátási szerzõdést kötöttünk egy, a Fortune 500 listáján jól szereplõ amerikai céggel, annak német és szlovákiai érdekeltségeinek élelmiszeripari huzaltermékekkel történõ ellátására. Ez lendületet adott a fejlesztési elképzeléseinknek is.
– A megrendelõnk monopolhelyzetbe hozott bennünket, de ezért cserébe óriási elvárásai is voltak a szállítási biztonságra nézve. Különféle alternatívákat, stratégiákat kellett kidolgoznunk arra vonatkozóan, hogy esetleges üzemzavar esetén hogyan tudjuk garantálni az ellátás biztonságát. Mindenre volt megnyugtató válaszunk, de a  kiindulási elõtermék, a durvahuzal ellátás terén nem tudtunk kellõképpen magabiztosak lenni. Ezért a fejlesztési céloknál fõleg erre kezdtünk koncentrálni. Az alapanyag-ellátást az akkor már 47 éves Properzi öntvehengerlõ berendezésünk biztosította. A gyártóval történt kapcsolatfelvétel után hamar kiderült, hogy a felújításnak nincs gyakorlatias lehetõsége, részben az ezzel járó termeléskiesés, részben a korszerûsítés fizikai korlátai miatt. Egyértelmûvé vált, hogy egy új berendezésre lesz szükségünk.

– Vegyük sorra a pályázati és saját forrásból finanszírozott beruházási elemeket!
– 2011 júliusában nyújtottuk be a pályázatunkat egy komplex fejlesztési csomagra. Négy fõ termékcsoportot kínálunk a piacon: durvahuzalokat, ebbõl készült húzott huzalokat, hidegen hengerelt vékonyszalagokat, valamint alumínium tárcsákat.
– Ez utóbbi az úgynevezett hidegfolyatási tárcsa, a kozmetikai szerek csomagolóanyagaiként szolgáló aeroszolos palackok és tubusok alapanyaga. A fejlesztésekkel igyekeztünk valamennyi portfólión belül pozitív változásokat elérni, így a pályázati csomagnak voltak kényszerû, azaz mindenképpen szükséges elemei, és voltak olyanok, ahol az új eszközök szinergiájára építettünk.
– A beruházás központi eleme a durvahuzal öntvehengerlõ berendezés volt. A fejlesztés egyúttal a termékstruktúránkat is bõvítette, az új gyártósorral már többféle ötvözetet is kínálni tudunk a vevõinknek. A jobb mechanikai tulajdonságokkal bíró durvahuzalokhoz azonban nem rendelkeztünk megfelelõ húzógéppel. Ezért új húzógép is bekerült a csomagba, amellyel már 3,5% magnézium tartalmú durvahuzalokat is képesek vagyunk tovább feldolgozni. Számításaink szerint ez új piacokat is megnyit elõttünk.
– A szalagoknál és a tárcsánál a hõkezelésben éreztünk pótolnivalót, de pályázati forrásból ezt nem tudtuk meglépni, mert ahhoz lassú volt a döntési folyamat.Az elsõ lágyító kemencét ezért teljesen saját erõbõl építettük meg. Bekerült viszont egy új fejlesztési elem a szalag öntve hengerlõ gyártósorunkra: egy örvényáramú repedésvizsgáló berendezést telepítettünk. Ez garantálja, hogy felületi hibás vagy repedt szalag nem kerülhet tovább a gyártásba. Korábban ezeket a hiányosságokat csak az utolsó mûveletnél, vagy a csomagolásnál fedeztük fel. A korszerû ellenõrzésnek köszönhetõen csökken annak a lehetõsége is, hogy selejtes termék kerüljön ki a termelésbõl. A repedésvizsgálónak köszönhetõena tárcsáink minõségi jellemzõi is javultak.
– A tárcsagyártás meghatározó beruházási eleme a hõkezelés korszerûsítése lett. A második kemence építését már bevontuk támogatott fejlesztési projektbe. Ennek révén rövidebb ciklusidõvel, vevõspecifikus hõkezelési programokkal tudjuk a partnereinket kiszolgálni. Hasonló fejlesztést hajtottunk végre a huzalhúzás területén is, így a több berendezésnek, a hõkezelés itteni bõvítésének köszönhetõen ma már feszesebb technológiát tudunk fenntartani.
– A beruházás látványos eleme az új csarnokunk, amely megváltoztatta az Inotal Zrt. korábbi szocreál jegyeket hordozó távlati képét is. Ezen belül felépült egy új készáru csarnok is, amely lehetõvé teszi a vevõink gyorsabb és jobb minõségû kiszolgálását.A meglévõ épületekhez is hozzányúltunk: az egykori – évekig alig használt – volt kohócsarnokot igényeinknek megfelelõ alapanyagraktárrá fejlesztettük. Egyszerûsítettük ezzel a termelési logisztikát, ugyanakkor növeltük a technológia biztonságát is azzal, hogy az olvasztásra váró fémeket csapadékmentes környezetben tároljuk.A belülrõl teljesen felújított kohócsarnok további hasznosítását is elkezdtük, és jelenleg egy új, 16-18 ezer tonnás olvasztómû telepítése folyik a régi épületben. A kohászati berendezések, a gyártást kiszolgáló csarnokok mellett új szállítási eszközöket szereztünk be és az informatikai rendszerünket is továbbfejlesztettük. Az új szerverekre és a lecserélt számítástechnikai eszközökre építve valamint a „felhõbe” telepített levelezõ rendszerünkkel egy nagyobb biztonságú hálózatot hoztunk létre, amelyre fel tudtuk fûzni a teljes termelésirányítási és elszámolási rendszerünket.

– Egy ilyen volumenû beruházásnál a környezetvédelmi szempontok kiemelt figyelmet kell, hogy kapjanak. Milyen hatással volt a fejlesztés-sorozat a vállalat környezeti lábnyomára?
– Jelentõs elõrelépések történtek. Új porleválasztó szûrõrendszert építettünk föl, ezáltal a legnagyobb olvasztókemencénket több, akár szennyezettebb alapanyag olvasztására is alkalmassá tettük. Hatékonyabban tudunk termelni, többféle, olcsóbb alapanyaggal anélkül, hogy a keletkezõ füstgázzal a környezetet szennyeznénk.
– Hasonló elõnyöket biztosít az olvasztókemencénkre telepített nagyteljesítményû fémszivattyúnk is, környezetkímélõ és energiahatékonyság-javító hatása együtt érvényesül. Segítségével lerövidítettük az olvasztó- és az öntõkemencék közötti átcsapolás idejét. Az olvadt fém továbbítása a korábbi üst- és targoncamozgások helyett egy fûthetõ gravitációs csatornán keresztül valósult meg, ezzel üzemanyagot takarítunk meg, és a levegõ szennyezettsége is csökken. További elõnyöket rejt, hogy a fémet így jóval alacsonyabb hõmérsékleten tudjuk szállítani, ami energia-megtakarítást eredményez, és csökkenti a magasabb hõmérséklettel együttjáró, fokozottabb fémleégést.Az új húzógépünk korszerû kenõanyag rendszere az elhasználódás után jelentkezõ veszélyes hulladék mennyiségét csökkenti. Az új beruházási elemek tehát összességében jelentõs hatással bírnak mind környezetvédelmi, mind pedig energia- és költséghatékonysági szempontból, és komoly elõrelépést jelentenek a technológiai biztonság terén is. A beruházással az értékesítési mennyiséget szeretnénk a mostani közel 36 ezer tonnás szintrõl a következõ 5 évben 44 ezer tonnára növelni.

– Hogyan tovább? Várhatóak újabb fejlesztések?
– Amint a volt kohócsarnok hasznosításával kapcsolatban megjegyeztem, egy projektcégünkön keresztül egy inotai hátterû olvasztómû telepítésén dolgozunk. A beruházással egyrészt szeretnénk az említett 16-18 ezer tonnás tervezett olvasztási kapacitást a következõ év elején már termelésbe állítani, másrészt ez egy olyan kiegészítõ profil lehet a mostani termékstruktúránkhoz, amely az Inotal Zrt. alapanyagvonalát is erõsítené. Ezen túlmenõen a szekunder ötvözetek piacán is megnyithat egy új értékesítési csatornát, sõt új munkahelyeket is teremt.
– A most megvalósult beruházás-sorozattal a szükséges feltételek nagy hányadát sikerült biztosítanunk, ezt követõen a sikerhez is remélhetõleg elégséges feltételeken dolgozunk: tudásbázis bõvítése, technológia fejlesztése, a konzisztens minõség minden körülmények közötti biztosítása a feladat. Ahhoz, hogy az eltervezett termékvolumen növekedést elérhessük, nem elég csupán kielégíteni a vevõi igényeket, sok tekintetben meg is kell haladnunk azokat. Ennek érdekében – ezt is a pályázati projekten felül – a napokban telepítettünk egy új tárcsavágó berendezést. Ezzel az ilyen irányú korszerû kapacitásunkat megdupláztuk. Ezen túlmenõen további hõkezelõ kemencéket is szeretnénk beszerezni.
– Az eszközök mellett a további fejlõdésünk legkritikusabb pontja a tanulás, méghozzá társasági szinten. Már két éve foglalkozunk – ezen a téren is élni tudtunk pályázati lehetõségekkel – a Lean szemléletû termelésirányítás elemeinek megvalósításával. A feldolgozóüzemeinkbõl mintegy 40 fõ vett részt ilyen irányú tréningeken. Igyekszünk átmenteni a több száz éves additív szakmai tapasztalatot is. Ehhez keresünk fiatal szakembereket, a kulcsterületekre fiatal mérnököket. A fiatalokkal való kapcsolatteremtést a CSR tevékenységünk keretében is segítjük. A környezõ általános iskolákból minden évben ellátogatnak hozzánk azok az osztályok, akik épp az alumíniumgyártásról is hallanak a földrajz és gyakorlati órákon.

– A pályázat kapcsán a munkaerõ fejlesztésére vonatkozóan is tettek vállalásokat. Hány új munkahely jött létre?
– 2011-ben nyújtottuk be a pályázatunkat, így bázisévként a 2010-es létszámadataink szolgáltak. A projekt keretében egy 50 fõs bõvítést vállaltunk, de valójában 73 új munkatárssal gyarapodtunk.
– A fizikai megvalósítást befejeztük, jelenleg az elszámoláshoz szükséges pénzügyi dokumentáció elõkészítése folyik. Szeretnénk gyorsan lezárni a projektet, hiszen az utófinanszírozás miatt csak ezt követõen juthatunk hozzá a tényleges támogatáshoz.
– Ha összegezzük 2007-tõl indulva a teljes beruházási tevékenységünket, a pályázati támogatás és a saját erõ együttesen meghaladja a 24 millió eurót, amibõl a saját erõ 20 millió eurót képvisel. Az ilyen szintû tulajdonosi elkötelezettség egyáltalán nem mondható tipikusnak manapság. Számunkra azonban ez az egyik biztosítéka annak, hogy ne csak 60 éves múltunk, de 60 éves jövõnk is lehessen. A dolgozóinknak ennek köszönhetõen remélhetõleg évtizedekre perspektívát tudunk mutatni. Inota neve az Inotal Zrt. törekvéseinek köszönhetõen újra egyre szebben cseng, ismét részt veszünk a nagy nemzetközi vásárokon, napjainkban épp a kétévente ismétlõdõ legnagyobb alumíniumipari seregszemlén, Düsseldorfban.

Cseh Teréz