“A versenyeken elsõsorban magyar vagyok, másodsorban Fekete László.”

Fekete László kétszeres európa- és világbajnok, világkupagyõztes erõs ember, erõmûvész, és egyben a kõgolyóemelés Guinnes-rekordtartója – egy 232,5 kg súlyú golyót kellett feltennie egy 130 cm magas emelvényre-. A modern idõk Toldi Miklósa Csolnokon él, tudatosan nem választotta a munkája szempontjából jóval praktikusabb Budapestet, mint mondja, féltette magát, hogy elcsábul, és nem tud majd teljesen a sportra koncentrálni. Ma már mindenkinek egyértelmû: jól döntött…

– Ki ma Magyarország legerõsebb embere?
– A nemzetközi erõs emberek szövetsége az eddigi eredményeim alapján, tiszta, dopping nélküli versenyzõi eredményeimet figyelembe véve engem nevez a világ(!) legerõsebb emberének. Ebbõl következik, hogy hazámban is annak tartanak.

– Mi a véleménye; van-e itthon olyan versenyzõ, vetélytárs, aki méltó utód lehetne?
– Nem áll szándékomban olyanokról nyilatkozni, akik nem a tiszta, becsületes sport mûvelõi, így – sajnos – csak Lackó fiamat említhetem. Õ saját nevelés, így biztos lehetek benne, hogy nem használ semmiféle szert. Hiba, de az erõs emberek versenyein nincs semmiféle szûrés. Én azért beszélhetek bátran, mert minden versenyen önköltségen, a sport tisztaságának áldozva végeztetem el magamon a doppingvizsgálatot. Nem vádolok senkit, de érdemes azon elgondolkozni – fõleg a fiataloknak –, hogy több mint tizenhat éve tartó versenyzõi pályafutásom alatt több társam kapott szívinfarktust. Mindenki maga döntse el, hogy a nagy erõlködés vagy valami más állhat-e a háttérben…

– Fekete-show, VB-k, EB-k rendezése, menedzselés. Ezek a dolgok, gondolom, rengeteg energiát igényelnek. Elgondolkodott-e már azon, hogy milyen szintre tudna eljutni, ha a nap huszonnégy órájában a sporttal foglalkozna?
– Nem. Szerencsére fejben és fizikailag is hihetetlen teherbíróképességgel lettem megáldva, így ezek a dolgok nem fárasztanak. Meg aztán bele is szoktam már ebbe a pörgõs, edzõs életmódba. Nagy segítség, hogy a Dreher sörgyárak Kõbányai márkája szponzorál minden évben egy adott összeggel, így a felkészülésemet, mindennapi szükségleteimet tudom fedezni. Viszont ha a nemzetközi szövetségtõl jogot kapok egy-egy világverseny megszervezésére, akkor aztán beindul a kalapozás.

– Milyen tervei vannak a közel- és a kicsit távolabbi jövõre nézve?
– A legaktuálisabb az, hogy 2005-ben én rendezhetem az erõs emberek elsõ világméretû olimpiáját. A helyszín Magyarország egyik nagyvárosa lesz. Tizennégy ország képviselteti magát majd a versenyen, a nagy erõket képviselõ skandináv országoktól kezdve, az USA-n át, egészen Ausztráliáig, de még Afrika is indít egy csapatot. Az, hogy az én párom ki lesz, még nem dõlt el, de hamarosan kiválasztom. Kicsit késõbb, 2006-ban rendezik meg a csapat világbajnokságot. Azért nagyon fontos ez a két verseny számomra, mert ha esetleg sikerül mindkettõn a dobogó legfelsõ fokára állnia a magyar csapatnak, akkor elmondhatom magamról: mindent elértem, amit ebben a sportágban el lehet érni.

– Fontolgatja a visszavonulását?
– Ötvenéves koromig mindenképpen folytatni szeretném az aktív versenyzést, de ha erõm engedi, akkor akár késõbb is. Ne feledjük, hogy hivatásos erõmûvész is vagyok, azt pedig biztos, hogy sokáig fogom még csinálni. Elképzelhetõnek tartom, hogy visszavonulásom után is a sportágban dolgozzam, de csak akkor, ha találok olyan versenyzõt, aki hozzám hasonló alázattal és tisztasággal áll a sporthoz.

– A fia utód vagy érdeklõdõ?
– Most még csak érdeklõdõ. Egyértelmûen: született tehetség, amit a közönségnek is megmutatott, hiszen a tavalyi natúr erõs emberek országos bajnokságán második lett, mögöttem. Sõt, volt olyan versenyszám, amiben meg is vert. Húszéves, hetvennyolc kiló, és tizenkétszer egye-nesedik ki kétszázötven kilóval a kezében. Azt hiszem, ez önmagáért beszél.

– Mi volt a legemlékezetesebb élmény a karrierjében?
– Rögtön az elején, 1988-ban, az elsõ világversenyemen párba kerültem az akkor már kétszeres világbajnok, száznegyven kilós – én akkor kilencvenhat voltam – Bill Katzmayerrel. Ez az ember legenda a mi sportágunkban. Körülbelül húsz éve tartja az erõemelési világrekordot, és senki sem képes megdönteni. Az elsõ versenyszám az volt, hogy hat különbözõ száz kilós tárgyat kellett feltennünk egy távolabb álló teherautó platójára. Én rutintalanságból a mûanyaghordót hagytam a végére. Szinte megvertem, amikor az a bizonyos hordó kicsúszott a kezembõl. Újra felemelve láttam, amint elmegy mellettem. Így gyõzött. Utána odaállított maga mellé a BBC kamerái elé, és azt mondta, hogy ez az ifjú magyar a tapasztalatlansága miatt nem vert meg, ha komolyan veszi, világbajnok lesz. Az lettem.