Egy úttörõ utazó és tudós
Élete
Reguly Antal (Zirc, 1819. júl. 11. – Buda, 1858. aug. 23.) gyermekkorát, a gyõri tanulmányok megkezdéséig Zircen töltötte, ahol apja az apátság ügyvédje volt, és fiát is a jogász pályára irányította. 1834-1836 között a gyõri jogi akadémia hallgatója, 1839-ben a pesti egyetem jogi fakultásán fejezte be tanulmányait. 1837-ben Willax Ferdinánd zirci apát támogatásával több hónapot töltött Bécsben és környékén. 1838-ban meglátogatta a magyar bányavárosokat, és eljutott Krakkóig. 1839-1848 kö-zött kutatóutat tett a magyarság északi és keleti nyelvrokonainál. 1839 novemberében eljutott Finnországba, két évet töltött itt, elsajátította a finn nyelvet, bejárta a lappok földjét. Néprajzi tárgyakat gyûjtött, kutatásokat végzett a vótok között. A Finn Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választotta.
1841-ben Szentpétervárra érkezett, majd Moszkván át Kazanyba utazott, hogy felkeresse a Szibériában élõ finn-ugor népeket. Többek között manysi (vogul) népénekeket gyûjtött, manysi szótárt szerkesztett. Több idõt töltött a chantik (osztyákok), marik (cseremiszek) és csuvasok között. Olyan vidékeken végzett gyûjtõmunkát, ahol elõtte még nem járt európai utazó. 1848-ban értékes tudományos anyaggal, de megromlott egészségi állapotban érkezett haza. Az MTA 1843-ban, 24 éves korában levelezõ-, 1850-ben rendes taggá választotta. Haláláig a pesti Egyetemi Könyvtárban munkálkodott gyûjteménye rendezésén.
Hagyatéka
Hagyatékát többen dolgozták fel: a vogul anyagot Hunfalvy Pál és Munkácsi Bernáth, a csuvast, cseremiszt stb. Bundez József, az osztják gyûjtemény egy részét Pápay József. Életmûve a finnugor nyelvészet és õstörténet kutatásainak egyik úttörõjévé avatta. Zircen emléktáblával je-lölték szülõházát. A róla elnevezett általános iskola, múzeum és mûemlékkönyvtár, a Rákóczi téren álló bronz mellszobor, Bányai Ödön alkotása, valamint a Bakonyi Panteonban lévõ tábla, R. Kiss Lenke és Stumpf János mûve õrzik emlékét. 1996 decemberében Reguly életét, utazásait és tudományos kutatómunkáját bemutató (Illés Ferenc által tervezett) nagyszabású kiállítás nyílt, a róla elnevezett múzeumban.
Dallamok krónikása
Reguly Antalról nem köztudott, hogy széleskörû mûveltséggel, zenei érdeklõdéssel és zenei ismeretekkel rendelkezett, szívesen énekelt magyar és más népdalokat vagy tanult más népek hangszerén, például a finnek kanteléjén játszani, s tudta, hogy a tánc mind a korabeli társasági életnek, mind a népéletnek nélkülözhetetlen velejárója. Zenei mûveltsége megkönnyítette Regulynak a beilleszkedést abba az úri társaságba, amely ajánlóleveleivel elõsegítette, nem ritkán lehetõvé tette, hogy az általa nagyrabecsült egyszerû nép körében elvégezhesse tervezett kutatásait.
Kevéssé ismert, hogy tudott kottát írni és elsõként kottázott le finnugor dallamokat. Igaz, hogy ezek nem nagy terjedelmû kották, de az elsõk és még hosszú évtizedeken át az egyetlenek a maguk nemében, tehát korukat és jelentõségüket tekintve értékük felbecsülhetetlen.
Reguly 1839-40-es finnországi jegyzeteiben számos finn és lapp zenei vonatkozású feljegyzés, továbbá néhány finnországi lapp kottafej is található, alatta az ének teljes szövegével. Az 1840-es években még gazdag népköltészettel rendelkezõ, mára már kihalt kis balti-finn népnek, a vótoknak az elsõ kottáit Reguly vetette papírra, miként néhány jelentõs népköltészeti alkotásuk is csak az õ feljegyzésében maradt az utókorra. Hasonlóképpen a vogul (manysi) nép is Regulynak köszönheti elsõ dallamfeljegyzéseit. A zirci születésû híres magyarságkutató nyelv-tudós szülõházában kapott helyet az életútját és munkásságát, valamint Zirc és a Magas-Bakony helytörténeti, néprajzi tárgyi emlékeit, szellemi értékeit õrzõ múzeum. Udvarában népi kismesterségeket bemutató és oktató mûhelyeket alakítottak ki.